HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a témámra térnék, egy mondatot megérdemel az alkotmány, illetve az Alaptörvény. Mindnyájan látjuk azt, hogy nemzeti értékeinket és a nemzeti szuverenitást képviseli, szemben egy olyan globalizációs értéksemlegességgel, ami valójában értékközömbösség. És az is tény, hogy ezt megelőzően, mármint az alkotmány megszületését megelőzően konzultációra került sor, ahol a magyar emberek véleményt mondtak. De leghatásosabb ez a véleménynyilvánítás ’14-ben, három évvel az alkotmány megszületése után történt meg, a szavazásnál.
A témámra térve el kell mondanom, amit mindnyájan tudunk, hogy a magyar parlament nagy többséggel, a kormány javaslatára a kiskereskedelemben dolgozók szabadságáról szóló törvényt hatályon kívül helyezte. A kormány szempontjait megértjük, a parlament döntését elfogadjuk, de fenntartjuk véleményünket és szándékunkat, hogy valamilyen lehetőséget mégis biztosítsunk a dolgozók szabadságának. Miért döntött így a kormány? Azért, mert két népszavazási kezdeményezés volt, ami összecsúszhatott volna, és ennek következtében a sokkal fontosabb, a nemzeti önvédelemről, a nemzet jövőjéről szóló népszavazás veszélybe kerülhetett volna. Ezt nem engedheti meg magának egy felelős kormányzat.
De azt mondtam az előbb, hogy fenntartjuk a véleményünket és a javaslatunkat, ami most már nem lehet más, mint kármentesítés. Ugyanis jó lenne ebben a kérdésben konszenzusos megoldást teremteni, de ismerve a munkaadók és munkavállalók viszonyát, illetve az ellenzéki pártok és a kormánypártok közötti véleménykülönbséget, nagyon nehéz lenne konszenzust létesíteni. Viszont annak, hogy meghallgatjuk egymást és figyelembe vesszük a szempontokat, nincs akadálya. Éppen ezért magam is három szakszervezettel folytattam megbeszélést, és nagyjából saját véleményünket, illetve az övékét is beleszőve megpróbálom elmondani annak a kármentesítésnek néhány mozzanatát, amire most szükség lenne; mindezt talán kicsit humorosnak tűnő kifejezéssel, amit használni szoktak, a békés egyet nem értés kultúrájára számítva.
A munka törvénykönyvének módosítását kell mindenképpen megtennünk, hogy legalább kettőre emeljük a vasárnapok számát, amikor a kiskereskedelemben dolgozók nem kötelezhetők munkavégzésre.
(13.40)
Megjegyzem, néhány csoportnál, például a nagycsaládosoknál, a kisgyermekeseknél vagy a gyermeküket egyedül nevelőknél talán három is lehetne ez a kivételezett vasárnap. A szakszervezetek részéről felmerült az önkéntes munkavállalás lehetősége is. Ezt a munkaadók nyilván nem tudnák megvalósítani. A kiskereskedelmi dolgozók többsége minimálbért kap, ami meglehetősen kevés, de azt látjuk, hogy már a munkaerőhiánnyal küszködő multinacionális cégek is tettek javaslatot, az egyik például 16 százalékos béremelésre.
De itt kell megjegyeznünk azt, hogy nem csupán a bér, hanem a bérpótlék is fontos. Mi is támogatunk egy 100 százalékos emelést. A szabad vasárnap megszűnését követően még fontosabb a munkaügyi ellenőrzés szerepe, hiszen azt látjuk, hogy a multinacionális cégek visszaélnek dolgozóik kiszolgáltatott helyzetével. Ezért ez az ellenőrzés sokkal szigorúbb kell hogy legyen, mint eddig volt.
Meg kell még említenem azt is, hogy a különböző munkaadói, illetve munkavállalói képviseletek egy vagy két műszakos nyitvatartásról is szóltak. Érdemes ezt is meggondolni, de nyilván ez a kettejük megegyezésétől függ. Mindenképpen szükség van rá, és erről még beszélnünk kell, hogy milyen kármentesítés következzen ezután. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
