POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR
POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A vízgazdálkodásról szóló törvény olyan módosításokat tartalmaz, amelyek a mezőgazdasági célú vízigénybevételeknél számolnak a vízi szolgáltatások költségmegtérülésének európai uniós alapelvével, ugyanakkor figyelembe veszik a gazdálkodók teherbíró képességét is. Lehetőséget biztosít arra, hogy az eddig vízjogi engedély nélkül kutat vagy más vízkivételi létesítményt üzemeltetők tevékenységüket legalizálhassák, és a vízgazdálkodási bírság megfizetése nélkül megszerezhessék a létesítmény fennmaradására és továbbüzemeltetésére jogosító hatósági engedélyeket, valamint a jogalkalmazási tapasztalatok alapján a törvény módosítja a víziközmű-társulatok szakmai ellenőrzésének szabályait az átlátható működés biztosításáért.
Az Európai Közösség által elfogadott úgynevezett víz keretirányelv értelmében főszabályként a tagállami szabályozásoknál a vízigénybevétel és vízszolgáltatás esetében érvényesülnie kell a járulékok, díjak fizetési kötelezettségének.
(15.50)
E szabály mögött az a környezetvédelmi célkitűzés áll, amely a vízfelhasználókat a vízkészletek takarékos és hatékony használatára kívánja ösztönözni. A víz keretirányelv fenti célkitűzésével összhangban a törvényjavaslat megszünteti az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatoknál az általános vízkivételijárulékfizetési mentességet, így főszabály szerint a vízigénybevétel után vízkészletjárulékot kell fizetni. Ugyanakkor a törvényjavaslat él a víz keretirányelv által biztosított mérlegelési lehetőségekkel is, amikor a helyi társadalmi jellemzőkre, a földrajzi és éghajlati adottságokra, illetve a gazdálkodóknál jelentkező finanszírozhatósági nehézségekre tekintettel egyes esetekben a fizetési kötelezettség alól mentességet biztosít. Így egyrészt meghatározott éves vízmennyiségig nem kell vízkészletjárulékot fizetni, emellett a tartósan vízhiányos időszakokban történő vízfelhasználás, illetve a tél végi vízhasznosított többletvizek után szintén járulékfizetési mentességet élveznek a mezőgazdasági termelők és felhasználók. A feketegazdaság visszaszorítása és a fenntartható vízgazdálkodás érdekében olyan szabályozásra van szükség, amely az engedély nélküli vízkivételi létesítmények esetén a vízügyi szabályokat, a szakmai követelményeket ismerő, de azokat be nem tartó személyeket szankcionálja, ugyanakkor lehetőséget biztosít egy átmeneti türelmi idővel arra, hogy a korábban megvalósult, egyébként fenntartható, de a szükséges engedéllyel nem rendelkező létesítmények bírságfizetés nélkül megkaphassák hatósági engedélyüket. Mindezekre figyelemmel a törvénymódosítás arra tesz javaslatot, hogy a vízgazdálkodási előírások megszegése esetén az ingatlantulajdonos létesítő helyett elsősorban a kivitelező kerüljön szankcionálásra, így ugyanis kellő visszatartó erőt tudunk biztosítani az illegális tevékenységet folytatókkal szemben, egyben támogatni tudjuk a jogszerűen működő vállalkozásokat.
Az engedély nélkül, sok esetben szakszerűtlenül létesített, üzemeltetett kutak a felszín alatti vizek elszennyeződését okozhatják, csökkentik a rendelkezésre álló vízvagyonunkat anélkül, hogy arról a vízkészlet-gazdálkodásért felelős vízügyi igazgatósági szervek tudnának, továbbá a központi költségvetést is károsítják, hiszen e vízmennyiségek után nem fizetnek vízkészletjárulékot. Az illegális helyzet felszámolását tűzte ki célul a javaslat, mely szerint 2018 végéig lehetőséget biztosítunk az illegális vízkivételek bejelentésére és azok engedélyezésére, eltekintve a vízgazdálkodási bírság megfizetésétől.
A fentiek mellett a törvényjavaslat egyértelműen meghatározza a víziközmű-társulatok által végezhető tevékenységeket, módosítja a szakmai ellenőrzésükre vonatkozó szabályokat és a megszűnésük esetén irányadó elszámolás eljárásrendjét. A víziközmű-társulat közfeladatként kizárólag a település közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, -tisztítását, a belterületi vízrendezést és csapadékvízgazdálkodást szolgáló vízi létesítményt hozhat létre és fejleszthet. A társulat a fenti feladatokon és az ezekhez kapcsolódó helyreállítási munkákon kívül egyéb tevékenységet nem végezhet. Az egyértelmű megfogalmazás azt hivatott megakadályozni, hogy a társulat az ingatlanok tulajdonosaitól beszedett vagy köztartozásként behajtott, a víziközmű-létesítmény megvalósítását szolgáló érdekeltségi hozzájárulást a közfeladatán kívül egyéb tevékenység finanszírozására fordítsa. A szakmai követelmények érvényesülése érdekében a vízügyi igazgatási szervek szakmai ellenőrzése a továbbiakban magában foglalja a műszaki tervdokumentációk vizsgálatát és a kivitelezési folyamat nyomon követését is, továbbá a víziközmű-társu-lattal szemben érkezett panaszok és közérdekű bejelentések vizsgálatát a szakmai ellenőrzés keretében valósítja meg.
A törvényjavaslat egyúttal kötelezi a víziközmű-társulatot, hogy a lakosság felé számoljon el a befizetett érdekeltségi hozzájárulásokkal. Ha a beruházás közben a társulat önerő-támogatást nyer, és az önerőt az érdekeltségi hozzájárulásból biztosították, az elnyert összeggel az érdekeltségi hozzájárulást csökkenteni kell. Ha az önkormányzat finanszírozta a beruházást és a lakosságtól nem szedtek érdekeltségi hozzájárulást, az elnyert összeg természetesen az önkormányzatot illeti meg.
Tisztelt Országgyűlés! A fentiekben ismertetett törvényjavaslat elősegíti az eredményesebb mezőgazdasági vízszolgáltatást, megóvja a mezőgazdasági termelőket a vízigénybevétellel összefüggő indokolatlan többletkiadásoktól, ugyanakkor hozzájárul a vízgazdálkodás területén a feketegazdaság visszaszorításához és a jogszerű működési feltételek megteremtéséhez. Egyben a víziközmű-társulatok működése átláthatóbbá válik, tevékenységük során a vízi közmű a vízügyi szakmai követelményeknek jobban megfelelően működhet.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatot támogassa. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)
