DR. KOVÁCS ZOLTÁN,
DR. KOVÁCS ZOLTÁN,
DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Jó néhány kérdés felmerült, ami nem a tárgyhoz tartozik, néhányra majd szeretnék reagálni is. De ami az előterjesztés lényegét illeti, a vonatkozásban azt gondolom, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a kormány szervezetalakítási szabadsága ilyetén korlátlan, az Alaptörvény határozza meg ennek kereteit, illetve azok a törvények, amelyeket az Országgyűlésben közösen elfogadtunk. Ezek a szervezetek, amikről ma itt szó van, valamikor minisztériumokból nőttek ki. Most mi elsősorban azt mondjuk, hogy irányítás szempontjából ezeknek a szervezeteknek az irányító egységei ugyanazokkal az államigazgatásban dolgozó emberekkel visszakerülnek a minisztériumokba.
Ami pedig a hatósági eljárások napi munkavégzési feladatát jelenti, azt pedig a területi közigazgatásban oldjuk meg. Nem osztom azt a véleményt, hogy messzebb kell utazni, meg drágább lesz az eljárás, éppen ellenkezőleg. Egy központi államigazgatási vagy központi költségvetési szervnél, ha mondjuk, egy másodfokú eljárásban, nevesítsük a környezetvédelmet, sokkal messzebb kellett, a fővárosba kellett jönni, most pedig ez sok eljárásnál a járási székhelyen vagy a megyei kormányhivatalnál, vagy legtöbb esetben a járások megerősítésénél, a járásoknál fog zajlani. Ez egy fontos és alapvető kérdés ebben az ügyben.
Hegedűs Lorántné az adminisztratív csökkentésről beszélt. Ebben az ügyben ketté kell választani a fenntartói kötelezettséget, ami a szociális ellátásban vagy a közoktatásban szerepel, és ettől független a hatósági tevékenység. Mi erről beszélünk ma itt a törvényjavaslat kapcsán. Ezért azt gondolom, valóban fontos ez a megjegyzés. Ezen dolgozik maga a kormány is különböző európai uniós forrásokkal; nevesítetten: a közigazgatás-fejlesztési operatív program kapcsán, hogy magában az államigazgatásban hosszú évtizedeken keresztül, szigetszerűen kifejlődött különböző ágazati szakrendszerek összekapcsolhatóak legyenek, és hatékonyabban működhessen maga a rendszer, hogy egy területi közigazgatás szintjén lévő ügyintéző ne három számítógépet nézzen, ne telefonos segítséget kérjen, hanem éppen egy kattintással ezeket a szakrendszereket a munkája során fel tudja használni.
Hogy az építési engedélyezési eljárás ellenforradalmi lépés volt-e vagy sem? Azt gondolom, a bürokráciacsökkentés szempontjából, hogy 300 négyzetméterig nem kell építési engedélyt kérni egy új építésű lakás esetében a korábbi építési engedélyezési eljárás helyett, ez forradalmi, nem ellenforradalmi lépés volt. Tehát jóval kevesebb adminisztratív terhe van egy építtetőnek. Emellett megjelenik, egyeztetve egyébként az Építész Kamarával, a szakmaiság is, hiszen a tervezői, művezetői felelősség megjelenik szakember formájában minden építkezésnél. De egyébként ez nem tárgya az előterjesztésnek.
Szeretném megvédeni, nem csak azért, mert mellettem ül, Csepreghy államtitkár urat; amit Hegedűs Lorántné mondott, hogy Csepreghy államtitkár kollégám lebzselő és ehhez hasonló kifejezésekkel érintette volna a közszolgákat. Éppen ellenkezőleg, ő azt mondta, hogy a magyar állam mintegy egymillió állami alkalmazottat tart el az állami cégekben, a közigazgatásban, az atipikus szervezeteknél, értem ezalatt az ügyészséget és a bíróságot, és ezt az egészet nem fél év alatt, nem egy év alatt, hanem ahogy egyébként a nemzetközi világban is látható, ahhoz igazítottan, ebben az európai uniós ciklusban folyamatosan, észszerűen és normál módon kívánja racionalizálni. De ez sem tárgya egyébként ennek az előterjesztésnek.
