DR. MOLNÁR ÁGNES
DR. MOLNÁR ÁGNES
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita kezdetétől számítva nem is kellett sok időnek eltelni, egy óra múlva kimondták azt, hogy újra fizetős egészségügyet akarnak. (Font Sándor: Erről van szó!) Fizetőssé akarják tenni az egészségügyet úgy, ahogy 2010-ben abbahagyták. A 2010-es folytatást szeretnék újragondolni és újrakezdeni.
Az orvosok és az ápolók nevében az elhangzottakkal kapcsolatban szeretném visszautasítani azt, amilyen képet festenek önök a magyar egészségügyről, ahogy a felelősségteljes munkájukat végző orvosokról és ápolókról nyilatkoznak. Ezekkel a megnyilatkozásokkal kivétel nélkül az ő munkájukat minősítik.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 2002 és 2010 között hosszú idő telt el. Ez egy nyolcéves időszak, és ez alatt a nyolcéves időszak alatt nagyon sok intézkedés maradt el. Nagyon sok lehetőséget mulasztottak el, amikor tehettek volna az egészségügyért. Ha nem így tesznek, akkor 2010-ben sokkal, de sokkal könnyebb, megalapozottabb és gyorsabb beavatkozásokat lehetett volna tenni az ország gazdasági helyzetéhez képest az egészségügy átalakítását illetően.
(A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot
Gúr Nándor váltja fel.)
Gúr Nándor váltja fel.)
Nem tudok elszakadni attól, amit Lukács képviselőtársam mondott. Én is azt gondolom, hogy nincs mese, a múltat, jelent és jövőt egyben kell kezelni. Sokan vagyunk itt a teremben az egészségügy oldaláról orvosok, ápolók vagy szakmai szervezetek képviselői. Ők mind látták, hogy hogyan működött az önök által irányított egészségügy. Látták azt, hogy amikor a vizitdíjat, a napidíjat, a kórházi ápolási díjat bevezették, bevezették a gyógyszerkészítmények dobozdíját, az mekkora terhet jelentett az emberek számára. Látták, láttuk azt a világot, amikor a vizitdíj-automatákat gőzerővel szerelték fel az egészségügyi intézményekben. Láttuk azt, amikor zsákszámra hordták a széfeket. A mai napon kivétel nélkül valahol felhalmozva ott állnak ezek a felesleges eszközök, amelyekre a forrást az orvosi és egészségügyi ellátás működéséből vették el. Önöknek ilyen egészségügyük volt.
Olyan egészségügyük volt, hogy tönkretették a kispatikákat, tönkretették azt a világot, amit mi rendbe tettünk. Elengedték a patikaliberalizációt. Egymás után szervezték ki az olyan egészségügyi ellátásokat, amelyekben jelentős közpénz mozgott. Részleges és egészben történő privatizációkat hajtottak végre. Egyik napról a másikra 16 ezer aktív kórházi ágyat szüntettek meg átgondolatlanul, s ezeket mind úgymond krónikus és rehabilitációs ággyá fordították át. Ezek miatt egyértelműen óriási finan-szí-rozáskivonás történt. S akkor a konvergenciaprogram forráskivonásairól már nem is kell beszélnünk, de emlékszünk arra, hogy ösztönözték az önkormányzatokat, hogy alakítsák át gazdasági társasággá a kórházaikat. Ezáltal tízezreket taszítottak ki a közalkalmazotti körből.
Természetesen arra is emlékszünk, hogy az Egészségbiztosítási Alapot illetően 2002 és 2010 között egyetlenegy költségvetési számot sem találtak el a tervezéshez és a tényszámokhoz képest. Arra is emlékszünk, hogy három éven keresztül minden évben 300 milliós hiánnyal működött az Egészségbiztosítási Alap. 1226 milliárd hiányzott a rendszerből. Arra is emlékszünk, hogy ennek a felelőtlen gazdálkodásnak az eredményeként 2006-ra 9,4 százalékos történelmi mélypontra süllyedt az államháztartási hiány. Összességében elmondhatjuk, hogy a szocialisták nem tudtak, de nem is akartak szembenézni az egészségügyet sújtó problémákkal, s 2002 és 2010 között egy koncepció nélküli, felelőtlen és tehetetlen egészségügyi kormányzást folytattak le.
