DR. VAS IMRE,
DR. VAS IMRE,
DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Habsburg Ottó Alapítványról szóló T/12176. számú törvényjavaslat nemzeti hitvallásunk egyes mondatainak idézetével kezdődik: „Magyarország Alaptörvénye nemzeti hitvallásunk részeként vállalja, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk; továbbá hisszük, hogy a nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.” E sorok nagyon is rímelnek a Habsburg Ottó által olyan sokszor szorgalmazott páneurópai eszmevilágra. A páneurópai mozgalom úgy kívánja ugyanis megteremteni az egységes az Európát, hogy a kontinens népei közben megőrizzék nemzeti kulturális önazonosságukat, hogy a megőrzött nyelvükkel, kultúrájukkal gyarapítsák, színesebbé, értékesebbé tegyék a földrész kul-túr-kincsét. A páneurópai mozgalom által megvalósítandó egységes Európa tehát semmiképpen sem jelenti a népek, kultúrák valami olvasztótégelyét. Ebben a - ha úgy tetszik - filozófiai, ám mégis gyakorlati kérdéseket felvető vitában egyértelműen a nemzetek Európája mellett tette le a voksát, és harcolt élete végéig ennek megteremtése érdekében.
Habsburg Ottó életét az egységes Európa létrehozása eszméjének szentelte, de a politikában rendkívül aktív Ottó főherceg nem mindenáron akarta visszaszerezni édesapja császári trónját. Adolf Hitler kínálta fel az osztrák restauráció lehetőségét, amennyiben hajlandó lett volna csatlakozni a nácizmushoz - az ifjú főherceg határozottan és egyértelműen elutasította az ajánlatot. Nem véletlen tehát, hogy már igen korán megfogalmazódott benne a dunai konföderációról szóló elképzelést. Vallotta, hogy a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia országai egy államszövetség keretében kellő garanciát jelentenének Közép-európában mindenfajta totalitárius rendszer, a nemzeti és nemzetközi szocializmus, a barna és vörös diktatúra ellenében. A konföderációs terv lényegében annak a kiegyensúlyozó szerepnek a visszaállítását jelentette volna, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésével megszűnt, hiánya pedig egyértelműen világos volt a két világháború közötti időszakban.
Habsburg Ottó szellemi és lelki nagyságát bizonyítja, hogy üldöztetése, kiutasítása, számos megaláztatása után sem tántorodott el hazája, Magyarország és Ausztria érdekei védelme ügyétől. Miután 1978-ban német állampolgárságot kapott, 1979-ben a CSU európai parlamenti képviselőjének jelölte. Jelkép értékűnek tekinthetjük azt a gesztust, amellyel 1982. július 8-án határozatot fogadtatott el egy üres széknek az Európai Parlament üléstermébe történő elhelyezéséről, melynek az volt a feladata, hogy a vasfüggöny mögött élő leigázott nemzetek akkor még üres, az Európai Parlamentben még el nem foglalt helyére emlékeztesse a világot. Szívesen vállalta az Európai Parlament egyetlen magyar képviselőjeként, hogy a magyar ügy előadója, Magyarország szószólója legyen, hiszen többször kijelentette, hogy egyik legszebb álmának, élete egyik legfontosabb céljának tekinti Magyarország európai uniós tagságának előmozdítását, illetve elérését.
Az 1989-es Páneurópai Piknik eseménysor szorosan összeforrott a nevével. Európa belső határainak lebomlásában elévülhetetlenek az érdemei. Károsnak, sőt veszélyesnek tartotta a kis államok Európáját. Az európai integráció előnyét nem elsősorban a gazdaságban, a gazdasági fejlődés kitágult lehetőségeiben látta, hanem a politikában, a kultúrában és mindenekelőtt a földrész biztonságában, a nemzetközi terrorizmus és a regionális konfliktusok elvi lehetőségének felszámolásában, illetve kizárásában. Ezek a gondolatok az üldöztetésből, a két világháborút megélt tapasztalataiból is fakadnak; jó lenne, ha nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Közösség minél több tagállamában kellő táptalajra találnának. A dunai konföderációról szóló elképzelését napjainkra, ha jól érzékeljük, a visegrádi négyek megértették, ugyanis hinnünk kell a középeurópai összefogás erejében.
Ne feledjük, hogy Habsburg Ottónak hét évtizedes kényszerű távolléte ellenére sikerült megőriznie, életben tartania igényes, magyar nyelvű felkészültségét, Magyarország ügyét mindig alázattal és mindig a szívén viselte.
(17.10)
Az elhangzottakra is tekintettel éppen ezért tartom méltányolhatónak, sőt ha lehet, szorgalmazandónak az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely a magyar kormányt felhívja a Habsburg Ottó Alapítvány létrehozására. Csak azonosulni lehet azzal, ahogyan az 1120/2016. kormányhatározat is rendelkezik. A kormány örömmel fogadja Habsburg Ottó hagyatékát, és fontosnak tartja a hagyaték méltó helyen és módon történő elhelyezését, amely érdekében felhívja a miniszterelnök általános helyettesét és a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy folytassák le a szükséges egyeztetéseket, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket Habsburg Ottó hagyatékának budai Várban történő elhelyezése érdekében.
Mint ahogy már korábban is elhangzott, a T/12177. törvényjavaslat teremti meg azt a jogszabályi környezetet, amely alapján a kormány alapítványt hozhat létre. Erre azonban csak kivételes esetekben lehet szükség, mint amilyen a mostani is. Éppen ezért kérem az ellenzéki frakciókat is, hogy pártpolitikai érdekeken felülemelkedve támogassák Habsburg Ottó évszázadot átölelő hagyatékának Budapesten történő elhelyezését. Meggyőződésem, a hagyatéknak méltó helye a budai Várban kell hogy legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
