VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Én tágabb összefüggésekben szeretném ezt a törvényt értelmezni, illetve értékelni, előrebocsátva államtitkár úr részére, hogy nem fogja a Jobbik támogatni ezt a törvényt, mert meggyőződésünk és szakmai álláspontunk szerint sokkal több minden maradt ki ebből a törvényből, akár a korrupció elleni harcot tekintve, mint amennyi belekerült. Vannak pozitív elemei ennek a törvényjavaslatnak, de egészében annyira kevés ez a törvényjavaslat a korrupció elleni harcban, hogy nem fogjuk támogatni.
Nagyon gyakran megfogalmazódott az Európai Unió részéről kritika azzal kapcsolatban, hogy a magyar pályázati rendszer, a magyar támogatási rendszer nem megfelelően működik. Firtl Mátyás kollégám maga is hivatkozott arra, hogy mindössze 2 százalékát minősítették ezeknek az ügyleteknek szabálytalannak, de ezzel párhuzamosan elmondható az is, hogy Magyarországon a különböző korrupciókutató szervezetek kimutatása szerint - amit a cégvezetők megkérdezésével végeztek - több mint 400 milliárd forint kárt okoz a korrupció. Több mint 400 milliárd forint kárt kell benyelnünk azért, mert egyesek - elsősorban kormányközeli vállalkozók, hatalmon lévő politikusokkal és ezek gazdasági holdudvarával összejátszva - elteszik ezeket a közpénzmilliárdokat.
Fontos látni azt, hogy mi a baloldali pártokkal ellentétben azonban ezekben a tapasztalt visszaélésekben soha nem rohangáltunk az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalához, nem rohangáltunk más, mondjuk, liberális politikusokkal ellentétben az amerikai nagykövetségre panaszkodni, tanácsot kérni vagy urambocsá’ instrukciót kapni.
(13.40)
Mi megőriztük a függetlenségünket, és mindig arra törekedtünk, hogy házon belül, Magyarország határain belül intézzük el ezeket a visszaélésgyanús eseteket.
Itt emlékeztetnék arra - államtitkár úr talán meg tudja erősíteni, hiszen önnel is leveleztünk már hasonló kérdésekben -, hogy amíg offshore cégeknek kifizetett támogatásokról szólt a mai ülésnap is meg a tegnapi ülésnap is, a kormány természetesen tagadja, hogy valaha is offshore cégeknek nyújtott ilyen támogatásokat, én azonban arra hívom fel a figyelmét, hogy amikor átvizsgáltuk ezeket a támogatásokat, akkor 74 darab offshore cégnek kifizetett támogatást találtunk Szilágyi György képviselőtársammal. Ezt elküldtük Lázár János miniszter úrnak az előző parlamenti ciklusban, és kiderült, hogy 21 milliárd forintnyi közpénzt egy adott időszakban az önök kormánya mégiscsak offshore cégeknek fizetett ki. Itt megállapítható volt, hogy tipikus offshore helyszínekről van szó - Seychelle-szigeteken, Kajmán-szigeteken és egyéb hasonló klasszikus offshore helyszíneken alapított társaságokról beszélhettünk -, és ezek részére folyósított az Orbán-kormány jelentős összegű támogatást.
Amikor igyekeztünk utánajárni annak, hogy vajon nemzetgazdasági szempontból valóban átlátható szervezetek kaptak-e támogatást, akkor a kormány azt állította, hogy igen, de amikor kikértük az erre vonatkozó adatokat, akkor a kormány megtagadta az adatszolgáltatást, ne tudjuk meg, hogy kik azok a tényleges tulajdonosok, akik a cégek mögött állnak. Ezek azok a kérdések, államtitkár úr, amiben én úgy érzem, hogy sokkal nagyobbat kellene a kormánynak előrelépnie, ezen a területen ez a törvényjavaslat még most sem hozott semmiféle változást.
De továbbmegyek. Ugyanúgy, amikor a parlamenti csatározások mostanában arról szólnak, hogy a letelepedési kötvények ügyében mi történik Magyarországon, szintén azt láthatjuk, hogy offshore cégekkel köt a magyar állam szerződést, és ez egészen rendszeresen, napi gyakorlatként megismétlődik. Majd pedig ezek az offshore cégek az adóparadicsomokban realizálnak százmilliárd forintos nyereséget azáltal, hogy a magát nemzetinek mondó Orbán-kormány hivatali kurzusában kilóra árulják a magyarországi letelepedés lehetőségét különböző harmadik országbeli polgárok részére. Le kell szögeznünk, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy célszerűtlen konstrukciók jönnek létre, hanem arról is, hogy az Orbán-kormány a saját maga által vallott elvekkel kerül ellentétbe ezekben az ügyekben.
