MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Túl azon, hogy Móring képviselőtársunk már megelőlegezte, hogy a Jobbik támogatni fogja ezt a javaslatot, természetesen azért néhány illő észrevétellel még szeretnék élni, elismerve mindazt és egyfajta pozitív kritikával élve a Belügyminisztériumnak, hogy a háromkörös ötpárti egyeztetésen tényleg konstruktívan állt hozzá, tényleg visszaköszöntek a benyújtott normaszövegben azok az észrevételek, amelyeket egyébként pártfüggetlenül az ellenzéki oldal megfogalmazott.
Azt gondolom, hogy ez az a morális minimum és ez az a jogalkotási minimum, amelyet egyébként egy ilyen súlyú témában, egy ilyen össznemzeti ügyben, egy ilyen XXI. századi kihívásban szerintünk alap, hogy figyelembe vegyen az adott kormányzó párt, az adott minisztérium. Ezért mindenképpen jár a dicséret.
Természetesen azt nem szabad figyelmen kívül hagyni annak fényében, hogy a Honvédelmi Minisztérium ezzel párhuzamosan futtat egy másik csomagot, amely szintén ebben a témakörben kíván egyfajta jogorvoslattal élni, de hogy mekkora a különbség a két minisztérium között, nyilván én a felszólalásomat nem annak szeretném szánni, hogy éket verjek a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közé, inkább annak szeretném a fontosságát fölhívni, hogy ha a két minisztérium talán többet egyeztetne és többet tárgyalna, akkor jó sok kört megspórolhattunk volna az elmúlt időszakban.
Azt gondolom, hogy ennek nem mi vagyunk a kerékkötői, és amikor kritikát fogalmazunk meg, akkor nem a mi rosszallásunkat vagy terroristabarát attitűdünket kell keresni, sokkal inkább azt, ha van egy ilyen össznemzeti ügy, van egy ilyen kihívás, amit szerintem senki nem kérdőjelez meg ebben a teremben, hogy a XXI. században vagy a XXI. század hajnalán a biztonságpolitikai kihívások megváltoztak, annak nemcsak biztonságpolitikai, hanem jogalkotási kihívásai is vannak, és ennek meg kell felelni.
Azt kívánom és tényleg őszintén remélem, hogy a Honvédelmi Minisztérium, hasonlóan a BM-hez ugyanolyan konstruktívan fog hozzáállni a jövőben ehhez a kérdéshez, ahogy tette azt a Belügyminisztérium. Hozzáteszem, 2011 után nagyon nehéz volt egy ilyen új szervezetet létrehozni. Emlékezetes a bizonyos Nibek, amely nem egészen ezen az alapon és nem egészen ezzel a hatáskörrel, sokkal visszatetszőbb módon köszönt ide be a Házba.
Azt gondolom - rátérve a konkrét javaslatra -, hogy a Tibek az a hiánypótló szervezet, amelyet egy önmagára valamit adó titkosszolgálattal működő ország már réges-régen működtet. Ebben mi nem látunk problémát. Természetesen mindig helye van azoknak a kritikáknak és azon garanciák felelevenítésének, amelyek azt biztosítják, hogy ez ne a visszaélés egyfajta csatornája legyen, de az mindenképpen helyes, hogy egy értékelő-elemző központ jöjjön létre. Sok éve ülünk már itt képviselőtársaimmal a Nemzetbiztonsági bizottságban, sok éve hallgatjuk azokat a kihívásokat és azokat az intézményes problémákat, amelyekkel egyébként a magyar titkosszolgálatok is küzdenek.
De most először látunk olyan konkrét javaslatot a Belügyminisztérium részéről, amely legalább egy bizonyos, de fontos lépést megtesz annak érdekében, hogy ezt a fajta gyorsaságot, azt a fajta hatékonyságot, amelyet egyébként a titkosszolgálatok nem feltétlenül tudnak minden esetben eszközölni, most megtegye.
Ami pozitívum és ami mindenképpen dicséretet érdemel, ez a javaslat az első körben, amikor megismertük, számos olyan ponton végzett, amely vagy nem kifejezetten a terrorizmussal összekötendő vagy éppen egy picit annak hatására bizonyos határokat átlépő túlterjeszkedésről tett tanúbizonyságot, de ezektől sikerült megtisztítani a javaslatot. Ilyen volt az egyik a védelmi beszerzésekről szóló passzus vagy fejezet ebben a normaszövegben, amikor még az ötpárti egyeztetések megkezdődtek. Köszönet érte, hogy ez kikerült, nagyon sok időt spórolunk azáltal, hogy ami egyébként is külön törvényben van szabályozva és egyébként is külön fekszik a parlament előtt, sőt tegnap volt róla zárószavazás, azt nem kell egy ilyen javaslatba beletenni külön passzusként.
