SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: (Miközben feltűzi a mikrofonját:) Elnézést kérek, de valaki a csipeszemet elbugázta. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a szót, és nagy tisztelettel köszöntöm a szakma képviselőit, főosztályvezető urat, osztályvezető-helyettes urat, főtitkár urat. Köszönöm szépen, hogy részt vesznek ezen a szűk körű baráti kis beszélgetésen itt a vadászkamaráról.
Elsőként arra szeretnék reagálni, amit ellenzéki képviselőtársaim már elmondtak. Ez a kötelező társadalmi egyeztetés hiányával kapcsolatos kikerülési manőver a kormány részéről. Megmondom őszintén, hogy véleményem szerint a benyújtott jogszabályi javaslatban lehet olyan szakmai konszenzus, hogy igazából nem is a társadalmi egyeztetést akarták kikerülni, hanem egyszerűen a szokásos trehányságról van szó. Az a vadásztársadalom és a kamara érdeke, hogy ez a jogszabály a lehető leghamarabb átmenjen, de nem kezdték el időben. Ugyanúgy, ahogy nagyon sok esetben látjuk ezt a kormány részéről, bűnös felelőtlenséggel, hanyagsággal, trehánysággal, az utolsó pillanatra hagyva inkább megpróbálja így megoldani, mint hogy időben benyújtson valamit, és megteremtse a megfelelő teret annak, hogy a szakmai szervezetek, szakmai műhelyek véleményt tudjanak kialakítani. Tehát nem is annyira a társadalmi egyeztetés hiányát, mint a megfelelő időt hiányolom ebből a benyújtásból, de azt hiszem, hogy ezen túl tudunk lépni, mert a benyújtott javaslat ennek ellenére számos olyan elemet tartalmaz, amiről érdemes beszélni.
Azt mindenesetre továbbra is furcsának tartom, hogy ha már nem a kormány nyújtja be és kikerüli a törvényalkotással kapcsolatos szabályozás feladatait, akkor miért pont a kamara tagjai nyújtják be. Mindig furcsa az, amikor ezt érzem. A Nemzeti Agrárkamara elnöke benyújtja azt a jogszabályt, amivel a kamara teljhatalmat kap valamire. Legutóbb Szűcs Lajos, a Mohosz elnöke idejött, hogy adjuk oda az összes vizet a saját maga által vezetett szervezetnek. Bánki Erik - nem tudom, hogy hívják ezt a nagy országos futballszövetséget - bejött ide, hogy az adóforintok odamehessenek az ő szervezetéhez utánpótlásra. Senkinek nem tűnik morálisan egy kicsit aggályosnak, hogy mindenki a saját szervezetének akar forrásokat szerezni a közből? Nincs egy másik képviselő, aki ilyenkor átvállalja, és nincs az a benyomásuk a kormány tagjainak vagy kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy egy nagyon picit csak összeférhetetlen az, hogy mindenki a saját szervezetének akar forrásokhoz jutni, horgászterületekhez jutni, adóforintokhoz jutni? Én inkább ennek a problematikáját vagy esetleges etikai hátterét kifogásolnám, ha ezt nem veszik zokon, ha ezt a baráti megjegyzésemet nem veszik politikai támadásnak. Erre idáig is volt példa, és attól félek, hogy ezután is lesz, pedig jobb lenne szerintem, ha ez nem így történne.
A jogszabály alapvetően a kamara megerősítését, a kamara lehetőségeinek bővítését és a kamarai kompetenciák erősítését szolgálja. Ezt bizonyos feltételekkel lehet támogatni. Azért mondom azt, hogy bizonyos feltételekkel, mert teljesen véletlenül egy olyan tevékenységet kell ellátnom a parlamentben, amely által nagyon jól ismerem a Nemzeti Agrárkamarát, amely gyakorlatilag egy pártszervezet. A Magosz elfoglalta az egész agrárkamarát, és azért van az agrárkamara, hogy a gazdálkodóktól védje a kormányt, és azt mondja, hogy mi nagy társadalmi legitimitással mindenféle disznóságot támogatunk, legyen az a termőföld-privatizáció vagy bármi más. A kormánytól való függőség jelent egyfajta kockázatot. Ismerve sok-sok ideje a kamara működését, jelen pillanatban nem áll ez fenn, viszont attól félek, hogy ha a forrásoktól való függőség ilyen szinten megjelenik és a politika esetleg magasabb szinten megjelenik a kamarában, akkor ez a kockázat meglesz.
