DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért végigmennék ezeken a módosító javaslatokon, hogy legalább az államtitkár urat arra kötelezzem, hogy utoljára hallgassa meg ezeket. Ha később ebből probléma lenne, és visszakerül az Országgyűlés elé a javaslat, mert attól tartok, hogy ezekből azért lesznek gondok, akkor legalább emlékezzen rá, hogy mi ezekre felhívtuk a figyelmet. Higgye el, tényleg a lehető legjobb szándékkal teszem.
Azt is el kell mondanom, ezt a bizottságban is megtettem, így az államtitkár úrnak ez nem lesz újdonság, viszont ha a parlament plenáris üléséről beszélünk, illetve erről jegyzőkönyv is készül, akkor hadd erősítsem meg, hogy nem azzal van gond, hogy hozzányúlnak a rendszerhez. Hozzá kellett nyúlni, mindenki elismerte, hogy az igazságügyi szakértői rendszer felülvizsgálatra, átalakításra szorul, de ez ne jelentse azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket. Ne jelentse azt, hogy nem egy életképes rendszert fogunk felépíteni, és ne jelentse azt, hogy az egész rendszer a minisztertől és ez alapján a kormányzattól függ, és nemcsak financiálisan sok esetben, hanem a kinevezéseken keresztül is. Mert az egyik módosító javaslat pont erre vonatkozott.
A Törvényalkotási bizottság előtt már csak arra tettem javaslatot, hogy legalább a kamara elnökét ne miniszteri hozzájárulással lehessen kinevezni, ha már a főtitkárt igen. Ebben a javaslatban, amely holnap elfogadásra fog kerülni, mert nem kétharmados a törvény, az van, hogy a főtitkárt és magát az elnököt is meg lehet választani, de miniszteri jóváhagyás kell ahhoz, hogy betölthesse a pozícióját. Legalább a kamara elnöke legyen szabadon megválasztható ember, ha már önkormányzatról, önkormányzatiságról vagy önigazgatásról beszélünk az igazságügyi szakértőknél, tehát legalább a kamara elnöke legyen olyan, aki ebben az esetben nem a miniszterhez van kötve.
Annál is inkább így van ez, hiszen nemcsak hogy a főtitkár személyéhez és kinevezéséhez kell hozzájárulás, hanem a közgyűlés vagy az elnökség minden gazdasági kihatással járó döntését a főtitkárnak kell jóváhagynia. A mai világban pedig nagyon kevés olyan döntés van, amelyre akármilyen módon vagy szempontból ne lehetne azt mondani, hogy gazdasági kihatással járna. Tehát azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindenhez a főtitkár hozzájárulása fog kelleni.
Aztán próbáltam elérni a Törvényalkotási bizottság előtt a képzettségi követelmények módosítását is. Ha már a főtitkárnak elég vaskos képzettségi követelményeket írnak elő, az is felmerült sokunkban az ellenzéki szektorban, hogy nem esetleg valakire próbálják-e kiírni ezt a pozíciót. Mert ilyet nem tapasztaltunk az elmúlt hat évben nyilvánvalóan. De azt mondtam, hogy jó, rendben van, legyen jogász, bár sok esetben - és ezt jogászként mondom - nemcsak az tud egy főtitkári posztot megfelelően ellátni, aki feltétlenül jogi végzettséggel rendelkezik. Az Igazságügyi bizottság előtt volt egy ilyen javaslatom, amely a jogászi kritériumot is kihúzta volna. De jól van, itt már ehhez sem ragaszkodtam, csak legalább azt az előírást szerettem volna módosítani, hogy nyolc év közigazgatási gyakorlat, amelyből legalább öt vezetői jogviszony. Ezt öt év közigazgatási gyakorlatra javasoltam volna levenni, ami szintén elég szigorú kategória, mert nem elég az, hogy valaki jogászként, ügyvédként, ügyészként, bíróként dolgozott, mondjuk, a fél életén keresztül, még ő sem tölthetné be ezt a pozíciót. De a közigazgatási gyakorlatot legalább öt évre le kellene venni, nem pedig nyolc évet előírni, amiből öt év vezetői gyakorlat kellett volna. De ezt sem fogadta el a Törvényalkotási bizottság és a kormány.
