DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottuk itt a kormánypárti felszólalásoknál, hogy csak jó dolgok kerültek bele ebbe a törvénybe, és valóban valamennyi ellenzéki pártnak itt keményen ki kell állni emellett, és ezt támogatni kell. Biztosan vannak benne előremutató elemek is, én ezt nem vitatom. Nyilván van benne ilyenfajta szándék is, ezt sem vitatom, de azért problémáink is vannak ezzel a törvénnyel, és nem is kevés, de a létrejöttével is.
Azt gondolom, ez egy olyan törvény, amely a magyarországi munkavállalóknak egy nagyon nagy részét érinti, nem is munkavállalóként munkaviszony keretében, hanem köztisztviselőket közszolgálati jogviszony keretében. Azt gondolnám, hogy az elsődleges és a legfontosabb minden ilyen esetben az, hogy akikről szól, velük egyeztessünk. Nem mondhatnám, hogy nem volt egyeztetés, mert azt is elmondhatja a kormányzat, hogy de kérem, mi egyeztettünk, a KÉSZ is többször összeült, egyeztettük, megbeszéltük.
Van benne igazság is, de megkérdezném, hogy ez a törvénytervezet, amely most itt előttünk van, ez a törvényjavaslat, ez volt-e egyeztetve. Bárkivel is volt-e egyeztetve? Persze, az öt párttal elméletileg volt tegnap; igen, majd mindjárt erre is kitérek, de a szakszervezeteknél járok még. Ez a variáció egyetlenegy szakszervezethez sem került be egyeztetésre, hanem már kész tervként került elő. Valóban, előtte volt két tervezet, mind a két tervezethez összeültek, megbeszélték, viták voltak, egyeztető fórumok voltak, majd ezt követően nem ennek a szintézise jött ki, hanem kijött egy teljesen új, alapvetően megváltoztatva a koncepcióját az első kettőnek, és ez került ki. Önmagában ez a tervezet az én tudomásom szerint, ahogy engem tájékoztattak, egyeztetve nem lett.
Annak örülünk már, hogy egyáltalán ötpárti egyeztetésre tegnap sor került. De azt gondolom, itt is az a probléma, hogy nagyon jó ez az egyeztetés, de lehet-e a magyar nyelv értelmező szabályai szerint ezt egyeztetésnek nevezni, amikor Lázár János miniszter úr kifejti azt, hogy tulajdonképpen részletkérdésekben vitatkozhatunk, akár módosítások is lehetnek, de az alapkoncepciója tökéletesen fix, ahhoz már hozzányúlni nem lehet. Tehát a lényegi kérdésekről egyeztetni nem lehet. Egy picit még fésülgetni lehet a babát, de tulajdonképpen ez így van, vagy elfogadjátok vagy nem. Ez egy olyan egyeztetés, hogy köszönjük szépen, ott voltunk, de igazából lényegi kérdésekbe semmiféle beleszólási jogunk nem volt, vagy alakítási jogunk nem volt.
Ha már itt tartunk, a legnagyobb probléma, és ha belemegyünk ennek a részleteibe, a törvény részleteibe, amit a szakszervezetek leginkább kifogásolnak, az, hogy érthetetlen, hogy miért kell szétválasztani a köztisztviselőket. Persze, államtitkár úr itt elmondta, hogy mi az önök szakmai véleménye erről, de a szakszervezetek szakmai véleménye pedig az, hogy ezt nem kellene szétválasztani.
(16.20)
Mi is azt gondoljuk, hogy sokkal egyszerűbb lenne a köztisztviselői jogviszonyok szabályozása, ha egységesen kezelnénk őket, egységes keretbe kerülnének bele úgy, mint ahogy eddig is voltak, és a Kttv. igenis jól szabályozta, jól megoldotta ezt a problémát az elmúlt években, és egységesen lehetett őket kezelni. Ezért egy kicsit érthetetlen, hogy miért kellett ezt így szétszedni.
De ha már belemegyünk, hallottuk az ötpárti egyeztetőn a négysávos illetményrendszerbeli előmenetel előnyeit, ugyanakkor meghallgattuk a szakszervezetek részéről - tehát akik valóban a munkavállalókat képviselik - ennek a hátrányait. Megmondom, államtitkár úr, igazán nem tudtak bennünket meggyőzni az ötpárti vagy négypárti egyeztetésen arról, hogy miért lesz jó ez a négysávos rendszer.
Ön elmondta azt, hogy így egy olyan előmeneteli rendszerre van lehetőség, ahol a többletmunkát, a többletenergiát fogja tudni majd a munkáltató díjazni. Ez adott esetben benne is lehet a rendszerben. De én azt gondolom, hogy a Kttv. alapján is volt lehetősége arra a munkáltatónak, hogy előrébb sorolja vagy elmozdítsa, eltérítse a bérét azoknak a munkavállalóknak, akik igazán odatették magukat és kiemelkedően teljesítettek, ezért nyilván a középvonaltól el lehetett mozdítani a fizetésüket.