A tömegrendezvények kérdése nagy vitát váltott ki a Belügyminisztériumban a tárgyalások során. Azt gondolom, hogy az kellő bölcsességgel született konszenzus, hogy úgy, abban a formában, ahogy megismertük, nem járható. És ez nemcsak önökre nézve nem járható, hanem egyébként ahogy én ott azt hangsúlyoztam pártállástól függetlenül. Emlékszünk azokra az időkre, amikor szlovák terroristákkal fenyegettek egyesek és tömegrendezvényeket tiltottak be. Emlékszünk arra és emlékezhetünk olyanra, hogy hogyan és miként lehet visszaélni egyes súlyos bűncselekmény vagy éppen merénylet meglebegtetésével, amikor politikusok ellen terveznek különböző merényleteket. Lehet, hogy csak egy épülő ház falán csattan egy Molotov-koktél, vagy éppen az is lehet, hogy éppen a Nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén egy egyébként nem annak tűnő eseménysort annak láttatnak, de én azt gondolom, hogy a felelősség ott van, hogy ha valamit egy normaszövegbe beleteszünk, akkor az bírja azt a konszenzust, amelyet pártállástól függetlenül senki nem kérdőjelez meg a jövőben.
A tömegrendezvényekre vonatkozó, végül belügyminisztériumi állásfoglalás, azt gondolom, helyes irány, ha az adott rendezvényt biztosító vagy szervező, a jogi felelősséget vállaló személy vállalja aztán a Btk. felelősségének teljes tudatában a garanciát a későbbiekben, hogy ha és amennyiben bizonyos hatóságok vagy szolgálatok arra vonatkozólag információkkal bírnak, hogy probléma lehet, és ennek ellené-re megtartja, az úgy helyes. De azt lássa be államtitkár úr is, és szerintem be is látta a Belügyminisztérium, ezért nem került úgy, abban formában bele, hogy olyan jogosítványt adni a mindenkori Belügyminisztériumnak - és szeretném hangsúlyozni, hogy pártállástól függetlenül mondom ezt -, amely egyébként bemondásra vagy bármi másra, sugalmazásra tilthat tömegrendezvényeket és nemcsak politikai jellegűeket, hanem mást is, az egyébként életveszélyes.
Talán ami a legnagyobb kritikát kiváltotta a BM javaslatában, ez a titkosított kommunikációra alkalmas akár szoftverek, akár hardverek felhasználásának és egyébként a szolgáltatás biztosításának kérdése volt. A Jobbik álláspontja kezdettől fogva világos. Mi azt mondtuk, hogy nem lehet XX. századi rossz reflexből származó választ adni egy XXI. századi kihívásra.
Mi azt mondtuk, hogy ha a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot megkérdezi az illetékes jogalkotó, akkor egészen biztos, hogy a mi álláspontunkra fog helyezkedni. Ami félreértés volt az én meglátásom szerint így több héttel az egyeztetések után, hogy azt érteni véltem és azt értettem, hogy a Belügyminisztériumnak szüksége van egy olyan jogi szabályozásra, amit a megfelelő bírói engedéllyel fel tud mutatni az adott cégnek, hogy ez és az alapján kérjük az X. és Y. bírói engedélyhez kötött titkosított kommunikációjának tartalmát, hiszen ez a nyomozás szempontjából nélkülözhetetlen.
(9.50)
Azt azonban, hogy egy az egyben vagy betiltjuk, vagy jogi, legyen az Btk. vagy más szabályozás révén a XXI. században megpróbáljuk ilyen szoftvereket gyártó vagy ilyen alkalmazásokat biztosító cégek ellehetetlenítését Magyarországon, az nem működik. Azért nem működik, mert az internet világában, azt mindenki pontosan tudja, hiába hozunk mi meg Magyarországon egy olyan passzust, hogy - mondjuk - a pedofília internetes felületen történő terjesztése, fogyasztása s a többi problémás, és ilyen és ilyen Btk.-szankcióval jár, ennek ellenére sajnos külföldi oldalakról és más egyéb tartalomszolgáltató révén ugyanúgy hozzáférhető. És itt is ez a helyzet. Tehát ez egy nagyon rossz zsigeri reflex volt. De én ezt nem feltételezem a Belügyminisztérium részéről, sokkal inkább azt feltételezem, hogy aki éppen megfogalmazta ezt a passzust, az úgy volt vele, hogy jó, ha beleteszünk valamilyen szankciót, akkor ezzel ki van pipálva.
Szó sincs róla, sokkal inkább a titkosszolgálatokat hozta volna nehéz helyzetbe, hogyha arra kényszeríti ezeket a szolgáltatókat, hogy eltűnjenek, és adott esetben anonimizálják magukat azok a felhasználók, akik egyébként nem a szó jó értelmében a bizalmas információkat szeretnék még biztosabbá tenni, hanem kifejezetten ártó szándékkal használják ezeket a szoftvereket.