Fontos látni azt, hogy akkor például, amikor 2013 szeptemberében személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz fordultam azzal kapcsolatban, hogy tapasztaltunk egy nagyon érdekes visszaélésgyanús esetet - három családi vállalkozás, úgy tűnik, hogy összehangolt tevékenységéről volt szó -, rákérdeztem miniszterelnök úrnál, hogy hogy lehet, hogy 54 különböző, elsősorban fideszes önkormányzatnál történhetett meg az az eset, hogy a családi vállalkozások egyike kiírta a pályázatot, a másik lebonyolította a közbeszerzést, a harmadik családi vállalkozáshoz tartozó cég pedig megnyerte ezt a közbeszerzést, és megvalósította ezt a pályázatot. Ez nem egyszer vagy kétszer ismétlődött meg, ez erősen visszaélésgyanús helyzet volt, ugyanis azt láttuk, hogy 54 alkalommal különböző önkormányzatoknál ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz tartozó vállalkozások egyike kitalálja, hogy mi legyen, a másikuk megírja a közbeszerzést, a harmadikuk pedig elnyeri. Ezek azok az esetek, államtitkár úr, amiben azt mondom, hogy nagyon komolyan előre kellene lépni, de azt láthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat ismét nem nyújt ezen a területen semmiféle előrelépésre lehetőséget.
Külön növelte a gyanút az, hogy ezek a bizonyos támogatások nagyon rövid időre voltak mindössze nyitva. Erősen úgy tűnik tehát, hogy valaki erre megfelelő háttérrel rákészült, majd pedig, amikor kiírták a pályázatokat, és rövid ideig nyitott pályázatokról volt szó, akkor gyorsan elnyerték ezeket, és gyakorlatilag zsinórban, több tucat esetben ugyanaz az érdekcsoport szerezte meg az összes ilyen közbeszerzést. Ezekben az ügyekben, államtitkár úr, bizony-bizony előre kellett volna eddig is lépni.
Szintén nagyon fontosnak tartanám, ha a kormány előrelépne végre a meghívásos közbeszerzések terén. Itt is azt láthatjuk, nemegyszer három Fideszközeli vállalkozás ad be egyszerre különböző közbeszerzésre ajánlatot, a három cég közül valamelyikük elnyeri a nyertességet, a következő alkalommal, mondjuk, a másik cég fogja elnyerni, aztán nemegyszer egymásnak erőforrást nyújtó szervezetekként közreműködnek a közbeszerzések lebonyolításában. Itt jól látható módon arról van szó, hogy ezek a megrendelések látszólag a vállalkozásokhoz szabályszerűen kerülnek el, az Európai Unió ezeknek a szabályosságát nem is vitatja, azonban látható az is, hogy bár szabályosnak minősülnek, de valójában mégiscsak arról van szó, hogy valaki sorba rendezte ezeket az egymással egyébként legtöbbször jó kapcsolatot ápoló vállalkozásokat, és zsinórban közpénzmilliárdokat lehet ma Magyarországon elnyerni egy ilyen konstrukció működtetésével.
Ha az ember kinyitja akár az online újságokat, akár a nyomtatott napilapokat, naponta találkozhatunk olyan esetekkel, amikor egyes kormányközeli üzletemberek milliárdokat nyernek el gyakorlatilag vetélytárs nélkül, vagy azokkal a cégekkel - idézőjelben - vetélkednek, akikkel korábban nagyon jó üzleti kapcsolatban különböző közbeszerzések megvalósításában együttműködtek. Itt alapos a gyanúnk arra, hogy kartellezés történik, ezek a cégek egymással összehangolják a tevékenységüket, azonban sem a Gazdasági Versenyhivatal, sem a kormány meghatározott szervei ezekben az ügyekben nem tudnak érdemi előrelépést elérni. Azt is látni kell, hogy akkor, amikor ezek a meghívásos közbeszerzések lezajlanak, ha az ember a nagyságrendet megnézi, azt lehet látni, hogy bizony az infrastrukturális beruházásoknak egy jelentős ré-sze ilyen konstrukcióban kerül kiírásra, és nyerik el zsinórban ugyanazok a vállalkozások ezeket a megrendeléseket.
Fontos látni azt is, hogy a projektmenedzsment eszközeivel mennyire előre lehetne lépni a jelenlegi állapothoz képest. Jelentős azon túlárazások száma, amiről minden bizonnyal államtitkár úr is tud, hogy adott esetben elnyer egy vállalkozás egy megrendelést, különböző műszaki körülményekre, egyéb előre nem látható feltételekre hivatkozik, majd pedig túlárazza a saját tevékenységét, aztán ezt a döntéshozó elfogadja, és az eredeti vállalási árnál lényegesen magasabb összeggel kerül a projekt végül is megvalósításra. Ezekben az ügyekben sem nyújt a jelenleg előttünk lévő tervezet előrelépést.
Fontos látni azt is, hogy nagyon sokszor különböző, néhány fős vállalkozások képesek akár több tízmilliárd forintos projekteket is elnyerni. Hogyan is működik mindez? Van egy építőipari nagyvállalkozás, ez a nagyvállalkozás létrehoz egy hat-hét fős mini irodát, ahol természetesen sem eszköz nincs, sem megfelelő létszám nincs ahhoz, hogy elnyerjenek egy több tízmilliárdos megrendelést, aztán mégiscsak ők nyerik el a megrendelést, és ezt a megrendelést gyakorlatilag az utánuk, az alattuk következő alvállalkozói lánc részére továbbítják, és a tényleges megvalósítás ott történik, miközben a megrendelés igazi nyereségét legfölül realizálják. Ebben sem nyújt ez az előttünk lévő javaslat előrelépést.
Ilyen és ehhez hasonló okok garmadájától vezérelve mondjuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot a Jobbik sajnos ezekkel a hiányokkal nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
