KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán azzal kezdeném, hogy itt a Ház falai között is elhangzott, és egyetértés mutatkozik abban, hogy nemcsak Magyarország, hanem Európa is a migránsválság és a terrorveszély miatt új kihívásoknak néz elébe, és ezt nem lehet csukott szemmel nézni, hanem nyilván előre kell lépni Magyarországnak is és a felelős törvényhozásnak is. Ugyanakkor szeretném kihangsúlyozni azt, hogy talán pozitívan lehet értékelni, amit ellenzéki képviselőtársaim is elmondtak, hogy a kétharmad elvesztésével legalább a fideszes képviselőtársaim és kormányon lévő miniszterek, államtitkárok annak a felelősségnek a tudatában, hogy valamilyen módon a törvénykezést mégiscsak végre kell hajtani, és a kétharmados törvényeket el kell fogadtatni, vagy legalábbis megpróbálják elfogadtatni, egyfajta érdemi egyeztetésbe kezdtek, és ennek eredményeként - ahogy ellenzéki képviselőtársaim is elmondták - számos kérdésben sikerült kompromisszumra jutni, illetve a korábbi törvényjavaslatból kivenni pontokat és elfogadni ellenzéki javaslatokat.
Ugyanakkor azért azt szeretném elmondani, hogy én magamat és független képviselőtársaimat sem tartom másodrendű képviselőknek, és nagyon sajnálatosnak tartom azt egyébként, hogy az ilyen típusú egyeztetésekre nem hívják meg azokat a független képviselőket, akik adott esetben még, mondjuk, szakértelmükkel hozzá is járulhatnának ahhoz, hogy ettől jobb törvényjavaslat szülessen.
És itt mondanám el, hogy miután nem titkos dolgokról szól ez a törvénytervezet, hanem számos olyan, alapvető állampolgári jogokat és jogok korlátozását is érinti maga ez a törvénytervezet, azt követelné meg a kormánytól és a kormányzó pártoktól, hogy ne zárt körben, zárt üléseken tárgyaljanak erről, hanem adott esetben szélesebb körű társadalmi egyeztetésre vigyék ki ezt a kérdést. Hiszen fontos lenne az, hogy a társadalom egészének támogatását és támogatottságát élvezzék az ilyen jellegű módosítások, korlátozások. Hiszen meg lehet értetni az állampolgárokkal, hogy az ő érdekükben szükségesek adott esetben az ilyen jellegű korlátozások. És valóban, Magyarország biztonsága, közbiztonsága nem lehet pártpolitikai kérdés és pártpolitikai érdekek mentén végigvitt vita, mint ahogy nem lehet a minisztériumok és a minisztériumok vezetői között zajló hatalmi harcok eszköze sem.
Számos kérdésben erre vissza fogok térni, hogy miért is mondom ezt, de talán a leginkább mutatja azt, amire már Harangozó képviselőtársam is utalt. Egyrészt azt, hogy két különböző tárcánál folytak az egyeztetések két különböző irány mentén, és az látszik, hogy valamilyen módon nincs szinkron e két egyeztetés között, ami a Honvédelmi Minisztériumban és ami a Belügyminisztériumban zajlott egyeztetés. Miközben a téma gyakorlatilag ugyanaz: az, hogy egyébként benyújtottak korábban, és a belügyminiszter úr benyújtott egy 14 pontból álló törvénycsomagot, egy salátatörvény-csomagot, amiben egyébként a honvédelmi törvénytől kezdve számos egyéb törvényt módosítanak. Majd tegnap valóban megkaptunk egy új törvénycsomagot, amit egyébként maga a honvédelmi miniszter is jegyez, és számos fideszes képviselőtársam is jegyez, és ugyanebben a témakörben nyújtják be, ha úgy vesszük, hiszen mind a kettő a terrorizmus elleni vagy éppen a terrorvészhelyzettel kapcsolatos törvények módosításáról szól.
Azt nem értem, hogy a kormányon belül miért nem lehetett megoldani azt, hogy az érintett tárcák vezetői együtt egyeztessenek a frakciókkal vagy éppen az érintett képviselőkkel, és ne arról szóljon a dolog, hogy nem tudja az egyik kéz, hogy mit csinál a másik kéz. Szóval, ha tényleg olyan, az egész országot és a nemzetbiztonságot érintő kérdésről van szó, akkor azt gondolom, hogy az a fajta rivalizálás, ami a tárcák között zajlik az önök kormányzása alatt, ezt félre kellett volna tenni, és valóban a célok érdekében vinni tovább a dolgokat.
(10.40)
De majd konkrétan a törvénymódosításra is rátérve, ezt még alá is fogom tudni támasztani.
Hogy magával a konkrét törvénymódosítással kapcsolatban elmondjam a véleményemet, talán azzal kezdeném és ez az alapja az egész törvénymódosításnak, hogy létre akarnak hozni egy új titkosszolgálati szervezetet, miközben megszüntetik a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központot, helyette létrehozzák a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központot. Fölteszem azt a kérdést, hogy egyébként, amikor a Szebek nem volt titkosszolgálati szervezet, és a Tibek sem végezhet titkos adatgyűjtést, akkor miért kell titkosszolgálati szervezetnek minősíttetni és átminősíteni a létrejövő Tibeket. Erre majd kérném az államtitkár úr válaszát, ugyanis semmi nem indokolja, hogy egyébként, ha működtetett egy Szervezett Bűnözés Elleni Központot, ami nem minősült nemzetbiztonsági szervezetnek, akkor magának a Tibeknek miért kell azzá válnia.
