CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. A tisztelt képviselőket pedig köszöntöm az őszi ülésszak érdemi vitáinak megkezdése kapcsán.
Azt gondolom, hogy egy ilyen törvényjavaslatnak a tárgyalása talán egy kicsit több szakmaiságot és kevesebb politikát hoz majd magával, mivel egyik politikai pártnak sincs meg az ingerenciája, hogy a magas nézőszám miatt olyan megfogalmazásokat tegyen egy ilyen szakmai vita során, ami sokkal inkább a politikai hovatartozásnak az igazolása, mintsem a szakmai ismereteknek a bebizonyítását szolgálja. Ezért engedjék meg, hogy azt a felvetést, amit majd feltételezhetően hallani fogok az ellenzék soraiból, amely szerint a kormányzat következetesen próbálja meg a zöldenergiát irtani, és a megújuló energiaforrásokkal szembeni álláspontot képviseli, most cáfoljam, hiszen ennek bizonyítéka az a megállapodás, amit az Európai Közösséggel aláírtunk, amely szerint 2020-ra, tehát ennek a jelenleg is tartó fejlesztési ciklusnak a végéig Magyarországon 14,65 százalékra emelkedik a megújuló energiaforrások részaránya a teljes energiafelhasználáson belül.
A törvényjavaslat, amelynek a vitáján ma itt vagyunk, lényegében a villamos energiáról szóló törvényt módosítja. Amennyiben ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés a támogatásával jóváhagyja, akkor kormányrendeletben lesz szabályozható az ipari méretű szélerőművek és szélerőműparkok építése, illetve használatba vétele, továbbá a törvénymódosítás megtiltaná a világörökségi és a természetvédelmi területen ilyen típusú létesítmények építését.
(11.20)
A javaslat, azt gondoljuk, hogy a szakmai racionalitást egy az egyben igazolja, és ha visszagondolnak azokra a vitákra vagy azokra a hírekre, amelyek a parlamenti ülésszak kezdetét megelőzően az elmúlt hetekben zajlottak például a német energiapolitikában, akkor ennek a dilemmának a kérdéseivel ebben a tekintetben is találkoznak.
Amikor a parlament honlapjára felkerült a módosító javaslat, akkor alkalmi zöldpolitikusok ütötték fel a fejüket a parlamenti képviselők között, akiket azonban nagyon fontos egynéhány tényről tájékoztatni, mielőtt ez a meggyőződésük egész egy másik parlamenti vitáig éppen más területekre nem tévedne, hogy a szélerőművek teljesítménye a hazai villamosenergiatermelésben összesen a teljes villamosenergiatermelésnek nagyjából az 1-2 százalékát teszi ki, és az a szempontrendszer, amit azt gondolom, minden parlamenti párt teljesen helyesen a magáénak is vél, ami a munkahelyteremtésre vonatkozik, abban igen csekély vagy semmilyen módon nem vesznek részt ezek a típusú beruházások.
Annak is megvan az oka, hogy Magyarországon az eddigi szabályozási rendszerben több mint 10 éve nem épült szélerőmű Magyarországon, és azok a magánbefektetők, akik engedéllyel rendelkeztek különböző szélerőművek megépítésére Magyarországon az elmúlt években, ezeket a kapacitásokat, amelyekre, még egyszer mondom, engedélyük volt, nem építették ki; ennek is megvolt a maga oka.
A szélerőművekkel kapcsolatban technológiai, gazdaságossági és tájvédelmi szempontból vannak problémák, amelyekről szeretnék a következőkben részletesen is szólni. Az, hogy Magyarországnak a villamos energiára egyre nagyobb szüksége van, azt a felhasználási adatok egyértelműen bizonyítják, hiszen például 2015-ben, tehát tavaly az ország áramfelhasználása 43,75 terawattot tett ki, ez 3 százalékkal haladja meg a 2014-es, a korábbi évekhez viszonyítottan már akkor is jelentősen növekvő adatot.
Mi itt a legfontosabb kérdés? Hogyan tudja egy állam az energetikai rendszeren keresztül biztosítani a kiegyensúlyozott, megbízható és a lakosság, illetve az ipari termelés számára kiszámítható árú áram előállításának vagy biztosításának a lehetőségét? Hogyan tudja az állam azt garantálni a megújuló energiaforrások egyre jelentősebb térnyerése mellett, hogy az ország versenyképessége - akár az ipari termelés kapcsán, akár pedig a lakosság szempontjából a havi megélhetési költségek csökkentése -, illetve ez a szempontrendszer összeegyeztethető legyen azzal a vonallal, amit a zöldenergia vagy a környezetvédelem szempontjában mint intézkedéseket ismerhettek meg a kormány részéről?
A villamosenergia-hálózat a szélerőművek tekintetében abszolút kiegyensúlyozatlan, megbízhatatlan és hektikusan változó rendszerben működik. Ennek az okai alapvetően abban keresendők, hogy a szélerőművek hatékony működésének is különböző környezetvédelmi vagy környezeti feltételrendszerek összeállása esetén van lehetősége. Magyarország ebből a szempontból kevésbé jó adottságokkal rendelkező ország, azonban más megújuló energiaforrások tekintetében igenis pozitív kitörési lehetőségek vannak Magyarország előtt. Gondoljunk csak akár a napenergiára, mint egy ma még mindig nem teljes egészében kiaknázott lehetőségre, vagy adott esetben a biomassza által nyújtott lehetőségekre, és még itt lehetne a hulladékfeldolgozásról meg egyebekről beszélni.
