DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kritikák egy részét elmondtam már a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor, azokat nem ismételném, és csak utalnék arra, amit Staudt képviselőtársam szintén elmondott már a szakmai kifogásokat illetően.
Amiért, ha úgy tetszik, egy körben maradtunk az általános vitában is, és most sem térek ki akár a benyújtott módosító javaslatok szakmai részletes bírálatára, illetve értékelésére, az az, hogy a mi meglátásunk szerint kár szakmai vitát folytatni egy olyan törvényről, amelynek az alapja elfogadhatatlan.
Egy másik törvénynél mondtam azt, ha jól emlékszem, de ide is pontosan illik, hogy két pavlovi reflexe van a Fidesznek, amikor valamilyen területet átalakít, akár egyébként szükséges ezt átalakítani, akár nem. Az egyik a centralizáció, a másik meg a lopás, esetleg a centralizált lopás; az így a legjobb. Ez, ami mindenről eszébe jut, és ez a két szempont az, amit mindig érvényesít is.
Itt lehet, hogy majd később fölfedezünk valamilyen elemet, ami a lopásra utal, ezt még nem tudom megmondani, de a centralizációra viszont azonnal meglátjuk a példákat. Az, amit az előttem szóló Staudt képviselő úr is elmondott a főtitkárral kapcsolatban, pontosan ugyanígy gondoljuk, és ugyanígy látjuk mi is. Az, amikor látjuk azt, hogy hogyan működik ez az egyetemeknél, az egyetemi autonómia csorbításánál és más helyeken, ahol hasonló módszerekkel éltek, akkor pontosan látjuk azt is, hogy itt mi lesz ennek a szerepe, és mi volt az önök célja ezzel. Valóban, minden olyan tevékenység, ami egy kicsit is jelentőségteljesebb, az gazdasági kihatásokkal jár, ebben az esetben pedig a kormány által delegált főtitkár egyetértésére lesz szükség. Azt is látjuk, hogy önök egyébként sorra hajtják kormányzati iga alá az egyébként addig független, akár szakmai, akár más jellegű személyi csoportosulásokat, testületeket, intézményeket. Itt is erről van szó.
Érdekes volt a Törvényalkotási bizottság ülésén az a kis történés, amikor a bizottság - egyébként értelemszerűen fideszes - elnöke, Gulyás Gergely megkérdezte a kormányt arról mintegy mellékesen, hogy a miniszteri hozzájárulás a kamara elnöke esetén diszkrecionális jogkört jelent vagy pedig egyfajta törvényességi felügyeleti jogot. Hozzátette azt is akkor elnök úr, hogy mert ha az előbbi, azaz diszkrecionális jog, akkor ez egy új koncepciót és modellváltást jelent, amivel nem feltétlenül tud ő azonosulni.
Államtitkár úr nagyon egyértelműen megválaszolta, hogy igen, ez diszkrecionális jogot jelent a miniszter részéről. Magyarán szólva, az, ami eddig jól bevált modell volt, hogy a miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol az ilyen köztestületek fölött, ez megváltozik, és valójában egy olyan, indokoláshoz sem kötött jogkört ad a miniszternek, hogy ha nem tetszik neki akár a szeme színe annak, akit megválasztottak kamarai elnöknek, nem járul hozzá az ő kinevezéséhez, azaz hiába választotta meg a testület, belőle sosem lesz elnök.
Én nem hallottam sem az eredeti vitában, sem pedig most a Törvényalkotási bizottság ülésén arra való érvelést, hogy vajon mi az az ok, ami miatt ezt a jogkört a miniszter meg kell hogy kapja. Mert teljesen más ez, mint a törvényességi felügyeleti jog, még egyszer mondom. Az egyik koncepció alapján a kamara önállóan választ tisztségviselőket és abba senkinek beleszólása nincsen, a miniszter csak azt nézni, hogy ha úgy tetszik, a dolgát a törvényeknek megfelelően végzi vagy nem; és ha az látja, hogy súlyos hiátusok vannak ebben a körben, akkor közbe tud lépni. Míg a másik azt jelenti, hogy ha uniós fogalomrendszert használnánk, akkor egyfajta együttdöntési eljárásban választják meg a kamara elnökét a kamarai tagok és a miniszter. Hiszen értelemszerűen, ha nem hagyja jóvá, akkor, még egyszer mondom, sosem lesz elnök.
Kíváncsi lennék, államtitkár úr, hogy mi indokolja ezt azon kívül, hogy egyébként - még egyszer mondom - pavlovi reflexként vagy zsigeri okokból önök centralizálnak, ha kell, ha nem, mert biztos, ami biztos, az a jó, ha a kormányzati mozgástér mindenhol nagyobb lesz, és lehetőség szerint a kormányzat az élet minden területén rátelepszik a közösségekre és az egyénekre.
Éppen ezért, mivel alapvető problémánk volt ezzel, ezért választottuk azt a megoldást, először is, hogy nem nyújtottunk be módosító javaslatokat a törvénytervezethez; másodszor, hogy a Jobbik által benyújtott javaslatokat, amivel és mondom most szóban, hogy egy kivételével, ha jól emlékszem, az a 7. számot viseli vagy a 6-ost, már nem emlékszem pontosan rá, szakmai szempontból egyetértünk azzal, ezért ott tartózkodtunk.
Egyetlenegy módosító javaslatról szavaztunk igennel a Jobbik által előterjesztettekből, fölülírva ezt a gondolatmenetet és elvi hozzáállást, amit az előbbiekben megfogalmaztam; azt az egyet, ami a miniszteri diszkrecionális jognak a megszüntetését javasolja, hiszen ez a módosító javaslat pont hogy nem a szakmai részletkérdésekben kívánt változtatni, hanem azt az alapot próbálta megváltoztatni, ami miatt jórészt mi nem tudjuk, nem is akarjuk még csak érdemileg sem a szakmai álláspontunkat részletesen ebben a témában kifejteni.
Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy milyen módosító javaslatokat fogad el végül majd az Országgyűlés, ezt a javaslatot mi a zárószavazásnál támogatni nem fogjuk tudni. Sajnálatos a dolog azért is, mert mi is úgy látjuk, úgy gondoljuk, és ebben, azt gondolom, nagyon sok szakértővel is egyetértünk, hogy ez a terület újraszabályozásra érett, és lehetett volna egy olyan jogszabályt alkotni, ami egyébként megfelel a jogállami kritériumoknak, biztosítja az igazságszolgáltatás függetlenségét, azon belül értelemszerűen a szakértői függetlenséget garantálja, és egyébként megtartja a szakértőknek, a szakértői kamarának az autonómiáját. Lehetett volna ilyen törvényt létrehozni, ha a kormánynak, még egyszer mondom, nincs ez a zsigeri változtatási igénye vagy reflexe, hogy ha kell, ha nem, egy kicsit centralizálunk, bármihez nyúlunk hozzá.
Éppen ezért, még egyszer mondom, a javaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen, elnök úr.
