SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Több ilyen közigazgatási átalakítással kapcsolatos vitát éltünk már meg, tehát nagyon kérem, néha úgy tapasztaltam, kicsit érzékeny, tudom, hogy milyen múltja van, tudom, hogy ilyenben dolgozott, tehát tekintsen el vagy bocsásson meg azért, hogy ellenzéki politikusként nem dicshimnuszokat zengek azért, mert valami jobb lesz, hanem megkeresem azokat, amik vállalhatatlanok.
Először is arra kérem államtitkár urat, hogy csak egy picit mint jogászember vagy jogtudós ember, gondolkozzon már el azon, hogy milyen szemléletbeli különbség az, mikor beszélünk közigazgatásról és kormányhivatalokról. Nem érzi-e annak a kulturális átalakulását, hogy valami egy kormánytól független, ezáltal politikától független rendszerből, egy közigazgatási rendszerből - ami elvileg szakmai alapokon, jogszabályi alapokon működik - átalakul az egész egy kormányhivatali rendszerré, mikor kormányrendelkezések és kormányzati beavatkozások valósítják meg a közigazgatási feladatokat?
(10.40)
Ha ezt az egészet egy MSZP-kormány csinálná, ami most zajlik, nagyon kíváncsi lennék, hogy önök milyen támogatást biztosítanának ehhez, vagy hogy hogyan tudnák ezt az egészet emészteni, mert attól félek - az bennünk megvan, hogy nem nagyon bízunk más kormányokban, megértem, hogy önök a sajátjukban bíznak, de bocsássák meg nekem, hogy ezt nem teszem meg, mert így, ezekkel az átalakításokkal csak az tűnik fel, hogy van egy olyan cél, hogy ki lehet rúgni embereket, tehát meg lehet szabadulni egy halom embertől, és nyilvánvalóan ez egy vonzó lehetőség, ha le akarunk faragni költségeket.
Épp Hegedűs Lorántné képviselőtársam említette az előbb ezt az „olcsóbbá kell tenni az államot” érvüket, miközben látjuk az összes mutatóból, hogy az életben nem volt ilyen drága államunk, ami ennyi államtitkárt tartott volna el, ennyi államtitkári fizetéssel, ilyen magas minisztériumi létszámokkal, mint például a miniszterelnöki hivatalt vagy a Miniszterelnökséget vezető minisztériumot megnevezhetném. Ekkora létszámok nem voltak soha, ekkora költségek nem voltak soha, ennyi államtitkár nem volt soha. És akkor önök hol próbálnak megtakarítással és egyszerűsítéssel élni? A vidéki térségekben, kistelepüléseken elérhető közszolgáltatásoknál.
Szintén egy picit kapcsolódva Hegedűs Lorántné képviselőtársamhoz, aki elmondta, hogy ezzel az embereknek nem lesz egyszerűbb meg jobb az élete, egyetlenegy dolgot hadd mondjak el én is, mint aki olyan településen él, ahol már gyakorlatilag semmilyen igazgatás nincs lassan, hogy hagyján, hogy elvisznek mindent a szomszéd településekre, de nincs hozzá közlekedési infrastruktúra. Tehát nincs normális tömegközlekedés, rossz a közúthálózat, és az embereknek egy jelentős része már nem tud fenntartani lassan egy Suzuki Swiftet sem. Hogy lehet úgy átalakítani és központosítani valamit, hogy ennek nincs meg a háttere?
De tegnap láttam egy példát - bizonyára államtitkár úr tudja, vagy lehet, hogy személyesen ott is volt -: Csongrád megyében beindult ez a 40 milliós busz, és tegnap örömmel láttam, megkezdte azt, hogy innentől kezdve mobil közigazgatási rendszerben ilyen buszok tudják a településekre vinni a közigazgatást, és helyben el tudnak intézni emberek mindenfélét. Kíváncsi leszek, hogy a csapágyfenntartása meg az ilyesmije mennyi lesz a busznak. És ezzel nem is lenne gond, ha arról beszélnénk, hogy a legkisebb településeken, Zala megyében, meg olyan helyeken, ahol a településhálózat olyan sűrű, pici településekből áll, hogy néhány száz fős, ezer fő alatti települések sokasága egymástól pár kilométerekre van. De mikor pont Csongrád megyében kezdjük el, ahol mezővárosok vannak, és már ott is kell, Algyő esetében meg egy halom más esetében ezt a szolgáltatást igénybe venni, akkor bizony megvan az aggályom azzal kapcsolatban, hogy ez egy olyan szükségtelen intézkedés lesz, hogy a végén ilyeneken fog múlni Magyarország közigazgatási rendszerének fenntartása. Mondtam, hogy az első szempont, amit így látok, az egyértelműen az, hogy ki lehet rúgni embereket.