A megörökölt helyzetben és az ország gazdasági helyzetében 2010-ben, amikor az Orbán-kormány elkezdte az ország irányítását, vezetését, természetesen megtörtént a problémákkal való szembenézés, megtörtént a problémák beazonosítása, valódi lépéseket, tudatos tervezést hajtottunk végre, valódi forrásokra alapozva indítottuk el az egészségügy átalakítását. Népegészségügyi programokat indítottunk el, amit az előzőek csak fiókban és címében ismertek, de soha semmit nem tettek a népegészségügyért. A halálozási adatokat viszont felhozzák példának. Új pályára állítottuk az alapellátást, a humán erőforrás kérdésében a gazdasági teljesítőképességünkhöz képest az egészségügyi ellátórendszer dolgozói kapták meg elsőként a béremeléseket. Infrastruktúra-fejlesztéseket hajtottunk végre, és elindítottuk az e-egészségügy alapjait.
A 2010 utáni időszak legjelentősebb többletforrásait nem szabad a szőnyeg alá söpörni, nem szabad erről úgy beszélni, hogy nem történt semmi. 500 milliárd forint értékben zajlottak fejlesztések, ebből jelentős infrastruktúra-fejlesztések és jelentős orvostechnikai fejlesztések. Ha ezek a fejlesztések nem történnek meg, akkor kíváncsian várom képviselőtársaim kérdéseit, hogy mivel történik a magyar emberek gyógyítása, hogy akarják a daganatos betegségeket gyorsan, 14 nap alatt diagnosztizálni. 300 milliárd forintot béremelésre fordítottunk, és több mint 200 milliárd forintot kórházi konszolidációra és működési támogatásra.
(14.10)
Mindez azt jelenti csak a legnagyobb tételeket összeadva, hogy 1000 milliárd forintot mint többletforrást, mint valós többletforrást biztosítottunk az egészségügyi ágazat számára. Erre nem lehet azt mondani, hogy nem történt semmi.
Néhány területet szeretnék kiemelni. Először is a csecsemőhalandóság kérdéséről szeretnék beszélni, ugyanis jól tükrözi egy ország fejlettségét, hogy milyen a csecsemőhalandósági adata egy országnak. 2010 után tulajdonképpen fel kellett venni a harcot azzal a problémával, hogy ez a szám sajnos nem olyan jó a többi európai országhoz képest. Ha jobban utánanéztünk ennek, és megvizsgáltuk, hogy miért, akkor láttuk azt, hogy a perinatális intenzív centrumokat - amiket létrehoztunk, és fölismertük azt, hogy ezeket az ellátásokat centrumokban kell végezni - úgy működtették 2010-ig, hogy forrást ahhoz nem biztosítottak, teljesítményvolumen-korlátot vezettek be az újszülöttellátásban, ami azt jelentette, hogy ameddig volt pénz, addig ellátták az újszülöttet, amikor nem volt pénz, akkor pedig nem látták el az újszülöttet.
Azért rossz az adat, mert a betegutakat az egyik napról a másikra megváltoztatták. A betegutak hirtelen megváltoztatása azt jelentette, hogy senki nem tudta, hogy a beteg kisbabákat vagy pedig a veszélyeztetett terhes anyukákat hova kell szállítani. Súlyos következményei voltak ennek is. Harmadsorban pedig azért volt rossz a csecsemőhalandósági adatunk is, mert ezek a perinatális intenzív centrumok, képviselőtársaim, úgy működtek, hogy az inkubátorokat, ahol az újszülöttek vannak, a lélegeztetőgépeket és az összes egyéb eszközt kivétel nélkül mind alapítványi pénzekből tudták az ellátáshoz biztosítani az orvosok, a kórházak. Ezek súlyos problémák voltak.
Amikor 2010 után ezt a helyzetet az Orbán-kormány megváltoztatta, és meg akarta azonnal változtatni, akkor a következő lépéseket tette: 5 milliárd forinttal rendbe tette és teljes mértékben felszerelte orvosi műszerekkel az összes 23 perinatális intenzív centrumot; a betegutakat azonnal megváltoztatta; 2013-ban a teljesítményvolumen-korlátot fölszabadította, és korlátlanul lehetett a finanszírozás részéről biztosítani az újszülöttek ellátását. Ezeknek az eredményeként természetesen nagyon örültünk mi is, és a szakma is egy kimagasló eredményként értékelte, hogy a csecsemőhalandóság száma 2013 és 2015 között 5,1 ezrelékről 4,1 ezrelékre csökkent. Figyelemre méltó, hogy jó néhány éves stagnálás után ez a szám két év alatt 20 százalékos csökkenést ért el, és nagyon fontos az, hogy ebben a számban az van benne, hogy 74-gyel több baba életét sikerült megmentenünk, mert nekünk egy baba élete is nagyon sokat számít.