De természetesen el kell hogy mondjam, és dicséret érte, meghallgatásra talált ez a kritikánk. És onnantól kezdve, hogy az Eker.-törvény megfelelő fejezetébe került a szolgáltatókra vonatkozó passzus - pénzbírság terhe mellett -, én azt gondolom, hogy ez már, ha nem is XXI. századi, de semmiképpen sem XX. századi megoldás, és sokkal inkább előremutató, hiszen a jogi passzus megvan arra vonatkozóan, hogy a megfelelő külső engedélyhez kötött lehallgatásra vonatkozó szabályok szerint eljárjon az adott hatóság, de ugyanakkor nem generál a mindennapokban egy olyan metódust, amely egyébként ellehetetleníti adott esetben ezeknek a cégeknek vagy szoftverfejlesztő munkatársaknak és szakembereknek a munkásságát.
Én azt gondolom, hogy ha ez a fajta stílus és ez a fajta hozzáállás fog érvényesülni a jövőben, amit a Belügyminisztérium az elmúlt időszakban produkált az ellenzéki pártokkal szemben, akkor ebben a kérdéskörben, amely tényleg össznemzeti ügy, amikor nem csak az fenyeget, hogy éppen bevándorlási hullám van, és nem tudjuk, hogy kik, honnan, miért, hová és milyen szándékból tartanak, hanem belegondolunk abba, hogy tőlünk nem oly messze, Ukrajnában milyen állapotok uralkodnak, és ott milyen szabadcsapatok garázdálkodnak, és milyen kihívásokat jelent az Magyarországnak; ha belegondolunk abba, hogy nemcsak a Közel-Keleten, hanem Afrikában milyen terrorista szervezetek működnek, és ami talán a legszomorúbb és a legfélelmetesebb, hogy most már nem közel-keleti vagy éppen afrikai vagy egyéb embertípust kell keresnünk abban, hogy ártó szándékkal lépjen Európa földjére, hanem pontosan az internet világának köszönhetően hogyan radi-kalizál akár másod-, harmadgenerációs különböző származási országból érkező, letelepedett embereket vagy azok gyermekeit és unokáit egy-egy terrorista szervezet, akkor én azt gondolom, hogy semmi nem elég annak tükrében, hogy megtegyük azokat a szükséges lépéseket, amelyek, mondjuk úgy, a biztonság irányába hatnak.
Abban talán egyetértünk, és szomorú ezt kijelenteni, hogy százszázalékos biztonság nem létezik. Ugyanúgy, ahogy egy-egy merénylet ellen nem az Alaptörvény hatodik módosítása jelenti a megfelelő garanciát, ugyanúgy a BM-csomag is mindig az események után tesz egy-egy lépést, hozzáteszem, nagyon fontos lépést. Én azt gondolom, hogy ennek a csomagnak az egyedülállósága a Tibek nevű szervezet létrehozásában van.
Én azt gondolom, hogy sok más korábbi kihívást is kezel, például a Btk.-ban a terrorista szervezetek - azt hiszem, hogy az LMP javaslata volt, hogy kezelve legyen az is, hogyha valaki ezt propagálja, vagy ezekkel kapcsolatot tart, vagy felhasználója egy-egy ilyen oldalnak.
De ez az értékelő-elemző központ lehet az, amely hatékonyságban, a hírszerzői vakságtól mentesen képes lehet olyan információk összefűzésére, amelyek a megelőzés irányában fontos döntéseket képesek meghozni. Hozzáteszem, voltak már erre korábban kísérletek, és számtalanszor hallottuk az elmúlt években, hogy soha ilyen jó együttműködés nem volt a különböző titkosszolgálatok között, de mégis a napi gyakorlat azt mutatja, hogy probléma mindig van.
Én azt gondolom, hogy akik részt vettünk frakciónk által delegálva ezeken az egyeztetéseken, a szándékot senkitől nem lehet elvitatni, én azt gondolom, hogy mindenki megfelelő szakmai javaslatot és kritikát tett a Belügyminisztérium felé. Ugyanúgy, ahogy azt is el kell ismerni, hogy a Belügyminisztérium ezeket megfogadta.
Úgyhogy én kifejezetten azt látom pozitív értelemben, hogy lehet konszenzus a zárószavazáson, és ilyen értelemben az ország biztonsága felé egy fontos lépést tehetünk ezáltal is. Én azt kérem államtitkár úrtól, hogy ezt majd a megfelelő kollégáknak tolmácsolja, akár a Honvédelmi Minisztérium felé, hogy ott se maradjon el ez a fajta munka. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)