Tehát a törvény támogatásának az alapvető feltétele az a morális kötelezettségvállalás a kamara részéről, hogy nem szűnik meg a tagjait védeni a kormányzattól, az ostoba szabályozástól, a helytelen tájhasználattól, azoktól a mezőgazdasági folyamatoktól, amelyek a vadgazdálkodást ellehetetlenítik. Amennyiben a kamara ezen forrásoktól függetlenül képes lesz kiállni a vadgazdálkodás szakmai érdekeiért, abban az esetben a kamara megerősítése jó, abban az esetben a köztestületi működése szükséges. Ez a feltétel, semmi más. A támogatáshoz azt kell biztosítani, hogy a kamara teljes vezetése kiálljon a vadgazdálkodási szempontok mellett, ne pedig innentől kezdve a kormány pincsikutyájaként a forrásokért és a százmilliókért mindenben hajoljon azért, amit a kormányzat mond. Ha megmarad a szakmai függetlenség és megmarad az a lehetőség, hogy a hazai szakmai érdekek védve legyenek, akkor viszont azt hiszem, hogy a jogszabály alapvetően támogatható elemeket is tartalmaz.
Egyetlenegy dolog merült fel bennem, ahogy végignéztem a módosításra kerülő nyolc szakaszt, ez pedig a meghatározott szabály-, feltételrendszer ezeknek a forrásoknak a felhasználásához. Ugyanis természetesen nem mindegy az, hogy a magyar közösség pénzéből százmilliós nagyságrendekről mond le a magyar kormány. Hiszen itt arról van szó, hogy a vad az állam tulajdona, az állam pedig Magyarország állampolgárai közösségének az együttese, ebből adódóan minden magyar állampolgár tulajdonából származó természeti erőforrás használatából származó jövedelem egy részéről lemond egy testület részére. Amennyiben ez a testület ellátja ezt a feladatot és gazdagítja az állam vagyonát, lehetőséget teremt pluszban a vadgazdálkodási bevételek növelésére, a vadgazdálkodás vidékfejlesztési, helyi munkahelyfenntartó, természetiérték-gazdagító tevékenységeire, akkor megint egy jó intézkedésről lehet szó. Az a kérdés, miért nem gondolták azt benyújtó képviselőtársaim, hogy ezeknek a biztosítékait esetleg bele lehetne építeni a jogszabályba. Meg lehetne határozni azt, hogy ezeknek a forrásoknak egy meghatározott része mindenkor az indoklásban található vadászetikai fejlesztésre fordítódjon. Miért nem lehet az, hogy egy meghatározott része konkrétan csak élőhelyfejlesztéshez jusson, objektív feltételekkel meghatározott vadgazdálkodáshoz, élőhelyfejlesztéshez járuljon hozzá?
(9.30)
Gyakorlatilag, aki figyelemmel kíséri a vadászati szaksajtó különböző cikkeit, nagyjából most már 5-6 éve tudja, hogy az apróvadállomány már nem az összeomlás szélén áll, hanem nagyjából összeomlott. Vannak olyan apróvadfajok, amelyeknek szerintem itt megérjük a védettségét nagyon rövid időn belül, mert ilyen a helyzet.
Bocsássanak meg nekem, mert alapvetően soha nem bízom a kormányokban, és ez, úgy látszik, kormányoktól függetlenül így van. De ha rajtam múlna, én a jogszabályi normákat, az Országgyűlés által meghatározott feltételrendszereket beleépíteném ebbe a jogszabályba. És azt mondanám, hogy olyan módosításokkal kell biztosítékot teremteni, hogy ezek a felajánlott források ne pusztán elmenjenek, működésre kerüljenek felhasználásra - ugye, láttunk már ilyen példát az állami erdészeteknél, ez nyilván egy picit befolyásolja a gyakorlati tapasztalatot, hogy 50 százalékos menedzsmentköltségekkel kezdtek el működni a közforrásból -, hanem legyen meghatározva, hogy a jogalkotó szándéka, bár csak becsülni tudom a jogalkotó szándékát, aki behozta, de ismerve az előterjesztők vadászati tevékenységét, minden bizonnyal az lenne, hogy a vadgazdálkodási szakmai feladatok ellátásához több forrást biztosítson.
