BANA TIBOR
BANA TIBOR
BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vagy lehet azt mondanom, hogy az itt ülő frakciótársaim. A Jobbik intenzíven, és bátran mondhatom, sikerrel folytatja valódi nemzeti konzultációját az egészségügy és az korrupció témája mellett az oktatás kérdésében is. Párbeszédet folytatunk a fiatal középiskolásokkal, ennek eredményeit, vagyis a hozzánk beérkező véleményeket, tapasztalatokat és meglátásokat hétről hétre igyekszünk a felszólalásokban ismertetni önökkel.
Engedjék meg, hogy ennek a felszólalás-soro-zat-nak a 8. részéhez érve ismét eleget tegyek annak a fiataloknak tett ígéretünknek, miszerint bevisszük a hangjukat az Országgyűlésbe, és örülök, hogy azért a pulpituson más frakcióból is hallják ezt a fontos felszólalást.
Tamás, aki már korábban is megosztotta velünk gondolatait, ezt írta: „Másodszorra is írok, mert eszem-be jutott pár dolog. Elsőnek meg szeretném köszönni, hogy az előző üzenetemből bekerült egy rész. Amit elfelejtettem írni még, hogy nem kell mindenféleképpen csökkenteni a tananyagot, elég, ha azt minőségibbé tesszük. A diákok nem fogják megtanulni azt a keveset sem, mint ahogy most nem tanulják meg a sokat. Ha minőségibb és érdekesebb lenne, akkor lehet, hogy nem csak páran tanulnának rendszeresen.
Több tanárom is mondta, de én is észlelem, hogy a magyar oktatás nem arról szól, hogy a diák képességeihez képest a legjobb oktatást kell nyújtani, hanem átlagosítjuk a diákokat. Behozták azt a szabályozást, hogy nem lehet külön csoportba tenni senkit. Lehet, hogy a gyengébb képességűeknek az oktatás minőségi, de azok, akik haladni akarnak, mert esetleg jól akarnak érettségizni abból a tárgyból, azoknak nem igazán színvonalas. Nem feltétlenül az óra zavarásáról van most szó, hanem van, aki nem mindig a legjobb tanárt kapta általánosban, és ő le van maradva. Lehetne egy plusz egy év, ami idő alatt felzárkóznak, és utána mehetnének azokkal, akik egyből tanulnak 9.-ben.
Emellett egy olyan ötletem lenne, hogy a középiskolák is vegyék át az egyetemi stílust, és a diákok választhassák az óráikat, természetesen kötelező órákkal és maximumórákkal. Ez megoldás lehetne a nyelvvizsga elvégzéséhez, mert például a szakközépiskolában kevés nyelvi óránk van.”
Nyilván az itt elhangzottakkal lehetne vitatkozni részben, de azt gondolom, hogy például itt a nyelvvizsga vonatkozásában és azzal kapcsolatban, amiket Tamás megfogalmazott itt, leszámítva az egyetemi stílust, mert azért ez egy vitakérdés lehet, szerintem teljesen támogatható és jó felvetésekről beszélhetünk. Majd még az ő véleményére a későbbiekben visszautalnék.
Az alábbi levél Csanádtól érkezett, aki a következőket írta: „Nagyon remélem, ha be akarják vezetni a kötelező nyelvvizsgát az egyetemi felvételihez, akkor nem gondolja azt a mi drága jó kormányunk, hogy ezt az alsó hangon 30 ezer forintot plusz a magántanár árát mindenki zsebből kifizeti, mert csak sulis nyelvoktatásból nagyon csekély az esélyed, hogy egy középfokút lerakj. Emellett szerintem jó ötlet lenne, ha az iskola június végéig tartana, viszont azt a plusz két hetet be lehetne iktatni év közben. Így is marad még két hónapunk. Viszont például márciust, áprilist, májust nem kellene gyakorlatilag megállás nélkül végigtanulnunk, mert az a pár nap húsvéti szünet vajmi kevés.” Itt a nyelvoktatás kérdése ismét felmerült tehát, ami rendkívül fontos probléma.
Anikó, egy Kazinczy-díjas diák azt írta nekünk, hogy az utcán számára átadott szórólapunkra nem fért fel minden gondolata, ezért bővebben kifejtette meglátásait e-mailben. Idézem: „Én egy 18 éves lány vagyok, és jövő év májusában érettségizem. Ebben a tanévben közölték velünk, hogy mi már nem használhatjuk a kronológiát törin, nem válaszható az érvelés magyaron, és egy csomó más. Anno, amikor én ide jelentkeztem 9. osztályban, még tudtam, hogy mi vár rám. Ma meg már ott tartunk, hogy még a tanáraink sem tudják, hogy mit tartogat a jövő év. Én csak egy egyszerű gimibe járok, de van olyan ismerősöm, aki 9. osztályba jár, ahol háromszor van 10, kétszer pedig 9 órája egy héten. Tudom, hogy a felnőttek, akik 8-tól adott esetben 6-ig dolgoznak, több időt töltenek a munkahelyükön, mint amit mi iskolában vagyunk, de az azért más, mert amit ott kell csinálniuk, azt ők már tudják. Nekik ott nem kell óránként új ismereteket elsajátítani, amiből másnap számonkérik őket.
Korábban kifejezetten jó matekos voltam, de aztán olyan tanárnő csoportjába kerültem két évig, akinek már réges-régen nyugdíjba kellett volna mennie. Szegény már nem tudta azt nyújtani, amit egy fiatalabb tanárnak kéne. Két év alatt teljesen visszafejlődtem. Ebben a tanévben a matekot vettem fel egyik speciális tárgynak, így ezt emelt szinten tanulom, de minden órán megkérdezem magamtól, hogy mit keresek ott. Míg az alapmatekosok egy, mi két könyvet veszünk idén, ami azt eredményezi, hogy semmit nem tudunk gyakorolni, ezért a fele csoport bukdácsol. De nincs mit tenni, ha nem akarunk nyáron bemenni befejezni az anyagot, haladnunk kell.
Elvárják tőlünk, hogy mindig 100 százalékot nyújtsunk, de ez kivitelezhetetlen. Én emlékszem az alsós évekre, amikor még gondtalanul teltek a napjaink, soha semmi nyomás nem volt rajtunk, mindenki járt valami külön foglalkozásra, sport, zene, rajz, s a többi. Most az öcsém harmadikos és szenved. Úgy kezdte az első osztályt, hogy minden nap 6 órája volt. Emlékszem, nekem ötödikben is volt egy nap, amikor 4 órám volt. Agyon vannak hajtva, stresszelnek, hogy nehogy elrontsanak valamit. Pár hónapja kaptak egy negyedik osztályos felzárkózó matekkönyvet. Minek? Olyanokat tanulnak harmadikban, amiket mi egy-két évvel később vettünk. Órákig tudnám még sorolni a problémákat, de szerintem a soraimból kellően lejön, hogy az egész rendszer belülről rohad.”
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásomat a már idézett Tamás gondolataival fejezzem be: „A politikusok nagy része nem tudja, hogy érdemes a fiatalokkal foglalkozni, pedig egyszer mi fogunk szavazni.” Igen, tisztelt Országgyűlés, és ez a szavazás az elmúlt évek, évtizedek feletti ítélet is lesz egyben.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
