GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hét végén robbant a hír, hogy a Jabil Circuit Magyarország Kft. több mint 600 munkavállalójától kíván megválni a tiszaújvárosi üzemében. A költözés okát abban jelölte meg, hogy Ukrajnában még alacsonyabb bérköltség mellett képes a gyártást kivitelezni. Az elektronikai gyártással foglalkozó amerikai cégóriás Magyarországon létesítette a legnagyobb európai üzemét és globálisan a harmadik legnagyobb üzemét itt, Borsod megyében. 2000 óta van jelen Magyarországon, és a kormányaink bizony az elmúlt 16 évben nem keveset költöttek arra, hogy ez a cégóriás itt, Magyarországon megtelepedjen, és jól érezze magát kis hazánkban.
Csak néhány mementó ebből: a 2000-es években a szociálliberális kormányok 100 milliós nagyságrendben biztosítottak munkahelyteremtési támogatást a Jabilnak, 2010 óta pedig az Orbán-kormány követte ezt a gyakorlatot. 2011-ben, kapaszkodjanak meg, 6 milliárd forintos munkahelyteremtési támogatást adtak a Jabilnak, 2010-13 között pedig 1,2 milliárd forintnyi európai uniós támogatásra tett szert ez a cég. Ennek dacára, a pátyolgatás dacára ez a cég most durva leépítést hajt végre, és nem először, kedves képviselőtársaim. 2009-ben 900 főt épített le az akkori gazdasági és pénzügyi válságra hivatkozva, 2013 novemberében pedig 700 főtől vált meg, ráadásul botrányos körülmények között, úgy, hogy fegyelmiket osztogatott ki, hogy ne kelljen végkielégítést fizetni a munkavállalóknak, és durván túlóráztatta a munkavállalókat.
A kormány minden esetben kiállt a cég mellett, 2013 augusztusában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk még stratégiai partnerséget is kötött ezzel a céggel, abban bízva, hogy a Jabil tovább fejleszti termelő kapacitását Magyarországon és, idézek: „a magyar gazdaságba való mélyebb beágyazódását szeretné a kormány ezáltal megteremteni”. Hiszen a GDP-hez és a magyar exporthoz olyan nagy mértékben járul hozzá ez a cég.
A Jabil döntése tökéletesen rámutat az elmúlt 26 év elhibázott gazdaságpolitikájára. 2010-ben az Orbán-kormánynak lett volna lehetősége arra, hogy a globális trendet meglovagolva, amely a neoliberális gazdaságpolitika halálát jelentette a 2008-as válságban, és az elmúlt 26 éves kelet-középeurópai és azon belül is magyar tapasztalatokra építve más gazdaságpolitikát válasszon, és egy paradigmaváltást hajtson végre. Orbán Viktornak és kormányának lehetősége lett volna arra, döntési lehetőség előtt állt, hogy a letűnt rendszerváltás rendszerének vagy ennek a korszaknak az utolsó kormánya legyen, vagy pedig valami újnak a kezdete. Sajnálatos módon az előbbit választotta, és ezt megspékelte egyfajta kommunikációs kormányzással.
Ennek az állt a középpontjában, hogy a gazdaságpolitikának Magyarországon az az egyetlen célja, hogy egy hamis versenyképességet hirdessen, ami arról szól, hogy külföldi tőkét úgy kell ide bevonzani Magyarországra, ami majd a piac láthatatlan keze által elrendezi a dolgokat, az államnak pedig az az egyetlen dolga, hogy szállást csináljon az itt megtelepedő multiknak, biztosítani az olcsó, jól képzett munkaerőt, rugalmas jogi hátteret, alacsony adókat, lehetőleg úgy, hogy még az osztalékot is úgy tudják repatriálni ezek a cégek Magyarországról, hogy arra ne kelljen adót, kamatot vagy jogdíjat fizetni.
(9.40)
Mindezt biztosították a magyar kormányok az elmúlt 26 évben. Orbán Viktornak és kormányának mi sem tükrözi jobban a mentalitását, és a hamis és rossz gazdasági felfogását: 2014-ben egy arab-magyar gazdasági fórumon azt mondta, hogy Magyarország előnye „a minőségéhez képest meglepően olcsó munkaerő” és „a rendkívül rugalmas munka törvénykönyve”.
Ennek az eredményeképpen beszélhetünk csökkenő termelékenységről Magyarországon, csökkenő hozzáadott értékről, csökkenő munkabérekről, amely Magyarországot egy összeszerelő üzemmé silányította, hosszú távon pedig finanszírozhatatlan államháztartással kell szembenézni, ezért pedig nem a multinacionális vállalatokat kell hibáztatni, hanem azokat a kormányokat, amelyek ilyen feltételek mellett hívják be ezeket a vállalatokat ide, Magyarországra, és nem képesek megvédeni a magyar munkavállalókat a multinacionális tőkével szemben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