Ez Magyarországon az összes eddigi információm alapján szükséges. Magyarország látványosan és ostobán vonult ki a vadgazdálkodás segítéséből és finanszírozásából, és ez jelentős mértékben hozzájárult azokhoz a tendenciákhoz, amelyek jelen pillanatban Magyarországon fennállnak. Nagyon kérem ez ügyben kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezt ne vegyék magukra, mert nem az elmúlt 6 évben beindult folyamatról beszélünk, hanem egy lényegesen régebben beindult folyamatról. Ezért az, hogy a vadgazdálkodás szakmai feladatainak ellátásához, a konkrét vadgazdálkodókhoz és a vadászatra jogosultakhoz források jussanak élőhelyfenntartásra és -fejlesztésre, véleményem szerint támogatandó és szükséges lépés.
De akkor most jön a következő faktor. Tisztelettel elnézést kérek képviselőtársamtól, hogy mindig a tipikus rossz példát, az agrárkamarát hozom fel, de nem szeretnénk, ha az élőhelyfejlesztésre szánt források, ne adj’ isten, pont úgy kerülnének elosztásra ezekből a pénzekből, hogy a most vadászati jogosultságot szerzők, a 2017-től új vadászati joggal rendelkezők, véletlenül esetleg kormányközeliek kerüljenek olyan helyzetbe, hogy tudjanak rendelkezni efölött, míg más esetleg kevésbé fér hozzá, és nem szakmai szempontok döntenek.
Tehát összességében azt lehet mondani, hogy a jogszabály szakmai része támogatandó, de hiányolom belőle azokat a szakmai garanciákat, amelyeket a jogalkotás célja, tehát a vadgazdálkodás feladatainak magasabb színvonalú szakmai ellátása esetlegesen indokolna. Esetlegesen ilyen finom módosítások benyújtása és befogadása lényegesen jobban elősegítené, hogy egy ellenzéki párt jó szívvel tudjon igent mondani, és ne a tartózkodás vagy a nem között libegjen a bizonytalanság miatt, hogy ez milyen célt fog szolgálni. Ha őszinték azok a szándékok, hogy Magyarország vadgazdálkodási feladatainak javítását szolgálja ezen források átcsoportosítása, akkor, azt gondolom, ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy jelentős részben támogatható legyen ez a jogszabály.
Átnézve a részletes indoklást, nem találok benne olyat, ami kifogásolható lenne. A magam részéről az egyéni lőjegyzékek megszüntetését jónak tartom. Sosem értettem, hogy miért kell kettős nyilvántartás, amiben, szerintem mióta ez az isten van az égben, még nem volt egyezés soha, mert olyan nincs, hogy mindig mindenkinek precízen van minden jegyezve. Tehát csak a konfliktust és a pontatlanságot szülte. Az, hogy a vadászatra jogosultnak legyen meg ez a kötelezettsége, és a trehány vadászaink túlnyomó többségének ne kelljen írogatni ilyen picike betűket, szerintem alapvetően szolgálja a vadászok érdekeit, egy fölösleges adminisztrációtól menti meg őket, és szolgálja a vadgazdálkodás adatai pontosságának az előremozdulását, hiszen a vadászatra jogosult vélhetően, reményeink szerint, egy pontosabb nyilvántartást tud vezetni.
A második szakaszban kifejezetten örvendetesnek érzem a benyújtók részéről, hogy a vadgazdálkodási adattárban a kötelezettségeket növelik. Azt gondolom, hogy Magyarország természetierőforrás-tartalékának nyilvántartásához, kezeléséhez elengedhetetlen az, hogy ebben pontos adatok legyenek. Ezért az ilyen jellegű adatszolgáltatás növelése szerintem kívánatos és hasznos.
A harmadik szakaszhoz mindössze egyetlen dolgot szeretnék felvetni, ha már abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy itt vannak a szakma képviselői. Bocsássanak meg, hogy a saját butaságommal jövök, de nagyon régen szeretném megkérni a szakmát, hogy a „sportvadász” fogalmát újragondolja. Nem tudom, hány embert ismernek a vadásztársadalomban, aki sportból akar vadat lőni, sportból akar ilyen tevékenységet végezni, és a sport mint olyan, amikor valaki mást le akarunk küzdeni, mennyire összeegyeztethető a vadászetika fogalmával, amikor a másik eredményességének jobban kellene örülnünk, mint a sajátunknak.
