VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hanem az utóbbi időben elég sok törvénnyel kapcsolatban, amely a bizottságunkat is érintette, bizonyítja a kapkodást, hogy minden esetben szükség volt bizottsági módosító indítványokra kodifikációs és nyelvhelyességi hibák észrevétele miatt, és akkor még nem is beszéltünk a szakmai előkészítésről. Ha csak a szöveg szempontjából egy jól előkészített törvényjavaslat kerül a Ház elé, akkor ez nem történhetne meg.
Államtitkár úr az általános vitában azt az ígéretet tette, reagálva arra, amit ellenzékből felvetettünk a javaslattal kapcsolatban, hogy van, amit ebben megfontolandónak tart, és ha olyan módosító beérkezik, azt be fogja fogadni a kormány. Ezzel szemben Nyitrai helyettes államtitkár úr a tárca álláspontját ismertetve egyik módosító indítványt sem tudta támogatni (Korózs Lajos: Még a Tapolczaiét sem.), sok esetben még egyébként a kormánypárti Tapolczai Gergely képviselőtársunk módosító indítványait sem, pedig én úgy gondolom, hogy azok a magyarázatok, amelyeket kaptunk a bizottsági ülésen sok esetben, nem voltak igazán érthetők és helytállóak.
Most a saját módosító indítványaimról beszélnék. Amit a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésénél is mondtam, ami a feltételes mód kiküszöbölését jelenti a jóhiszeműen, de jogosulatlanul igénybe vett juttatásoknál. Úgy gondolom, az a megállapított mérték, ami az egy főre jutó jövedelmet jelenti a jelen javaslatban, pont azt a határt jelenti, aminél egy család megélhetését esetleg veszélyeztetné azt, ha ezt az összeget vissza kell fizetniük. Ezért nem értettem azt, hogy miért van feltételes mód a javaslatban, és miért nem esetleg csak arról kell döntenie az illetékes hivatalnak, hogy csökkenti vagy elengedi azt az összeget. Állítólag egy nagyon jól felépített rendszer van, tajszám alapon minden egyes szolgáltatást, minden egyes kiadott dolgot regisztrálni kell. Így elég furcsa helyzet az, ha ez előfordulhat. Ha ez előfordul, akkor egyértelműen nem az ellátást igénybe vevőnek a hibájából történt ez meg. Nagyon sok esetben tudjuk, hogy milyen élethelyzetben lévő emberről beszélünk. Engedjék meg nekem, hogy azt is mondjam, nagyon sok esetben milyen iskolai végzettséggel rendelkező ellátottakról beszélünk. Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem róható fel számukra, ha ez megtörténik. Nagyon sok esetben nem is mérlegelnek, ha pluszpénz érkezik. Örülnek neki, elköltik, csak mivel ezt vissza kell aztán fizetni, bár nem az ő hibájukból kapták jogosulatlanul, vissza kell fizetniük, ez akkor már a napi megélhetést kockáztathatja. Főleg mivel meg is határozta ezt a mértéket a törvény, úgy gondolom, hogy itt felesleges a feltételes mód.
Erre egy jogtechnikai magyarázatot, választ kaptam a helyettes államtitkár úrtól, hogy ez veszélyes lenne, mert akkor abszolút megszűnne a mérlegelési jogköre a kijelölt hatóságnak. Egyébként úgy gondolom, hogy a mérlegelési jogköre nem szűnne meg, mert még mindig mérlegelhetné és eldönthetné akár egy környezettanulmány után is, hogy az elengedést vagy a csökkentést választja mint könnyítést az ilyen emberek számára.
A másik, amit nem értettem - erre egyébként választ sem kaptam, hogy miért nem elfogadható az a módosító indítvány, amit benyújtottam -, arról szól, hogy az életkezdési támogatással kapcsolatban, a fiatalok számára nyújtott életkezdési támogatásokról van szó, előfordulhat olyan eset, hogy ő a lakás-előtakarékosságot választja. Nagyon jól tudjuk, hogy nem egy nagy összegről van szó, még 2 millió forintot elérő összegről sincs szó, legtöbb esetben olyan fiataloknál, akiknek a megfelelő családi hátterük nincsen meg, elvégre ezért voltak intézeti nevelésben, tehát nincs meg az a családi alap, amely alapján meg tudnák kezdeni az életkezdésüket, ehhez ez az összeg elég kevés. Szerencsére benne van a törvényben az a lehetőség, hogy a támogatott lakás-előtakarékossági szerződéssel éljenek, csak azt nem értem, hogy miért korlátozza ennek a szerződéskötésnek a lehetőségét. Mi akadályozhatná meg ezt a fiatalt abban, hogy ne a havi törlesztésű lakás-elő-takarékossági konstrukciót válassza, hanem a szerződéskötéskor egy összegben befizetett előta-karékosság legyen a számára kiválasztott opció? Előfordulhat olyan pénzügyi szolgáltató, akinél egyébként ez akár kedvezőbb feltételeket vagy engedményeket, kedvezményeket biztosíthat a szerződéskötő számára.
A harmadik kérdés pedig, amit szintén nem értek, hogy miért nem kerülhet befogadásra, bár szerintem jogos és igazságos a felvetés, hogy mi minősül jövedelemnek és mi nem minősül jövedelemnek bizonyos juttatások kifizetésénél, illetve megadásánál. Részletesen foglalkozik a törvény azzal, hogy ha lakhatás célját szolgáló ingatlant eladnak, akkor ha egy éven belül szintén lakáscélú ingatlan vagy használati jog megvásárlásáról van szó, akkor ez nem minősül jövedelemnek, vagy legalább addig az összegig, amíg ez a költség van, addig nem minősül jövedelemnek. A módosító indítványommal egy nagy problémára szerettem volna felhívni a figyelmet, mégpedig arra, hogy devizahitelesek válsághelyzetéről volt már szó, nem segítettek rajtuk az előző intézkedések. A devizahiteleseknél nagyon sokszor előfordul az az élethelyzet, hogy azért kénytelenek eladni az ingatlanukat, hogy ne árverésre és kilakoltatásra kerüljön sor, hanem talán még így nagyon kedvezőtlenül, de kedvezőbben tudnak kiszállni a rossz hitelből, illetve az ingatlanból.
Úgy gondolom, hogy ebben az esetben jogos lenne az, ha erre a célra fordítja azt az összeget, tehát meglévő jelzáloghitelt fizet ki, akkor ez az összeg se minősüljön jövedelemnek. Így pont emiatt, mert a saját maga helyzetét az egyik legrosszabb variációban mint végső megoldást szerette volna menteni, akkor emiatt a következő évben, illetve az egy év letelte után ne essen el különböző juttatásoktól, ami - megjegyzem, mint az előző módosító indítványoknál is -, elképzelhető, hogy a létfenntartását kockáztatja, ha ezt nem kapja meg, pedig azt az összeget tulajdonképpen lakáscélra fordította. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
