GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, büntetőjogi tárgyú törvényeknek a jogharmonizációjáról van szó, itt a képviselőtársaim gyakorlatilag a gyűlöletbeszéd kérdéskörét többfajta megközelítésben körbeírták, ezért én ezzel nem kívánnék foglalkozni.
Sokkal inkább három dolgot említenék meg nagyon röviden. Az egyik, az valójában egy kérdés, amire valószínűsíthetően nem kapok majd kielégítő választ, de azt szeretném megtudni, hogy miért mindig, nemcsak ennek a törvénynek, törvénytervezetnek a tárgyalása kapcsán, hanem általában mindig, amikor jogharmonizációs törvényekről van szó, amikor nemzetközi együttműködéseket, EU-s kérdéseket érintő szabályozásokhoz kapcsolódó törvényekről van szó, akkor az utolsó pillanatokban esik be a Ház falai közé ez a történet. Miért kell mindig kivárni a legvégét ezekben a dolgokban? Az elmúlt hat esztendőben nagyon sok, számtalan ilyen esettel találkozunk szembe.
A másik két dolog, amit mindenképpen meg szeretnék említeni, ez már nem formai, inkább tartalminak tekinthető. Gyakorlatilag úgy látom, hogy jogállaminak látszó szabályozások mögött egyre kevésbé jogállami bűnüldözési gyakorlat érvényesül Magyarországon vagy húzódik meg emögött. Mondhatok számtalan példát is rá, amit úgy érzékelek, hogy ennek a kinyilatkoztatásnak a megerősítését szolgálja. Ügyészség vonatkozásában teszem, például a politikai hatalmat, mert önök, amit gyakorolnak, azt nem tudom másként nevezni, mint hatalomnak, a politikai hatalom számára kellemetlennek tűnő ügyeket gyakorlatilag folyamatában halasztják vagy éppen elutasítják, nem foglalkoznak vele. Itt volt például a népszavazás kezdeményezésének az ügye, kopaszok, Nyakó, ismert a történet. Itt volt, a tegnapi nap folyamán foglalkozott vele a parlament, Mengyi Rolandnak az ügye.
A sajtóban történő megjelenéseket követően történtek meg gyakorlatilag az ügyészség részéről lépések. De lehetne itt a Vizoviczki-Kubatov-féle levél kezelésének a dolgait is szóba hozni. Ezernyi ilyen típusú történet az, ami megjeleníthető lenne.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Miért kell kialakuljon az az érzet az emberek sokaságában, amit mondtam, hogy a jogállaminak látszó szabályozás mögött egyre kevésbé jogállami bűnüldözési gyakorlat húzódik meg? Nem kellene ezen változtatni?
És ha a másik részét nézem a történetnek, ami arról szól, hogy ennek a jogharmonizációs törvénytervezetnek a keretei között például a kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás - azt hiszem, az 54. § - és az 57. §-ban pedig az európai elfogatóparancs újraszabályozása megjelenik, akkor azt mondom, hogy ezek szerintem rendben vannak. Csak nem az a lényeg, hogy a jogalkotás tekintetében valami elfogadásra kerül, hanem az, amiről Bárándy képviselőtársam is beszélt, hogy ennek a szükségszerű érvényesülése megvalósul-e, hogyan, miképpen valósul meg.
Tehát az alapvetések tekintetében kellene szerintem változást eszközölni, nemcsak a jognak a szabályozása vonatkozásában, hanem annak az érvényesítése tekintetében is. Elnök úr, köszönöm szépen.
