FÖLDI LÁSZLÓ
FÖLDI LÁSZLÓ
FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Cegléden a mögöttünk hagyott hétvégén immár 21. alkalommal emlékeztünk meg Kossuth Lajos toborzóbeszédéről, amellyel e kiváló államférfi 1848. szeptember 24-én harcba szólította városunk lakóit. Fontos, az egész ország sorsára kiható esemény volt ez. Élő emlékezetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya a Turini Százas Baráti Körnek köszönhetően 2014-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban ma egy másik világban élünk, olyan világban, ahol a hit és a hazafiság gúny tárgya lett. Ahogyan Kossuth mondta 168 évvel ezelőtt: „Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk.” Majd így folytatta: „A kérdés az, hogy: Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket?” Létezik, hogy ez a kérdés most, 2016-ban is?
Bárcsak olyan időket élnénk, amikor megtehetnénk, hogy néhány lazán felskiccelt történelemórai fordulattal felidézzük Kossuth Lajos korát, e nagyszerű államférfi ceglédi toborzóbeszédének lelkesítő részleteit. De nem ilyen időket élünk, mert nagy baj van. Vizsgáznunk kell abból: „Testvérek vagyunk mindannyian, akik hajlandók és képesek áldozatot hozni a haza szent oltárán…”, ahogy Kossuth mondta; vagy drágább a rongy életünk, mint a haza becsülete, miképpen Petőfi Sándor írta. Én hinni akarok abban, hogy: „Oly hatalmas e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.” Ezt is Kossuth mondta egy olyan korban, ami a mi időnkhöz hasonlóan megérdemli a történelmi jelzőt.
Tisztelt Ház! Az a tét, hogy elsodor-e bennünket egy bibliai méretű népvándorlás, vagy Európa és Magyarország megmarad olyannak, amilyennek közösen felépítettük: gyarapodónak és biztonságosnak. Veszélyben van a nemzetünk, a biztonságunk, a kultúránk, a vallásunk, és veszélyben van a történelmi vakságából nehezen eszmélő Európa is, hiszen a brüsszeli vezetőkből hiányzik a határok védelmének mindenekfelett álló kötelességtudata. Ők azok, akik még mindig nem képesek felfogni, hogy első a biztonság és második a szabadság, különben Európának vége. És ha Európának vége, akkor Magyarországnak is vége.
Tisztelt Ház! Talán ezek azok az érvek többek között, amelyeket fontolóra kell vennünk akkor, amikor az október 2-ai népszavazásról beszélünk. Hiszen a migránsok kényszerbetelepítésének megakadályozása érdekében meghirdetett népszavazáson Magyarország biztonsága, jövője a tét. Kossuth 1848. szeptember 24-én ezekkel a szavakkal hívta a magyar zászló alá az őt hallgató ceglédieket: „Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sas karma alá? A válasz: Nem!”
Én is azt kérem, hogy mindannyian mondjunk nemet a közönyre, az érdektelenségre, a kényelemre, és demokratikus lehetőségünkkel élve, hazafiúi kötelességünknek eleget téve beszéljünk és vegyünk részt egy nemzeti sorskérdés megválaszolásában. Magyarországnak erőt és egységet kell mutatnia. Ez nem pártpolitikai kérdés, ez nemzeti sorskérdés. Október 2-án lépjünk ki a politikai szócsaták kocsmájából, és legyenek a szavazófülkék az öntudatos, felelős polgárok szalonjai.
Kossuthtal együtt kérem: „Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadságszeretete!” Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