Az, hogy ennek a racionalizációnak az ügyfelek látják a kárát vagy sem: én azt állítom, és kormánypárti képviselőtársaim is azt mondták, hogy közelebb kerül az államigazgatás az ügyfelekhez. Gondoljunk bele: volt egy egész furcsa szervezetrendszer, regionális közigazgatási hivatalok voltak. Három megyét fogtak össze, és kirendeltségeik voltak egyébként a megyéknél. Másfél évig, Hargitai János képviselő úr utalt rá, nem volt törvényességi ellenőrzés az önkormányzatoknál ezekből adódóan. Ma megyei, illetve járási szint van. Ennél közelebb, lehet mondani, már csak az van, ha beköltözünk az ingatlanukba, akkor vagyunk közelebb az állampolgárokhoz.
(11.10)
Az OEP-ről volt szó. Ennek az előterjesztésnek az egyik legfontosabb stratégiai lépése az, Mészáros professzor urat, az ONYF főigazgatóját tudom idézni, aki azt mondja, hogy a kifizetés a bölcsőtől a koporsóig egy-egy állampolgár esetében egy helyen legyen, minden kifizetés, minden ugyanarról az emberről ugyanannál a szervezetnél történjen. Ez az egyik legfontosabb stratégiai lépés az átalakításnál.
Ami pedig az alapkezelőt illeti, és Hegedűsné Enikő képviselőtársunk most nincs itt, de nyilván a frakciótársai elmondják neki, hogy az alapkezelő megmarad, tehát amit ő szétverésnek gondol - ez egy fontos stratégiai lépés minden magyar állampolgár szempontjából. És hogy miért a Kincstár? Mert a Kincstár az állami kifizetőhely. Tehát egy kincstári kifizetőhely, de a szakemberek ugyanott maradnak. Az OEP ma több mint 700 fővel kíván megmaradni az előzetes tárgyalások szerint. Ez elég nagy szervezet egyébként, úgy gondolom, és nem éppen a szétverésről szól.
Az NFA: a képviselő úrnak mondanám, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet úgy szerepel, hogy a „Földet a gazdáknak” program végével szűnik meg, illetve egyesül a Földművelésügyi Minisztériummal. De hát nincs vége ennek a programnak, továbbra is zajlanak a bérbeadási, haszonbérleti szerződések, a 3 hektár alatti pályázati rendszerek. (Sallai R. Benedek közbeszól.) Ahogy felénk mondják, képviselő úr, a licitálás szűnik meg, tehát az a „Földet a gazdáknak” programrész fejeződik be, amellyel egyébként mintegy 250 ezer hektár került gazdákhoz, nem nagygazdákhoz, tehát mintegy 10 ezer - én örülök, ha mind a 10 ezer nagygazda egyébként Magyarországon - polgártársunk jutott ilyen módon, nyilvános liciten egyébként, a közjegyző jelenlétében zajlottak ezek az eljárások. Ezért minden olyan állítás, ami ezzel ellentéteset mond, szerintem hamis.
Ami pedig a területeket illeti, ön is nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy 1,8 millió hektár külterületi föld és erdő van még Magyarországon, ennek alig 10 százalékát meghaladóan került sor értékesítésre. Ha igaz lenne, amit Hegedűsné képviselőtársam állít, hogy a Gyurcsány-IMF-megállapodás miatt nincs béremelés, akkor hogy a fenébe kerülhetett sor a pedagógus-életpálya bevezetésére, hogy a fenébe kerülhetett sor a honvédek, a rendőrök, az állami tisztviselők vagy most az egészségügyi dolgozók béremelésére? És nem akarom elvinni efelé a vitát, de szó volt róla az önkormányzat világában: miután a hatósági ügyeknek mintegy fele átkerült a járásokhoz, a dolgozóval együtt, tehát azzal a szakemberrel, aki korábban az önkormányzatnál dolgozott, ehhez képest az önkormányzati dolgozók létszáma több ezerrel nőtt, miután a feladat elment. Akkor hogy is beszéljünk erről a bérkérdésről? Vagy az, hogy ha igaz, hogy az IMF-megállapodás ezt tiltja, akkor miért hoztak az önkormányzatok egyébként olyan döntéseket, hogy van, ahol 10-15 vagy 20 ezerrel magasabb az illetményalap? Ma is, kimutatható, ezeket vizsgáljuk most éppen. De ez sem tartozik egyébként a törvényjavaslat vitájához.
