DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban mondhatjuk, egy megközelítésben biztosan, hogy az Igazságügyi Minisztérium ezúttal egy korrekt szakmai javaslatot rakott le az Országgyűlés asztalára, ami a legtöbb helyen - egy kivétellel, s én is erre térnék majd ki bővebben - valóban alkalmasnak tűnik a nemzetközi és uniós szintű bűnügyi együttműködés javítására.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy elítélendőnek tartom azt a kormányzati gyakorlatot, hogy a jogharmonizációs kötelezettségeknek rendszerint csak az utolsó pillanatban vagy már csak határidőn túl tesznek eleget. Ez a helytelen gyakorlat érhető tetten ebben a törvényjavaslatban is. Pont Répássy képviselőtársam mondta, hogy azzal a Btk.-módosítással, ami ebben szerepel, már 2010-ben eleget kellett volna tenni ennek a kötelezettségnek. Nem többet, mint hat évet csúsztunk ezzel.
(15.30)
Ugyanakkor azt is meg kell említeni, ha egy kicsit a társadalom vagy a valóság oldaláról is szemléljük, hogy vajon mennyi értelme van még egyáltalán a jogállamiság látszatát fenntartani ilyen javaslatok megtárgyalásával és elfogadásával. Mert teljesen egyetértek például azzal, ami a javaslatban szerepel, hogy mondjuk, a kiterjesztett hatályú vagyonelkobzást vezessük be. Ez egy jó rendelkezés. De mondja meg nekem valaki, hogy amíg Matolcsy György meg Mészáros Lőrinc ellen az ügyészség nem indít eljárást, addig mi értelme van egy kiterjesztett vagyonelkobzás bevezetésének. Amíg az ügyészséget úgy vezetik, ahogy, részrehajlóan, politikai célokat szolgál, amíg az ügyészség a politikai leszámolás eszköze a Fidesz kezében, addig tényleg, tisztelt képviselőtársaim, van értelme egyáltalán ilyen javaslatokat itt tárgyalnunk, ami a büntetőjoggal összefügg? Mert én kétlem.
Szóval, még egyszer hangsúlyozom, nem azzal van a probléma, ami itt van, mert valóban, az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó új szabályok átültetése, az, hogy ügyvéd megbízása válik lehetővé, helyes. Helyes, még egyszer mondom, a vagyonelkobzás, helyes sok minden, ami ebben szerepel, és amiről az államtitkár úr szót ejtett. Csak hát egyáltalán érdemes-e erről beszélni ebben a jogi környezetben?
Amiről viszont én is szeretnék bővebben, mert arról érdemes beszélni - a többiről, azt gondolom, nem -, ez a Btk.-nak a Répássy képviselőtársam által említett módosítása. Mondhatnám azt is, örülök annak, hogy ez beérkezett. De mondhatom azt is, hogy ez megint egy törekvés arra, hogy a problémát ne úgy és azon a módon kezeljük, ahogy egyébként az Európai Unió azt előírná vagy elvárná Magyarországtól, hanem próbáljunk meg valami kerülő utat bevezetni, kerülő úton nagyjából eleget tenni annak a kívánalomnak, amit megfogalmaznak, de igazán nem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ECRI egész egyértelműen azt mondja, hogy a közösségek emberi méltóságát büntetőjogi eszközökkel is védeni kell, akkor mi lenne erre az adekvát válasz? Az, kérem szépen, hogy bevezetjük a gyűlöletbeszéd büntethetőségét. Nem az, hogy a közösség elleni izgatás, vagy bocsánat, most már újabb nevén uszítás tényállását farigcsáljuk, hanem az, hogy eleget teszünk ennek a kívánalomnak, és a gyűlöletbeszédet büntethetővé tesszük Magyarországon. Ekkor tennénk eleget annak a kívánalomnak, ami az ECRI emberi méltóság védelmére vonatkozik. Legalábbis, ha az ECRI nem változtatott azon az álláspontján, mint amikor én utoljára az ő konferenciájukon ugyanebben a témában jártam.
Az a probléma, és itt kicsit szeretném kijavítani képviselőtársamat, Répássy képviselő urat, hogy a gyűlölet-bűncselekmények jelentős része egyébként most is szerepel a Btk.-ban. Itt konkrétan a gyűlöletbeszédről, a verbális gyűlöletbeszédről van szó, mert mondjuk, a közösség tagjai elleni erőszak most is része a Btk.-nak, nagyon helyesen. Tehát itt több tényállásról is beszélhetünk, amikor gyűlölet-bűncselekményekről beszélünk. Sőt, nagyon sokan a gyűlöletbeszédet nem is feltétlenül sorolják a gyűlölet-bűncselekmények körébe. Én magam igen, de ezen vita van. Egy viszont biztos, hogy a közösség elleni izgatás jogi tárgya nem az emberi méltóság védelme. Ennek a bűncselekménynek a jogi tárgya a közrend védelme. Márpedig, ha a közrend védelmének érdekében módosítunk jogszabályt, akkor sosem fogunk eljutni oda, hogy az a gyűlöletbeszédet szankcionálja.