A második, ami nekem fontos, és kérem, bocsássa meg ezt megint nekem, de ez egyértelműen az, hogy el lehet tüntetni nyomokat. Tehát az, ami hat éve zajlik disznóság az országban, ami jogszerűtlen engedélyezések, amikor teljesen jogszabályokat megkerülő folyamatok zajlottak, azokat meg lehet szüntetni. Mosolygó kormánypárti képviselőtársaimnak hadd említsem meg például az ilyeneket, mint a Balaton privatizációja, mikor jogszerű hatósági engedélyekkel magánszemélynek odaadunk 4 hektárt, hogy tönkretegye a környékbeli strandokat. És mindezt azért, hogy fel tudja venni az EU-s támogatást. Ezek hatósági engedélyekkel zajlottak. Most ezeknek a nyomait tünteti elfele a kormány (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Elfele? Hogyan?), és megszünteti azokat a különböző hivatalokat, amelyek ezekben a disznóságokban részt vettek. És mindjárt mondok példákat is.
A harmadik - amiben főleg, most nem láttam az előterjesztők között a propagandaminiszternek, Rogán miniszter úrnak a nevét, mert ő szokott ebben utazni -, ez az ingatlanbiznisz. Tehát ami még itt következik, az az, hogy fel fog szabadulni egy halom ingatlan, és azokkal minden bizonnyal megindul egy kereskedés, ami még lehet egy jó biznisz, hiszen nagyon sokszor frekventált helyeken, jó helyeken lévő ingatlanokat lehet majd így értékbe bocsátani. A legtöbb esetben itt a nagy értékű fővárosi ingatlanokról beszélünk.
És akkor nézzük meg magát az előterjesztést, amiben nekem a legizgalmasabb a kormányhatározat 1. számú melléklete volt, ami tartalmazta a beol-vasztandó és megszüntetendő intézmények teljes rendszerét, minisztériumi bontásban. Ez az, ami elgondolkoztató. Nézzék el nekem, hogy részben a szakmám, részben a párt identitása miatt az 1. pontban rögtön látom az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséget. Ez az elsők között van. Ez azért érdekes, mert gyakorlatilag egyetértek önökkel abban, hogy nem működött jól ez az OKTVF. Már tíz évvel ezelőtt is, az önök regnálása ideje előtt is talicskával tolták oda be a pénzt néhány engedélyezésért. Ez köztudomású volt, nyilván nem tudta senki bizonyítani, de néhány engedélyezés szembetűnően így zajlott. A szakmaiság már jó ideje visszaesett, habár önök még tudtak rajta jelentős mértékben rontani, de az ez OKTVF egy tipikus példája annak, hogy azért, mert nem működött jól, nem az a megoldás, hogy meg kellene szüntetni, hanem igenis kellene olyan központi környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségi és hatósági jogkör, amely Magyarországon kompetens módon képviseli az önök által is elismerten az Alaptörvényben illetett alapjogát a magyar állampolgároknak az egészséges környezethez. Ezt betenni a Pest Megyei Kormány-hivatalba? Hát, ez nonszensz!
Gyakorlatilag a teljes rendszerük, ami épül, két dologra épít fel. Az, hogy járási szinten nem tudnak megfizetni és nem tudnak mindenhova tenni kör-nye-zet- és természetvédelmi szakembert, ez ténykérdés. A megyei kormányhivatalok rendszere, ami átvette a köteviféknek, tehát a környezetvédelmi, természetvédelmi felügyelőségeknek a feladat- és hatáskörét, azok beolvadtak a kormányhivatalokba, most már osztályokként, teljes mértékben tönkretéve azon alkotmánybírósági alaphatározatot, ami korábban egyértelművé tette, hogy nem lehet és nem szabad megszerzett környezeti jogokat visszaépíteni és visszabontani.