Tehát a sportvadász fogalom nekem mindig nagyon szúrta a szememet, bárhol láttam, bárhol olvastam. Ennek esetleges, és bocsássanak meg, hogy nem a kamarai törvényhez tartozik konkrétan, de az átgondolása egyszer majd időszerű lenne a magyar vadásznyelvben. Mert azt hiszem, a vadásznyelvről Eördögh Tibornak volt egy könyve valamikor a 60-as években, amiben értekezett a vadász-szakki-feje-zésekről, és abban az igazi vadász fogalma lényegesen jobban körülhatárolható fogalom volt, és a vadász és a hivatásos vadász megkülönböztetése szimpatikusabb forma volt. A magam részéről, akiket ismerek vadászokat, a legtöbbjük elkötelezett természetjáró, elkötelezett természetvédő, nem feltétlenül akar lőni, nem akar leküzdeni senki mást. Ezek a tevékenységek a sporttal kevésbé összeegyeztethetőek. Ezt csak megfontolásra ajánlom esetlegesen, hiszen a harmadik szakaszban ugyanez a kifejezés újból és újból megjelenik.
A negyedik-ötödik szakasz teljes mértékben olyan, ami támogatható lehet, ez jelenthet biztosítékot a vadgazdálkodás színvonalának hosszú távú fenntartásához. A magam részéről egy nagyon pici pluszbiztosítékot szívesen vennék. A kamara mostani vezetése és összetétele megteremti ezt a biztosítékot, de miután mindig minden változhat, ezért a jogszabályi biztosíték jó lenne, ha a vadgazdálkodással foglalkozó szakmai-egyetemi műhelyek esetleg a tervezésben, döntéshozásban megjelennének. Ez most jelenleg biztosított, ha jól tudom, a személyi összetételből adódóan, esetleg, hogy későbbi garanciák erre legyenek, hogy mindenkor ott legyen az a 3-4 kiemelkedő munkát végző szakmai vadgazdálkodási-vadbiológiai műhely Magyarországon, az indokolt lehet.
Ugyanakkor az ötödik szakasz, hogy a teljes összeg a kamarát illesse meg, véleményem szerint, mint mondottam, kifejezetten előremozdulást hozhat abban az esetben, ha ez kizárólag vadvédelemre, élőhelyfejlesztésre, a vadászaink etikai kultúrájának javítására fog fordítódni, és megteremti annak lehetőségét, hogy egy társadalmilag lényegesen nagyobb szinten elfogadott feladatot lehessen ellátni.
Bocsássanak meg, hogy napi aktualitású dolgot még megfogalmazok, főtitkár úrtól külön elnézést kérek, ha esetleg kritikaként hangzik ez az utolsó gondolatom. Egyetlenegy dolgot még javasolnék figyelembe venni esetleg a kamarának, ha sikerül a jogszabály elfogadása mellett forrásokhoz jutni, ez a vadászat kommunikációjának javítása. Ez a szerencsétlen kutya ezzel a turistával megint nem túl sok jót tett a magyar vadásztársadalom megítélésének, és az arra adott vadászati reakciók sem voltak a leginkább olyanok, amelyek segítenék azt, hogy a magyar társadalomban ennek az ősi mesterségnek, ennek az ősi hitvallásnak az elfogadottsága növekedjen. Tehát minden bizonnyal a vadászetika, élőhelyfenntartás, vadvédelem és vadgazdálkodás mellett esetleg a vadászati kommunikáció fejlesztése is egy olyan feladat lehet, ami jelentős mértékben hozzájárulhat a kamara tevékenységeinek folytatásához.
Mindezeket összefoglalva, a jogszabály alapvető irányait nem tartom rossznak. Alapvetően és rendkívüli mértékben hiányolom a biztosítékokat abból, hogy valóban arra fordítódjanak ezek az átadott források, amire ezek hivatottak lennének. Ezekkel a biztosítékokkal teljes mértékben elfogadhatónak érezném, így jelen pillanatban némi óvatossággal kezelem. Ez viszont nem a kamarának szól, hanem nyíl-vánvalóan a magyar kormánynak, amely eddigi te-vékenysége alapján sajnos nem győzött meg arról, hogy megbízható a forrásfelhasználási rendszereiben. Ezért kérem tisztelettel elnézésüket, de módosító indítványokat fogok benyújtani, és esetleg azok támogatása vagy elfogadása egy igen felé mozdíthatja el szakmai álláspontunkat. Köszönöm a szót, elnök úr.