Szeretném azt is mondani, bár Répássy képviselő úrnak abban kétségkívül igaza volt, hogy az Alkotmánybíróságnak volt egy elég érdekes gyakorlata az elmúlt 20 évben. Azért mondom, hogy érdekes, mert bár alapvetően az én jogi álláspontommal ellentétes és az én jogfelfogásommal is ellentétes, ugyanakkor még csak nem is konzekvens. Mert ha konzekvens lenne, akkor ma vagy nem lenne holokauszttagadás a Btk.-ban, vagy lenne gyűlöletbeszéd is. A kettő együtt nem megy. Ugyanis az Alkotmánybíróság, ha tartotta volna magát a korábbi jogi gyakorlatához, akkor a holokauszttagadást, ami most már más nevet visel, de korábban, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányosnak nyilvánította, akkor így hívták, azt mondta, hogy alkotmányos, akkor a gyűlöletbeszédre is azt kellett volna mondania. Ezt elég hosszan levezettem több tanulmányban is, ez most is az álláspontom.
Azonban egy dolog, amiről talán képviselő úr elfeledkezett, hogy rendkívül nagyot változott ebben a témában az Alaptörvény. Az Alaptörvény ma már kifejezetten azt mondja, hogy az emberi méltóság védelméről, a csoportok, az egyes csoportok emberi méltóságának védelméről lehet büntetőjogi és polgári jogi eszközökkel gondoskodni. Ezt az Alaptörvény most már fehéren-feketén mondja ki. Tehát amikor az Alkotmánybíróság elé ez odakerül, nekem nincs kétségem afelől, hogy ez alkotmányos lesz. És jelen esetben, mondhatnám, nem azért, mert fideszes Alkotmánybíróság van, ez meg egy Fidesz által előterjesztett törvény, hanem azért, mert az új Alaptörvény alapján, ha én lennék alkotmánybíró, én is így döntenék.
Tehát én itt nem látok problémát az alkotmányosságot illetően. Nagyobb problémát látok, hogy jó-e ez a megfogalmazás, és valójában eleget tesz-e az ECRI követelményeinek. Ami a megfogalmazást illeti, igen, jó és érdekes logika az, ha a gyűlöletre uszítás, tehát az uszítás mint elkövetési magatartásnál a bírói gyakorlat az erőszakot, illetve az erőszak keltésére közvetlen alkalmasságot megkövetelte, akkor ha beteszem oda az erőszakot, talán ezzel a bírói gyakorlatot lehet úgy orientálni, hogy az uszításból ezt ő kiveszi vagy már nem érti bele. Nem tudom, hogy ez így van-e, de értem, hogy a törekvés ez.
Megjegyzem, hogy egyébként az a gyakorlat, ami a közvetlen és konkrét, az erőszak kirobbanásának konkrét és valós lehetőségét megköveteli ahhoz, hogy az uszítást bűncselekménynek nyilvánítsa egy bíróság, egy ítélőtáblai döntés, aminek nincs kötőereje a magyar bírósági gyakorlatban, ráadásul tökéletesen törvényellenes. Tökéletesen törvényellenes. A bíróság egy olyan elemet tett be a tényállásba, ami nem része a tényállásnak. Ugyanis, ha a törvényalkotó azt szerette volna, hogy a közvetlen és a valódi veszélyhelyzet fennálljon, akkor ezt írja bele, mint más tényállásoknál. Ezt az ítélőtábla önkényesen bevezette, és azóta ez a téves bírói gyakorlat alakult ki. Erről van csak szó.
A másik, hogy elég érdekes lesz majd az, mert beleteszi a lakosság egyes csoportjai, azok tagjai ellen - ami új elem ebben a törvényben - az erőszakra vagy gyűlöletre uszítást mint elkövetési magatartást. Hát, itt nem tudom, lehet, hogy ez megállja a helyét, ezt nekem is át kell gondolni, de nekem ez nagyon hasonló a közösség tagja elleni erőszakhoz, aminek, én nem tudom most hirtelen, hogy van-e előkészületi magatartása, de sokkal egyszerűbb lenne, ha nincs, akkor ott egy előkészületi magatartást bevezetni, és máris nem kéne a közösség elleni izgatást bántani.
Tehát én egész más jogtechnikai megoldást választottam volna. Azt mondom, hogy akkor mondjuk ki, hogy van gyűlöletbeszéd, ez bűncselekmény. Ezzel nyilván jobbikos képviselőtársaim majd sokat fognak vitatkozni. Másrészt akkor tegyük be előkészületi magatartásnak, ha még nincs ilyen, a közösség tagja elleni erőszakhoz a bármely előkészületi magatartást, vagy akár csak a felhívást vagy bármelyiket, amit a jogalkotó kíván, vagyis az ECRI előír.
Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, örülhetnék is ennek, mert elmozdulunk abba az irányba, amit én ebben a Házban több mint tíz éve mondok. Ugyanakkor meg, ahogy az elején utaltam rá, ez megint egy olyan kerülő út, hogy ne kelljen a gyereknek azt a nevet adni, ami, próbáljunk úgy eleget tenni az ECRI felhívásának, hogy esetleg ne macerálja minden egyes országjelentésében Magyarországot azért, hogy ennek a kötelezettségének nem tett eleget, de mégse mondjuk ki azt, hogy ez gyűlöletbeszéd. Én, még egyszer mondom, ennek nem vagyok híve. Mert ez, ami itt van, nem a gyűlöletbeszéd szankcionálása. Ha azt akarjuk, akkor meg szankcionáljuk azt. Köszönöm szépen a figyelmet.
(15.40)
