DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen abban nincsen, nem lehet vita közöttünk, hogy az elmúlt bő évben alapvetően megváltozott a biztonsági helyzet Európában, okkal rendült meg az európai emberek bizton-ságérzete. És az is világossá vált az elmúlt egy év terrorcselekményei után, hogy egészen új típusú terrorfenyegetettséggel kell az egyes európai biztonsági szerveknek szembenézniük. Ezek a típusú terrorcselekmények merőben eltérőek attól, amiket Európa látott, mondjuk, a hetvenes-nyolcvanas években.
Az is teljesen nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a schengeni övezeten belül új típusú biztonsági kihívások jelentkeznek - azért beszélek a schengeni övezetről, mert ne legyen kétség, hogy ha ezek az elkövetők ott vannak Franciaországban, Németországban, Belgiumban, az egyszer s mind fenyegetést jelenthet Magyarország számára is -, nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben a felelős kormányoknak és a felelős parlamenteknek is a szükséges biztonsági intézkedéseket meg kell tenniük. Meg kell tenniük akkor is - amint itt az előttem szóló is említette -, ha nyilvánvalóan százszázalékos biztonság nincs és nem is lehet.
Ugyanakkor kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy akkor, amikor ilyen új típusú terrorfe-nyegetettségekkel néz szembe Európa, Magyarország, akkor nem szabad elkövetnünk azt a hibát, amit az Amerikai Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után elkövetett. Klasszikust parafrazálva mondhatnám azt is, hogy ne csináljunk Magyarországból Amerikát. A biztonsági kihívások nem jelenthetnek alapot a totális jogkorlátozásra, és nem szakíthatunk azzal a rendszerváltáskori követeléssel, hogy átlátható államot, átláthatatlan polgárt.
2001 után Amerikában és amerikai nyomásra jó néhány más országban elindult egy rossz tendencia, hogy a terrorfenyegetettséget arra használják fel különböző kormányok vagy különböző kormányokra telepedett gazdasági erőcsoportok, hogy teljes megfigyelés alá vonják a polgárokat.
Ezzel szemben, én azt gondolom, nem létezhet olyan biztonsági kihívás, ami alapot adhat arra, hogy a szükségesség, arányosság, illetve a célhozkötöttség elveinek búcsút mondjunk. Bármilyen biztonsági kihívással is kell szembenéznünk, mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy a jogkorlátozás kizárólag a kívánt cél, tehát adott esetben terrorcselekmények, terrorcselekmények előkészületeinek az elhárítására irányulhat és nem többre; nem szolgálhat túlhatalmi törekvéseket.
(10.00)
És ezen a ponton arról is szólni kell, hogy akkor, amikor információs túlhatalomra törekszik a hatalom vagy egyes biztonsági szervek, ez nem pusztán emberi jogi probléma. Az egyeztetéseken is felmerült, elmondtuk, hogy abban a pillanatban, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben halmoz fel, készletez információkat a hatalom, egyetlen biztonsági szerv, biztonsági központ, az egyben növeli a biztonsági kockázatot is, főleg, hogyha a kiberterro-riz-mus-ra gondolunk, abban a pillanatban, ha egyetlen helyen bármit meg lehet tudni kis túlzással az ország polgárairól, vállalkozásairól, az sokkal sérülékenyebbé tesz egy országot.
Azt gondolom, hogy fontos ezeket az elveket előrebocsátani, amikor erről a törvénycsomagról tárgyalunk, függetlenül attól, hogy az egyeztetések valóban rendkívül konstruktív légkörben zajlottak. Fontos előrebocsátani azért, mert jó okunk van azt gondolni, hogy a következő években ez a típusú biztonsági kihívás nem fog csillapodni, és észnél kell lennünk, és nem szabad olyan eseménybe lépni, ahol azon vettük észre magunkat, hogy különleges helyzetekre hivatkozva gyakorlatilag búcsút mondunk azoknak az emberi jogi elveknek, azoknak a demokratikus elveknek, amelyeken a magyar demokrácia egyébként 1989-ben megszületett.
Tisztelt Országgyűlés! Az az egyeztetési folyamat, amit a belügyminiszter vezényletével a kormányzat az előttünk fekvő törvényjavaslatról kezdeményezett, rendkívül konstruktív és pragmatikus. Azt is el kell mondanom, hogy talán ez a természetes. Tehát akkor, amikor Magyarország, illetve Európa ilyen biztonsági fenyegetettséggel, biztonsági kihívással néz szembe, akkor egy felelős kormánynak nem a kimaxolható kommunikációs hasznot kell néznie, hanem igen, megkockáztatom, hogy a kétharmados arányoktól függetlenül is konszenzusra kell törekedni. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert ugye, az elmúlt öt év nem egészen erről szólt, akkor sem, amikor szintén alapvető nemzeti érdekek forogtak kockán.