Aztán beterjesztettünk egy másik javaslatot, amely szintén nem ment át. Ez az ügyvédi törvényhez igazította volna azt a szabályrendszert, amely egy automatikus kamarai tagsági felfüggesztést jelentene a szakértőknek. Itt arról van szó, hogy ha valaki ellen megindul egy büntetőeljárás, akkor bármilyen súlyú az ügy, fel kell függeszteni. Természetesen itt nem a szakmai működésével összefüggésben lévő bűncselekményekről beszélünk, hanem például egy ittas járművezetésről, és számtalan kisebb bűncselekményt is el lehetne mondani. Nos, az ügyvédi törvényben meg van határozva, hogy abban az esetben, ha ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb, akkor kötelező felfüggeszteni. Fel lehet függeszteni akkor is, ha ez ennél enyhébb, de olyan az elkövetett cselekmény, hogy ezt indokolja. Az azonban kicsit szigorú, hogy kivesszük a kamara és a fegyelmi tanács kezéből azt a jogot, hogy eldönthesse: mondjuk, egy ittas járművezetésért valakit fel kell-e függeszteni, tehát ez azzal jár-e, hogy nem tud dolgozni, és a megélhetését veszítheti el adott esetben, ez megint egy kicsit szigorú. Vagy ha közvádra üldözendő szándékos bűncselekményről beszélünk, akkor az lehet akár egy rágalmazás is, amit nem egy magánszeméllyel, hanem mondjuk, valamelyik állami vezetővel szemben követett el valamelyik igazságügyi szakértő, vagy az ügyészség úgy gondolja, hogy elkövette. Mert lehet, hogy a bíróság fel fogja menteni egyébként. Évekig pereskedik, közben kötelezően felfüggesztendő az állásából, és a kamara még azt sem mondhatja, hogy álljon meg a menet, az ügyészség vádat emelt, de ez annyira koncepciósnak tűnik, hogy nem függesztjük fel. Fel kell függeszteni, mert törvényileg egy ilyen szabályt iktatnak bele.
Most persze lehet azt mondani, hogy akik írták a törvényt, erre nem gondoltak, de ha már ellenzékből ez így elhangzott, kérem, vegyék figyelembe. Ellenzéki képviselőknek úgyis feladatuk, hogy felhívják a figyelmet ezekre a körülményekre. Sajnos lesznek olyan méltánytalan esetek, ha ez a javaslat elfogadásra kerül, amelyeket ki lehetett volna küszöbölni, ha valóban érdemben átgondolták volna, hogy mit is szerettünk volna ezzel a javaslattal elérni.
Aztán el kell mondanom, hogy még egy pont volt, amivel biztosan nem jutottunk dűlőre. Ez nem más, mint a továbbképzési követelmények előírása. Ez nem lenne gond, írjuk elő, rendben van, még a részvételt is ellenőrizni lehessen, hogy az igazságügyi szakértő elment-e a továbbképzésre, ez rendben van. Még vizsgáztathatjuk is belőle, hogy megtanulta-e azt a tananyagot, amit neki leadtak. Vizsgázzon is belőle, de az az előírás, hogy őt alkalmatlanná lehet nyilvánítani, ha a szakmai továbbképzés eredményeit nem tudja integrálni a munkájába, azért brutális - és hangozzék el itt újra -, mert tulajdonképpen nem fogjuk tudni, hogy ki szervezi ezeket az oktatásokat, nem tudjuk, hogy mit fognak oktatni, viszont azt elvárnák önök, hogy az ott hallott tudást építse be automatikusan a szakvéleményeibe, mert ha nem, akkor alkalmatlan.
Ezt meg lehetne úgy oldani, államtitkár úr, hogy adjanak ki iránymutatásokat, bármilyen kötelező jellegű lefektetett, leírt iránymutatásokat, szakmai leveleket, nevezhetjük akárhogy, amit be kell építeni és alkalmazni kell. De egy továbbképzésnek, egy képzésnek esetleg egy dián kivetített, esetleg szóban elmondott eredményét nagyon nehéz adott esetben számon kérni. Megint csak a szankció a probléma: emiatt valakit alkalmatlanná lehet nyilvánítani úgy, hogy tulajdonképpen le sincs írva, hogy mit kérünk rajta számon.
(20.20)
Arról meg nem is beszélve, hogy így a szakmai viták vagy ha meghaladottá válik egy oktatási anyag, mondjuk öt év múlva, ki fogja azt mondani, hogy ez felülvizsgálatra került, ha egy másik előadás vagy egy másik szakmai képzés van, ami ennek ellentmond, akkor melyiket fogja integrálni szegény igazságügyi szakértő. Nincs ez kellőképpen végiggondolva, pedig nagyon jó lett volna, ha ezt megtesszük, mert így a törvényjavaslat még mindig komoly szakmai hibákban szenved, és problémákat fog okozni a gyakorlati alkalmazása. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