És az sem érthető egyébként, hogy miközben az anyag és a törvény indoklása is kifejti azt, hogy a Szebek maga mint szervezet a szervezett bűnözés ellen jól működött és hatékonyan működött, miért nem lehet magát ezt a szervezetet meghagyni és adott esetben kiegészíteni ennek a szervezetnek a tevékenységét a terrorizmus elhárításával kapcsolatos feladatkörökkel és feladatokkal. Maga a Tibek, amelyet létre kívánnak hozni, az első számú kormánytájékoztató szerv lesz, elemzéseket, értékeléseket készít, de ugyanakkor a titkosszolgálatok vezetési és irányítási rendje nem változik. Magyarul, a főigazgatók továbbra is a saját minisztereiknél fognak referálni. Bár a miniszterek betekintést kaphatnak a Tibek munkájába, az nem derült ki, hogy hogyan. Szóval, tulajdonképpen nem lehet csúcsszervként tekinteni a Tibekre, hiszen a Belügyminisztérium irányítása alá kerül. Mi indokolja azt, hogy egy ilyen szervezetet, ami elvileg a titkosszolgálatok felett álló csúcsszervként kellene hogy működjön, hiszen erre utal az anyag is, az miért nem a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter vagy adott esetben a miniszterelnök közvetlen irányítása alá kerül?
Miközben csúcsszervként beszélnek a dolgokról, a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója egyébként adott esetben a továbbított adatok felhasználására vonatkozóan korlátokat határozhat meg. Magyarul, már itt bejön egy olyan helyzet és előállhat egy olyan helyzet, ami további vetélkedésre vagy éppen konkurenciaharcra fogja a szervezeteket vinni; miközben egyébként a Katonai Biztonsági Szolgálat pedig mindenféle korlát és hatáskör és egyéb nélkül, elemzés, értékelés nélkül köteles az előterjesztés szerint a Tibeknek átadni az anyagokat. Ez több kérdésben is visszásságokat okozhat. Egyrészt maga a Katonai Biztonsági Szolgálat nem kimondottan csak Magyarországra, hanem olyan adatokat is kezel, ami egyébként a NATO-hoz kapcsolódik, és olyan katonai titkokat, amihez egyébként a terrorelhárításnak semmi köze nincs, és nem is biztos, hogy át fogják adni.
Ugyanakkor mi indokolja azt, hogy egy belügyminiszter, miközben nincs alá- és fölérendeltségi viszony a Belügyminisztérium és honvédelmi miniszter között, a belügyminiszter egyébként elvon mindenféle hatáskört a honvédelmi minisztertől a katonai biztonsági szolgálatok tekintetében? Ezért is érthetetlen egyébként, hogy miért a belügyminiszter hatásköre alá fog ez a szervezet kerülni.
Ami szintén kicsit visszás, hogy miközben Magyarországon most és nyilván Európában is a fókusz a terror elleni küzdelemre és a migránsválság megoldására fókuszál, ugyanakkor nem lenne szabad megfeledkezni és nem lenne szabad háttérbe szorítani a szervezett bűnözés elleni küzdelmet. Magyarországon is számos példája van annak, és egyre inkább jön elő az, hogy burjánzik a szervezett bűnözés, éppen ezért szükség lenne arra, hogy ne a terrorizmus elleni küzdelemre fókuszáljunk csak, mert Magyarországot kevésbé fenyegeti a terrorizmus véleményem szerint, mint egyébként a szervezett bűnözés. Azáltal, hogy megszüntetik most a Szervezett Bűnözés Elleni Központot és a terrorizmusra fókuszáltatnak, pontosan elveszik annak az élét, ami ellen egyébként Magyarországon leginkább küzdeni kellene. Ezzel nem lekicsinyelni akarom a terrorizmus elleni veszélyt, csak fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon sokkal nagyobb a veszélye a szervezett bűnözés által okozott károknak, és arról nem beszélve egyébként, hogy a migránsválság által egyértelműen kiderült az is, hogy a menekültáradat egyik hajtóerejét pontosan az embercsempész bandák alkotják, amelyek szorosan kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez, tehát ezt sem szabad elhanyagolni.
Ami szintén kérdésként merül fel államtitkár úrhoz, hogy az előterjesztésben benne van, hogy az elektronikus adatgyűjtési rendszert 13 partnerszervezetnek kell fél éven belül kiépítenie a saját költségvetéséből. Mennyibe fog ez kerülni, van-e erre forrás? A nem állami szerveknél a kiépítés költségeit a nemzetbiztonsági szolgálat biztosítja. Erre mennyi pénzt kívánnak biztosítani?
Ami szintén érdekes egyébként, hogy az előterjesztés az utasadat-forgalmi adatok gyűjtésénél csak harmadik országbeli adatokra fókuszál. De mi van az EU-n belüli EU-országok terroristagyanúsított állampolgárainak követésével, ez miért nem szerepel az anyagban? Hiszen az elmúlt időszak sajnálatos történése is azt bizonyították, hogy adott esetben nemcsak harmadik országból érkezhetnek felénk ilyen személyek, hanem akár még EU-s országokból is.
És a végére hagytam egy igazi gyöngyszemet, önök a 12. oldal 5. pontjában hivatkoznak a Nyugat-Európai Unióval, a NYEU-val való adatközvetítésre és adatszolgáltatásra. Szeretném önöket tájékoztatni, államtitkár úr és az előterjesztőket, hogy 2011. június 30-án a Nyugat-Európai Unió megszűnt és minden hatáskörét átadta az Európai Uniónak. Még jó, hogy nem a KGST-re hivatkoztak az anyagban. Köszönöm a szót. (Taps a függetlenek soraiban.)