Ez jelen pillanatban is egyébként Alkotmánybíróság előtt álló kérdés. Nagyon-nagyon kíváncsi leszek, hogy mennyire lesz következetes ez ügyben az Alkotmánybíróság. A rendszerváltást követően soha nem járult hozzá sem jogszabályi normák csökkentéséhez, sem intézményi szint csökkentéséhez, sem környezetvédelmi határértékek csökkentéséhez. Ez korábban egy általános rendszer volt az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ebben az egész OKTVF-es hatóság-meg-szüntetésben és beolvasztásban mi fog történni.
Ez az egyik ilyen szimbolikus ügye számomra annak, hogy önök nem tudnak megjavítani semmit, hiába kormányoznak hat éve, és mikor belátják, hogy nem tudták megjavítani, akkor fogják, és inkább megszüntetik, kidobják arra hivatkozva, hogy rosszul működik, meg nem hatékony, meg nem szerencsés.
De nyilvánvalóan az összes többi, ezen 73 állami intézmény között azért jó néhány olyan van, amelyik nem hatósági feladatokat lát el, és ezek is mind nagyon érdekesek. Nézze el nekem, államtitkár úr, hogy hazai pályán igyekszem mozogni, hogy ne veszítsem el a lábam alól a talajt, ezért a 2. pontban a Földművelésügyi Minisztérium alatt álló intézményekről beszélhetünk.
Az első, amit felsorol, az Agrárgazdasági Kutató Intézet és a Nemzeti Agrárkutatási Innovációs Intézet. Még azt is megértem, hogy azt mondják, hogy Magyarországon nincs szükség agrárkutatásra. Azt is megértem, hogy azt mondják, hogy hát, betesszük ezt is a minisztériumba, mert az idáig is annyira kompetensnek látszott az agrárszakmai kérdésekben, hogy oda kell tenni. De kérem, ezeknél a pontoknál az van, hogy felkérik a Miniszterelnökséget vezető minisztert és a földművelésügyi minisztert, hogy készítsen intézkedési tervet az agrárkutatás jövőjéről. Hát, úgy szüntetik meg, hogy nincs is semmi jövőképük! Jelen pillanatban… (Közbeszólásokra:) Hát, csinálják meg először a jövőképet, mutassák meg, hogy mi lesz a magyar agrár-ku-ta-tással! Önök azt mondják, hogy például ez az ágazat konkrétan a stratégiai pont Magyarországon. Azt kommunikálják, hogy az agrárium jövője meghatározó. Ebben egyetértek önökkel. De hogy a teljes agrárkutatást és agrárinnovációs rendszert megszüntetik úgy, hogy nincs benne terv, ez nyilvánvalóan nehezen emészthető.
A Herman Ottó Intézet megszűnésével kapcsolatos lehetőségek között ott van az, hogy majd ezek után átveszi a Környezetvédelmi (sic!) Termék Nonprofit Kft. Gondolom, hogy aki ezt az előterjesztést készítette, megnézte, hogy a kettőnek a feladat- és hatásköre idáig sem fedett át semmiben, tehát az, hogy az intézet lényegesen több vidékfejlesztési feladatot látott el és nem környezetvédelmi termékekkel foglalkozott, gondolom, ismert önök szerint. Az biztos, hogy ez is több tucat ember elküldésével jár együtt. Az a kérdés, hogy lassan, ha mindenütt csak megyei pártszervezetek embereit teszik be, akkor ki lesz az, aki szakmai munkát végez, mert ez az intézet, a Herman Ottó Intézet még pont egy olyan műhely volt, ahol bármilyen emberek is, de viszonylag színvonalas munkát végeztek, és kikerült az intézetből jó néhány olyan anyag, ami megállta szakmailag a helyét. Részben ezért mindenképpen számomra sajnálatra méltó.
A Földmérési és Távérzékelési Intézet jogutódlása a Fővárosi Kormányhivatalba kerül. Azt tudniuk kell, de gondolom, hogy a legtöbben tudják is itt a padsorokban, hogy ez a FÖMI határozza meg, mondjuk, a magyar agrártámogatás teljes rendszerét. Ez alapvető abban, hogy minden egyes gazdálkodó, aki beadja az agrártámogatást, és körberajzolja online rendszerrel ezeket a blokkokat, a FÖMI rendszerére lehet építeni. Ez egy konkrét szakmai, geológiai, geográfiai szakmai feladat, aminek a folyamatos karbantartása és folyamatos változása egyben Magyarország természeti erőforrásának a nyilvántartását is jelenti. Ennek a megszűnése egy olyan bűnös felelőtlenséget jelent megint, ami szerintem teljes mértékben elfogadhatatlan.
