DR. VAS IMRE,
DR. VAS IMRE,
DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által készített „Jó állam jelentés” című dokumentum kísérletet tett a hatékony közigazgatás vizsgálatára és mérésére a következő kérdések felvetésével. A közigazgatás folyamatai képessé tesznek-e egyes szektorokat, ágazatokat teljesítményük növelésére? A közigazgatás termékei és szolgáltatásai képessé teszik-e az egyes állampolgárokat és vállalkozásokat az egyéni igényeik kielégítésére? És végül, a közigazgatás ezen folyamatok fenntartására, szolgáltatások biztosítására milyen szervezeti és személyi erőforrásokat használ fel?
Ezen kérdésekkel összefüggésben, a célokkal összhangban az említett „Jó állam jelentés” dokumentum meghatározza a közigazgatás legfontosabb képességeit, így a hozzáférhetőséget, az ügyfélterhet, az erőforrásgazdálkodást és a felkészültséget. Ráadás szempontként a jelentés hozzáteszi az elégedettséget is mint dimenziót, mely szempont talán legfontosabb nekünk, országgyűlési képviselőknek, de ennek érvényesülése meggyőződésem szerint egyenes arányban áll az előző négy teljesülésével, illetve annak hatásfokával.
Amikor az előttünk fekvő T/11907. számon benyújtott, a központi hivatalok felülvizsgálatával és a járási, fővárosi kerületi hivatalok megerősítésével összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint egyes költségvetési szervek feladatainak átadásáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, nem árt mérlegre tennünk az ismertetett szempontok érvényesülését a normaszövegben, illetve azok közigazgatásra gyakorolt hatását általánosságban. A jól működő állam megteremtésében és a hatékony közigazgatás kialakításában ma már nem lehet vitás, hogy a kormány- és járási hivatalok létrehozása mérföldkőnek tekinthető. Mint ahogyan az említett szempontokat is vizsgálva az sem lehet kérdés, hogy ezen hatóságok létrehozása helyes döntés volt, amit a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD is elismer. A 2010 óta megvalósított, államigazgatást érintő intézkedések indokoltak és szükségszerűek voltak. A közigazgatásban elért eredmények különösen elismerésre méltóak, ha figyelembe vesszük, milyen kaotikus állapotot hagyott ránk a szocialista kormányzat, elég, ha csak a megyei közigazgatási hivatalok kálváriájára gondolunk.
Megelégedettségre természetesen nincs okunk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat jól illeszkedik a kormány által meghirdetett bürokráciacsökkentés folyamatába, vagy ha úgy tetszik: annak szerves része. Legutóbb e Ház falai között tárgyaltuk az állami tisztviselőkről szóló törvényjavaslatot, ami a felsorolt szempontok közül elsősorban a felkészültséget hivatott biztosítani.
A kormány azonban még előtte, 2015 decemberében határozott a központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő központi háttérintézmények felülvizsgálatáról, valamint a járási hivatalok megerősítéséről, melynek keretében a Miniszterelnökség 90 központi költségvetési szerv és minisztériumi háttérintézmény felülvizsgálatát végezte el. A hatáskör-racionalizálás és felülvizsgálat eredményeként a kormány az 1312/2016. számú kormányhatározatával pontosan meghatározta az egyes átalakításra kerülő központi hivatalokat és költségvetési szerveket. Így tehát senkit nem ér, nem érhet meglepetésként a most tárgyalt törvényszöveg tartalma, mely javaslat összesen 132 törvény módosítására tesz javaslatot.