Nagyon örömteli az is, hogy 2017-ben a sürgősségi és a baleseti gyermekellátás mint következő fejlesztési terület jelenik meg, ezt a tegnapi napon a miniszter úr bejelentette. Óriási hiány van, ebben sem történt az elmúlt tíz évben semmi, mindenki megtehette volna, de mégsem lépték meg a sürgősségi és baleseti gyermekellátás fejlesztését akár infrastrukturálisan, akár műszerállományban, akár a képzésekben. 10 milliárd forintot fordítunk erre a nagy fejlesztési programunkban. Gyermekeink életéért mindenkinek tenni kell, biztonságos ellátást kell számukra teremtenünk.
A másik az alapellátás. Sokan beszéltek már az alapellátás kérdéséről, nem megkerülhető az alapellátás problémája. Ugyanis addig, amíg a kapuőri funkciót és az ellátás alapjait jelentő ellátási formát nem fogjuk megerősíteni, addig nem tudjuk az ellátórendszer átalakítását megkezdeni. A legfontosabb a betegek számára az, hogy a lakosságközeli ellátás rendelkezésükre álljon, és megfelelő színvonalon álljon rendelkezésükre. Ezért nagyon jelentős volt az az intézkedéssorozat, amit 2011-től el tudtunk kezdeni az alapellátás finanszírozásának a megerősítésére. Először is azért a finanszírozás megerősítésére, mert annyira alulfinanszírozott volt az alapellátás 2010-ig, hogy először is az orvosokat és az ápolószemélyzetet, az asszisztenciát megfelelő bérért kellett elkezdeni dolgoztatnunk. Tehát nagy eredmény az, hogy 40 százalékkal több pénzt biztosítunk most már az alapellátás támogatására 2017-ben. Ez a háziorvosokra, házi gyermekorvosokra, iskolaorvosokra, védőnőkre és a területi ellátást végző fogorvosokra is kiterjed. Én ezt vívmánynak tartom. Vívmánynak tartom azért, mert ha az alapellátás és a járóbeteg-ellátás jól fog működni, megfelelő finanszírozással, megfelelő mértékű humán erőforrással, megfelelő értékű eszközállománnyal, akkor az idézőjelbe tett felesleges kórházi ellátást, amit az alap- és a járóbeteg-ellátásban is gyógyítani lehet, biztonsággal ott el tudjuk végezni, és nem a kórházi ellátást erősítjük ezzel.
Az ellátás színvonalának, az alapellátás eszközállományának a megerősítésére - ami rendkívül fontos minden tekintetben, hogy a lakosságközeli ellátás magas szinten működjön - az elmúlt időszakban jelentős forrást, 12,7 milliárd forintot biztosítottunk. Nagyon fontos az is, hogy rendeztük egy új törvényben, az alapellátási törvényben az alapellátással kapcsolatos változtatásunkat, részben az önkormányzatokat érintő alapellátási szabályozást, részben pedig a törvényi szabályozást.
Nagyon fontos, hogy az adótörvények részeként 2016-ban az önkormányzatot jogosulttá tettük ipar-űzésiadómentesség, -kedvezmény megállapítására a háziorvosok, házi gyermekorvosok, fogorvosok, védőnők számára. Ezenkívül biztosítottuk azt a lehetőséget, amelynek a jogszabályi módosításai hamarosan bevezetésre kerülnek: kollegiális szakmai vezető háziorvos intézménye, praxisjog, illetve praxisközösség, csoportpraxis kialakításának szempontjai, és bizonyos szakvizsgák birtokában háziorvosok is végezhessenek szakellátást. Mindezek lehetővé teszik azt, hogy erősödjön az alapellátás funkciója, kevesebb beteg kerüljön feleslegesen a kórházi, drágább ellátásba.
A betöltetlen háziorvosi praxisok számának csökkentése érdekében kiírtunk pályázatokat, erről már beszéltünk. A praxisváltó programról már beszéltünk. Nagyon fontos, hogy biztosítottuk a praxisvásárlási program keretében azt a 250 millió forintos forrást, amivel lehetővé tettük azt, hogy ez az alapellátás a fiatalok számára egy vonzó, választható szakma legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