Azért fontos arról beszélni, hogy itt nem pusztán az a pár mandátum a kérdés, amivel egy kétharmados törvényt meg lehet hozni, mert akkor, amikor terrorcselekmények elhárításáról, egy újfajta, új típusú biztonsági kihívás kezeléséről, egy megrendült biztonságérzet helyreállításáról van szó, és ezért akar egy kormányzat új intézkedéseket foganatosítani, ezt majd az alaptörvénymódosításnál is el fogjuk mondani, mindez fokozottan igaz a különleges jogrendű szabályok átszabásánál, akkor alapvető biztonsági érdek az is, hogy az új szabályok a lehető legszélesebb állampolgári konszenzussal találkozzanak, függetlenül attól, hogy itt milyen mandátumarányok vannak.
Hiszen egy dolog, hogy megszületik egy törvény, de ne adja ég, ezeket a szabályokat élesben alkalmazni kell. Akkor lehet terrorellenes biztonsági szabályokat hatékonyan érvényesíteni, hogyha a lehető legszélesebb állampolgári konszenzus mögötte áll. Ezért fontos az, hogy megegyezésre törekedjünk, függetlenül a pillanatnyi mandátumarányoktól.
A Belügyminisztériumban tartott egyeztetések során természetesen örömmel vettük azt, hogy néhány javaslatunk bekerült, illetve javaslatunkra más dolgok kikerültek ebből a törvénytervezetből. Az LMP már a Charlie Hebdo-merénylet után fideszes kezdeményezésre összehívott ötpárti egyeztetésen javaslatot tett arra, hogy a büntető törvénykönyvet egészítsük ki olyan cselekmények büntethetővé tételével, mint a terrorcselekményhez vagy terrorcsoporthoz csatlakozás céljából Magyarországról történő kiutazás, Magyarországon történő átutazás, illetve a terrorista hírverés, illetve terrorcsoport szervezése. Sajnálatos éppen az előbb elmondottak miatt, hogy puszta, kicsinyes pártpolitikai érdekből egészen a mostani tárgyalásokig kellett várni arra, hogy a kormány legalább felkarolja ezt a javaslatot.
Nem presztízskérdés, hogy most a szocialisták vagy az LMP javaslatát fogadják el ebben az ügyben, hiszen itt éppen hogy nem egyszerűen a magyar emberek, az európai emberek biztonságáról van szó. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ha ezt a javaslatot, akár amit az LMP tett, akár amit a szocialisták tettek, a Belügyminisztérium a nevére veszi tavaly, könnyen lehet, hogy súlyos dolgokat meg tudtak volna a magyar hatóságok akadályozni 2015 folyamán, hiszen pontosan ismerjük a híradásokat, hogy voltak terroristák, akik adott esetben Magyarországon utaztak át, Magyarországon utaztak át bűncselekmények elkövetése céljából vagy éppen terrorcsoporthoz csatlakozás céljából.
Üdvözlendő az is, hogy a kezdeményezésünkre kikerült a katasztrófavédelmi törvény módosításából az, hogy politikai gyűléseket is terrorveszélyre hivatkozva gyakorlatilag a kormányzat betilthat. Jó okunk van figyelni, hiszen talán még vannak, akik emlékeznek arra, hogy volt nem olyan régen olyan, hogy szlovák terroristákkal fenyegetve lehetett kampánygyűléseket megtiltani. Nem szeretnénk ilyen helyzetet.
Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy függetlenül ettől az előttünk fekvő T/10307. számú törvénycsomagtól, alapvető kérdések nincsenek kezelve, ami egyébként a terrorellenes fellépések, a terrorellenes politika szempontjából fontos. Mire gondolok? Megjegyzem, ezeket a javaslatainkat a februári intézkedéscsomagunkban is közzétette az LMP, rögzítettük. Az egyik, hogy Magyarországon a legnagyobb biztonsági fenyegetettség abból adódik, hogy a terrorellenes feladatokkal megbízott szervek tökéletesen szét vannak tagolva. A TEK, megkockáztatom, alaptörvényellenesen működik, nincsen beékelve a rendőrségbe, különböző miniszteriális felügyelet alá tartoznak a terrorellenes fellépésben illetékes szolgálatok. És államtitkár úr is pontosan tudja, hogy például pont a Charlie Hebdo-merénylet kapcsán felmerült, hogy a hiba a rendszerben ott volt, hogy az egyik biztonsági szervtől a másik biztonsági szervig nem érkezett el információ, ami egyébként hasznos lett volna a terrorcselekmény megakadályozása szempontjából.