(10.10)
Az erőforrásgazdálkodást prioritásként szem előtt tartva negyvennél több költségvetési szerv egymástól eltérő időpontban, 2016. szeptember 1-jével, 2017. január 1-jével, majd 2017. március 1-jével jogutódlással vagy jogutód nélkül megszűnik. A megszüntetésekből adódó új szervezetrendszer röviden úgy foglalható össze, hogy a központi szinten elhelyezkedő minisztériumok stratégiai, szakmai irányítási, jogszabályalkotáshoz kapcsolódó feladatokat látnak el, míg a hatósági feladatok területi szinten a fővárosi és megyei kormányhivatalokhoz, illetve helyi szinten a járási, illetve kerületi hivatalokhoz kerülnek.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az átalakítási folyamat nem érinti a nemzetbiztonsági, a rendvédelmi, az adó- és vámhatósági, valamint az intézményfenntartói feladatokat ellátó költségvetési szerveket.
Az átalakítási folyamatból jól kivehető, hogy az erőforrásgazdálkodás szempontja mellett a hozzáférhetőség-növelés kritériumának is eleget tesz a kormány, hiszen teljesülnek ezen követelmények, hogy az ügyeket közelebb vigyük az állampolgárokhoz, a központi közigazgatás rendszere áttekinthetőbbé váljon, az adminisztratív terhek pedig tovább csökkenjenek.
Az Igazságügyi bizottság alelnökeként külön szeretném felhívni a figyelmet egyrészről a közigazgatási hatósági eljárások egyfokúvá tételére. Az általános közigazgatási rendtartás koncepciójának megfelelően azon közigazgatási hatósági eljárások, melyekben első fokon a fővárosi és megyei kormányhivatalok járnak el, illetve első fokon a járási, illetve kerületi hivatalok járnak el, és az alacsony ügyszám indokolja, a döntések elleni jogorvoslat hatékonysági és észszerűségi szempontból közvetlenül bírósági fórumra kerül.
Másrészről szorosan az igazságszolgáltatással és a közbizalom helyreállításával összefüggő folyamatba illeszkedik az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény módosítása is. Tekintettel arra, hogy az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet összeolvad a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézettel, és a Belügyminisztérium fejezetében új költségvetési szerv kerül létrehozásra, az új költségvetési szerv feletti irányítási jogokat az igazságügyi miniszter és a belügyminiszter közösen gyakorolja. A módosítás értelmében az intézmény vezetőjét a belügyminiszter az igazságügyért felelős miniszter javaslatának figyelembevételével, az igazságügyi helyettesét az igazságügyi miniszter a rendészetért felelős miniszter javaslatának figyelembevételével nevezi ki.
Az Igazságügyi Hivatal Igazságügyi Minisztériumba történő beolvadása szintén többletfeladatokat jelent a jogi tárcának, de véleményem szerint meg fog tudni birkózni ezekkel az új kihívásokkal.
Végezetül megjegyzem, hogy a közigazgatási eljárásokban nagyon fontos a határidő előírása és nem utolsósorban annak megtartása. Éppen ezért külön dicsérendő, hogy a törvényjavaslat a fővárosi és megyei kormányhivatalok működőképességének biztosítása érdekében előírja, hogy a kormányhivatalokkal összefüggő átadás-átvételi megállapodásokat az érintett feleknek a törvény hatálybalépését követő 15 napon belül meg kell kötniük. Ennek hiányában az átadásra kerülő előirányzatok tekintetében a közigazgatási szervezetért felelős miniszter előterjesztése alapján a kormány határozatban dönt. A kormányhivatalokat nem érintő átadás-átvételi megállapodások megkötésének határideje pedig 2016. december 31. Nem késlekedhetünk tehát.
Meggyőződésem, hogy az állampolgárok mindennapjait tekintve a különböző szervezeti formák és átalakítási folyamatok másodlagosak, legyen szó tankönyvellátásról, kárpótlásról vagy adatnyilvántartási kérdésekről, számukra a hozzáférhetőség, a gyors és egyszerű ügyintézés, valamint a szakértelem a főbb szempontok. Az előttünk lévő törvényjavaslat ezeket a jogos elvárásokat érvényesíti, eleget téve alaptörvényi kötelezettségünknek, az ország versenyképességét is fokozva, mindannyiunk elégedettségére.
Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