Ennek ellenére talán a legnagyobb fájdalom mégiscsak a Nébihnek, tehát a Nemzeti Élel-mi-szer-lánc-biztonsági Hivatalnak az ilyeténvaló megszű-nése és a fővárosi és megyei kormányhivatalokba való besorolása, mert ezen hivatal volt egyike azon utolsók között az FM-hez tartozóan, aki még valamilyen szakmaisággal, hitelesen és a társadalom számára elfogadottan működött. A Nébih jelen pillanatban egyike azoknak, amelyek feladatainak a fenntartását éppen hogy fejleszteni kellene és több forrást biztosítani számára. S most jön a számomra két legviccesebb, illetve legaranyosabb. Az egyik az MVH, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, a másik pedig a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. Ha valaki a magyar agrárium elmúlt hat évére visszatekint, az tisztában lesz azzal, hogy a legtöbb disznóság, ami Fazekas Sándor személyéhez és az FM-hez köthető, ebben a kettőben történt. Az összes jogosulatlan területalapú igénylés, ahol lassan már nyolcvan vádlott van, az egész játszótérbotrány, az összes EMVA-val, tehát Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapokkal kapcsolatos pályázati visszaélés az MVH-hoz kapcsolódott. Most ezt négy pontra szedik szét és szanaszét cincálják. Most garantálom, hogy semmi más nem történik, csak a lopások nyomainak az eltüntetése. Itt a lehetőség, hogy lehet teljes mértékben felszámolni azt, hogy valaki még rálásson arra, mi történt az EMVA-forrásokkal, mi történt a területalapú támogatásokkal, mi történt az MVH elmúlt időszakában.
(10.50)
Az MVH már egy jó ideje nem vidékfejlesztési hivatalként működik, hanem amióta kinevezték Gyuricza Csabát elnöknek, sima politikai ejtőernyősként a politikai kommunikáció keretében ellenzéki politikusokat támad. Tehát már nem szakmai munka folyik ott egy ideje. Ennek ellenére az MVH területi munkatársai sokáig meglehetősen magas színvonalon látták el a pályázati ellenőrzések rendszerét. Ennek a felszámolása bűnös felelőtlenség.
A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet teljes megszüntetése, illetve jogutódlással az FM-be való beolvasztása megint egy olyan tipikus eszköz, amivel el lehet tüntetni egy halom nyomot, hiszen amióta Fidesz-kormány van, a nagyon-nagyon csúnya és általam nem szeretett „földmutyi” szó azóta jelent meg a magyar köztudatban. Azóta van a földpályázati rendszerrel visszaélés, azóta van az, hogy az összes pályázati rendszerben a politikai részrehajlás megjelent, és ezt koronázta meg a termőföld-privatizáció nevű szabad rablás, a „földet a gazdagoknak” program, amit viszonylag sokan végigasszisztáltak úgy, hogy azzal nehéz volt egyetérteni.
Az ezekhez a folyamatokhoz való asszisztáláshoz épp egy előző napirendben mondtam el konstruktív javaslatokat, hogy hogy lehet támogatni egy kormányzati előterjesztést. No ez az, amit jelen pillanatban nem lehet biztosítani. És főleg azokban az esetekben nem lehet biztosítani, ahol sorra megjelenik az, hogy készítse el, mondjuk, az igazgatásfejlesztési koncepcióját. Ezt a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalnál látom, ahol jelenleg szintén nincs jövőkép, hanem azt mondják, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter majd 2017. január 1-jén elkészíti.
Azt kérem, ezt majd hozzák vissza akkor, ha ezeket láttuk. Ha majd tudjuk, hogy mi lesz Magyarország szakmai hivatalainak és intézményeinek rendszerével, abban az esetben talán majd lehet érdemében tárgyalni róla. Addig ez az egész mindössze egy piti ingatlanbiznisznek, emberek elküldésének és korrupciós ügyek nyomai eltüntetésének az eszköze, ezért jelen ismereteim szerint az LMP frakciója ezt nem fogja támogatni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