A kulcsszó talán az egész kérdésben a kiszámíthatóság, tehát hogyan tudja az állam a megújuló energiaforrások vagy a szélerőművek által megtermelt energiát a lehető legoptimálisabban integrálni az egész hálózati rendszerbe, és hogyan tudja azokat az időszakokat kiküszöbölni, amikor ezek az egységek nem termelnek energiát, és ilyenkor pedig a klasszikus erőművi kapacitásokat kell aktiválni.
Egyrészt a szélerőművek egyre több olyan hagyományos energiatermelési módot igényelnek saját maguk mellett, aminek az üzemeltetése nagyon jelentős költséget jelent, illetve az állam oldalán a kötelező átvételből fakadóan olyan többletterhet jelent, amit végső soron mégis az állampolgároknak kell kifizetnie.
Az is beszédes szám, hogy ha a Magyarországon felépített szélerőművi kapacitásokat 100 egységnek tekintjük, akkor ennek a 100 egységnek csupán a 23 százaléka kerül kihasználásra Magyarországon, tehát a Magyarországon létrejött, már meglévő szélerőművi kapacitásoknak csak 23 százalékát használják ki. Nem véletlen ennek az oka, mert olyan adottságokkal rendelkező területeken építették meg ezeket, ahol a szélerőművek működtetéséhez szükséges kapacitások így állnak rendelkezésre. Ez 2015-ben azt jelentette, hogy a 330 megawatt teljesítmény leadására vagy termelésére képes szélerőművekből csupán 73 megawatt villamos energia előállítására került ténylegesen sor. Tehát a termelés tervezett üteme és a tényleges teljesülés jelentősen eltér egymástól. Ennek a kiegyenlítése pedig az állam feladata, amelyre sok milliárd forintot kell fordítani. Ezért egyértelműen kijelenthető, és azt gondolom, ebben a szakma is egyetért, hogy a Magyarországon elérhető vagy a Magyarország számára szóba jöhető megújuló energiaforrások közül a szélerőművek le- és felkapcsolási vagy leszabályozási költsége a legmagasabb.
Ilyenkor mindig divatos a politikai diskurzusban Németországra, Franciaországra vagy Dániára hivatkozni, hogy ott milyen jól működnek ezek a történetek. Akkor nézzük meg, hogy mi van ezekben az országokban! Például mennyibe kerül egy lakosra vetítve az energiaköltség, mondjuk, Németországban, és hogy néz ki ez Magyarországon? Azzal az állami dotációs rendszerrel, ami Németországban működik, egy német állampolgár egy kilowattóra áramért 29,5 eurócentet fizet. Ez aktuális forintárfolyamon azt jelenti, hogy ez 91,45 forint. Magyarországon ezzel szemben ugyanezért az árammennyiségért egy magyar állampolgár 11,5 eurócentet fizet, ami 35,65 forintnak felel meg.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy minél több ilyen típusú kapacitást építünk ki, amelynek a hektikus energiatermeléséből fakadóan kiegyenlítő kapacitásokat kell előállítanunk klasszikus erőművi formában, ennek a járulékos költsége annál magasabbra emelkedik. Tehát azt az elköteleződést, amely a jelenlegi 9,5 százalékról 14,65-re emeli a megújuló források részarányát 2020-ra, mindenképpen úgy gondoljuk teljesíteni és úgy gondoljuk a lehető legköltséghatékonyabban elérni, hogy olyan megújuló energiaforrásokba fektet az ország, amelyek Magyarországon valóban sokkal magasabb hatékonysággal működnek, mint a szélerőművi kapacitások.
Ebből a szempontból, nem is energetikai, hanem mondjuk, építészeti vagy tájépítészeti szempontból talán nem kevésbé fontos az a szempont sem, hogy ezek a szélerőművek nem illeszkednek sem az épített, sem a természeti környezetébe Magyarországnak. És amikor az energiatermelés korszerűsítéséről beszélünk, talán ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni.
Összefoglalva pedig azt szeretném mindenképpen elmondani, hogy a magyar kormány elköteleződése abban a tekintetben, hogy a megújuló energiaforrásokat megemeljük, az nem megkérdőjelezhető. Az LMP-s képviselőktől szoktuk nagyon sokszor hallani azt a vádat, hogy az energiapolitika nem jól végiggondolt (Sallai R. Benedek: Most is így lesz!), mert például a paksi bővítés azért felesleges, mert ezt megújuló energiakapacitásokkal ki lehetne váltani. Ezért mondom, szakmailag megelőlegezem már a támadást.
Ez egyetlenegy számpárt vet fel, és ha valaki azon az állásponton van, hogy például ezekre a beruházásokra, amelyek az ellátás biztonságát és a folyamatosan növekvő igényeket ki tudják szolgálni, nincs szükség, mert ezt megújulóenergia-előállító kapacitásokkal meg lehet oldani, akkor azt is kérem a képviselő úrtól, hogy világítson rá arra, hogy azt a nagyjából 13 000 milliárdnyi különbséget, amit a paksi beruházás létrejötte esetén a megtermelt energia meg ugyanekkora energiamennyiség megújulóból származó előállítása esetén elő kéne állítani, tehát azt a 13 000 milliárd forintnyi különbséget, ami a két beruházási költség között van, mégis honnan gondolják elvenni.
Elnök úr, itt a vita nyitógondolataiként ezeket próbáltam összegyűjteni. Bízom benne, hogy termékeny vitának leszünk a részesei. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(A jegyzői székben Ikotity Istvánt
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