Amire még szeretnék reagálni: a FÖMI egy része az ingatlanvilágnak, jó néhány feladata is van, a téradattár és a többi, ezt nyilván Sallai képviselő úr tudja, most egy kézben lesz, nem szűnik meg, nem küldjük el az embereket, hanem az ingatlannyilvántartás, ami úgymond a végeken van, a kerületeknél vagy a járásoknál és a megyei kormányhivataloknál, egy központi szervezet, egy központi kormányhivatalnál lesz, így egységesen, egy kézbe kerül az egész, ingatlannal kapcsolatos rendszer, és nem adatszolgáltatást kell az államnak adni az ingatlannyilvántartásnak a FÖMI-ből, hanem egy kézben, egységesen lehet kezelni. A szakmai irányítás pedig továbbra is az FM-nél van. A Nébih sem szűnik meg, hiszen ennek ugyanúgy megvolt korábban a minisztériumi leágazása, az irányítórésze majd az FM-be kerül, a Nébih pedig ott dolgozik a végeken, a járási hivatalokban és a kormányhivatalokban. Ők ellenőriznek, ők végzik azokat a hatósági tevékenységeket, nem lesz változás, csak a központi hatósági tevékenység kerül le közelebb az állampolgárokhoz.
Az MVH-ról azt tudom mondani, hogy azzal, hogy szétszedjük, mondja a képviselő úr, eddig is kettős, sőt hármas irányítás alatt volt, de ez mind az Európai Bizottság akkreditációján keresztül kell hogy menjen. Mi azt mondjuk, hogy a területi szinten lévő ellenőrző, előkészítő szervek kerüljenek egységes rendszerbe, kormányhivatali rendszerbe, az irányításrész kerüljön a két agrárirányító szervhez. Az a szervezet pedig, amit ön itt, én most nem ismétlem meg, milyen jelzőkkel illetett korrupció terén, oly módon szűnik meg, hogy a kifizetőhely, ami a legfontosabb a gazdáknak, szintén a Kincstárnál lesz, egy egységes kifizetőhelyen. Szeretném megerősíteni, hogy ehhez az Unió akkreditációs tevékenysége szükséges.
Úgy látom, hogy többségében a konkrét kérdésekre válaszoltam. Most a Vajdahunyad várával én, nincs itt Enikő, nem kívánok foglalkozni, de majd tudok róla vele beszélgetni, ha éppen ez a legfontosabb. A stratégiai kérdésekre válaszoltam. Válaszoltam az OEP-kérdésre, a kincstárkérdésre, az agráriumra, a kutatásra, a stratégiai kérdésekre és magának a rendszernek a felépítésére.
Mi úgy gondoljuk, hogy egyrészt közelebb kerülnek az állampolgárokhoz az ügyek intézői, másrészt világos és kiszámítható hatáskörök vannak, hogy ki a hatáskör felelőse, nem egy szerteágazó, túlburjánzó szervezetrendszer, ráadásul a szervezetrendszerek megszűnnek, a rájuk létrehozott szabályozás egyébként nyilvánvalóan szükségtelenné válik, mert kiesik a rendszerből egy szervezetrendszer, amire szabályozásokat hoztunk létre hosszú évtizedek alatt. Ezáltal egyszerűsödik maga a szabályozórendszer is.
Ezért én felhívnám az ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy részben ez egy technikai módosítás, nyilván vannak benne érdemi részek, az általam elmondottak figyelembevételével gondolják meg, hogy támogatják-e ezt az előterjesztést. Én bízom abban, hogy ez így lesz az elkövetkezendőkben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