Tehát a történetet talán ott kellene kezdeni, hogy a TEK-et integrálni kellene a rendőrségbe, és meg kéne szüntetni a biztonsági szervek szétszabdalt politikai felügyeletét. Kettő: azt ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy a magyar rendvédelmi szervek a jelenlegi anyagi megbecsültség és fizikai körülmények között képesek hosszú távon hatékonyan védekezni, fellépni az újfajta biztonsági kihívásokkal szemben. Megtettük az ez évi költségvetésre vonatkozó módosító javaslatunkat már tavaly ősszel, ezt nemcsak hogy lesöpörték az asztalról, de a rendőrök túlórapénzét még vissza is követelték decemberben. Ilyen anyagi körülmények között a lehető legjobb törvénycsomag sem lesz elégséges, ez a rossz hírem. Harmadrészt pedig szeretném elmondani, hogy azért nem megnyugtató, hogy két szálon fut a történet, hiszen ez komoly kodifikációs nehézségeket fog okozni, gondolok itt a honvédelmi tárcánál és az itt folyó törvényjavaslati vitára.
Ami a kritikáinkat illeti, egyrészt szeretnék arról beszélni, hogy tévesen, tehát ami a törvényjavaslatra vonatkozó kritikáinkat illeti, tévesen, ugye úgy került a híradásokba, hogy a vétóképességi korhatár leszállítása terrorcselekmények esetén a szocialisták és az LMP javaslatára került be a törvényjavaslatba. Szeretném eloszlatni ezt a félreértést. Ez a belügyminiszter úr javaslata volt. Mi a vétóképességi korhatár leszállításával már 2012-ben vitatkoztunk, a Jobbik nyomására a Fidesz vezette be. Itt azért arról beszéljünk, hogy itt azért a Jobbik és köztünk van egy alapvető elvi ellentét, azzal együtt, amit a Jobbik akkor javasolt. Ott legalább érteni véltem az értelmét, mert vannak olyan cselekmények, ahol a vétóképességi korhatár leszállításának elrettentő funkciója van.
Nem értek egyet azzal, hogy gyerekeket büntetőpolitikai eszközökkel próbálunk meg integrálni. Viszont a terrorcselekmények esetén, a terrorcselekmények esetén miféle elrettentő funkcióra gondolunk, már csak azért is, mert ad absurdum ilyet is láttunk például Irakban. 6-8 éves gyerekekre szerelnek robbanóeszközöket - akkor 6 éves korra fogjuk leszállítani a vétóképességi korhatárt? Miközben… (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) - csak annyira, mint ti! (Derültség a Jobbik soraiban.) Miközben az államtitkár úr is pontosan tudja, hogy a cselekmény bűncselekmény, tehát a titkosszolgálatok és a rendőrség elvégezheti a szükséges feladatokat. A naplózási szabályok hiányossága továbbra is számunkra komoly gondot okoz a törvényjavaslat megszavazhatósága szempontjából.
(10.10)
Nem elégséges az, hogy az adattovábbítás tényét mind az átadó, mind az átvevő szervnél dokumentálni kell - itt az elemzőközpontra gondolok. Ez nem elégséges garancia, mert a dokumentáció tartalmát és részletességét semmilyen formában nem rögzíti. Ennek az is megfelelne, ha egy kockás papíron csak azt a tényt rögzíti a szolgálat és az internetszolgáltató vagy a bank, hogy történt átadás.
Ami ehhez képest garanciális rendelkezésként szükséges, és erre benyújtottuk a módosító javaslatokat: garancia az azonosíthatóságra és visszakövethetőségre; a szolgáltatóknál meglévő naplóban szerepelnie kell, hogy mi volt a cél; az utólagos módosítás lehetetlenségének természetesen informatikai eszközökkel való biztosítása, azaz magának a naplózásnak az előírása. Relatív hosszú őrzési idő megállapítása, hogy amire ügy lesz valamiből az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága előtt, addigra a naplót ne töröljék. Ezeket a javaslatainkat megtettük. Én nagyon remélem, hogy az ellenzéki módosító javaslatokkal nem a szokásos parlamenti ügymenetben járnak el, hanem a belügyminiszteri egyeztetéseken megszokott konstruktivitással.
És még valamire kénytelen vagyok kitérni. Magyarországot a strasbourgi bíróság idén januárban már elmarasztalta amiatt, hogy a TEK pusztán miniszteri engedéllyel folytathat megfigyeléseket. Beterjesztettünk módosító javaslatot arra is, hogy a külső ellenőrzés bírói kontroll legyen. Jegyzem meg, az előttünk fekvő törvénycsomagtól teljesen függetlenül, a januári strasbourgi ítélet óta van egy jogalkotási kényszer is Magyarországon, hogy biztosítsa a titkos információgyűjtéseknél a független külső kontrollt.
Nem támogatjuk az arcképelemzési törvénynek a kiterjesztésére vonatkozó javaslatot. Jegyzem meg, magát a törvényjavaslatot tavaly nem támogattuk. Amit kardinális kérdésnek érzek a vétóképességi korhatár leszállításának törlése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) mellett, ezek: a naplózási szabályok, pontosan azért, hogy még a terrorveszély se adhasson alapot arra, hogy egy információs túlhatalom, egy követhetetlen és ellenőrizhetetlen információs túlhatalom keletkezzék. Köszönöm szépen.