Ez ugyanígy megvan a régi rendszerben is. Viszont, amit mi látunk, az az, hogy az objektivitás fog ebből hiányozni, tehát az a kiszámíthatóság, amit a rendszer eddig biztosított, hiányozni fog, és alapvető szubjektív elemek fognak bekerülni a rendszerbe: a munkahelyi vezetőnek, a munkáltatói jogkör gyakorolójának a szubjektuma fogja meghatározni a dolgozók bérét, hogy hova is fognak kerülni. Nagyon széles sávban van meghúzva az a keret, hogy mennyi a minimum és mennyi a maximum, ami fizethető, aki odatartozik, tehát óriási mértékben fog függni a munkáltatótól. És itt bizony előjöhetnek olyanok is, amikor nem biztos, hogy a szakmai tudás, a szakmai képzettség vagy akár a szorgalom, a dolgozó, a köztisztviselő szorgalma fogja ezt meghatározni. Tehát itt erős szubjektivitás fog érvényesülni.
Államtitkár úr hivatkozott arra is, hogy az illetménykiegészítések egy jó része megszűnik, ezek be fognak olvadni az alapbérbe. Ezt is mondhatnánk, hogy adott esetben jó, de mégsem tudom azt mondani, hogy jó, ha az illetménypótlék, mondjuk, a nyelvpótlék beleolvad az alapbérbe, hiszen egy csomó ember, akinek meg nincsen adott esetben olyan nyelvvizsgája, egyébként nem kapna, ő is meg fogja kapni. Tehát nem lesznek inspirálva az emberek arra, hogy ők többet tegyenek le az asztalra, hogy ők több nyelven tudjanak beszélni, adott esetben három diplomájuk legyen, és az is megvan becsülve, mert ez mind alapbéresítve van, elméletileg azt mondjuk, hogy mindenki több nyelvet beszél, több diplomát is hoz, tehát nem tudjuk megbecsülni ezáltal a dolgozókat.
Aztán egy másik problémája ennek a négysávos rendszernek az, hogy tulajdonképpen legrosszabb esetben egy 22 évi helyben járást is tud hozni, hogy 22 évig nem változik a dolgozó munkaviszonya, mert ugyanabba a sávba fog tartozni, semmilyen előrelépési lehetősége nincsen, be van sorolva valahová, és ott abban 22 évig ellesz. Arról volt szó, hogy éppen hogy a nyugdíjas dolgozók vagy a nyugdíj előtt álló dolgozók nem kellőképpen motiváltak - ez hangzott el az ötpárti egyeztetésen -, és ezzel tudjuk őket rávenni.
Én azt gondolom, hogy pont a fordítottját lehet elérni, 22 évi helyben járást lehet ezzel elérni, és tulajdonképpen az is lehet, hogy valaki 20 évvel a nyugdíja előtt megreked egy fizetési osztályban, és tulajdonképpen már esélye sincs arra, hogy biztosan lenne előmenetele, majd minden a főnökétől fog függeni, hogy van-e egyáltalán reális előmenetel vagy nincs, és így lehet majd igazán megragadni abban a posványban, amiről miniszter úr is beszélt, hogy valaki nem akar előrejutni. Ezek is benne vannak ebben a szűk négysávos rendszerben. Tehát, ha nem szimpatikus valaki a főnökének, akkor nem fogja látni az előmeneteli lehetőséget, akárhogy fog megfeszülni, mert a törvény nem fog neki lehetőséget biztosítani, 22 évig vagy 20 évig ugyanabba a sávba fog tartozni az utolsó időszakban.
Aztán itt van az alacsony fizetés problematikája. Államtitkár úr beszélt arról, hogy milyen jó fizetésemelések fognak ebből kijönni, 30-50 százalékos bérfejlesztés, sőt még azt is hallottuk az ötpárti egyeztetésen, hogy még akár 60 százalék is lehet. Ez nagyon szép lenne, és nagyon jó lenne, hiszen nagyon nagy problémák vannak a közigazgatásban dolgozók bérénél, ezt azért látnunk kell, tulajdonképpen legalább 8 éve nem történt semmiféle emelés az ő esetükben, megrekedtek ezen a szinten, és ez azt is jelenti, hogy egy nagyon komoly reálbércsökkenés volt náluk megfigyelhető.
Egy középfokú végzettségű köztisztviselő ma a társadalom legalján van a fizetése szempontjából, épphogy csak a közhasznú munkások fölött helyezkedik el egy nagyon picivel. Én azt gondolom, hogy ennél a 8 éves helyben járásnál - amivel a köztisztviselőket sújtotta a kormány az elmúlt hat évben - súlyosabb helyzetben Magyarországon egyedül a bírói társadalom van, ahol már 12 éve nem volt béremelés, ahol már messze 50 százalékot meghaladó, közel 60 százalékos reálbércsökkenés van, tehát majdnem ezen a szinten vannak a fizetésmegrekedésben a köztisztviselők is. Ezért lenne nagyon fontos a béremelés.
És most mit látunk? Azt látjuk, hogy ez a béremelés - legalábbis a lehetősége - egy részüket fogja érinteni, más részük pedig meg fog rekedni. Hogy mikor lesz náluk béremelés, ezt nem tudjuk, ez teljesen bizonytalan, szétválasztjuk a köztisztviselőket, egyiküknek lesz, másikuknak nem lesz, mondhatnám, ez majdnem ugyanolyan, mint ha az egyik minisztériumban megemelnék a köztisztviselők bérét, a másikban pedig nem emelnék meg, ez majdnem olyan szintű szétbontás. Semmiféleképpen nem lehet indokolni szerintem, hogy miért kell őket szétválasztani.
Az elmúlt rendszerben valóban nagy hibák voltak, mert ott is volt olyan főleg a középfokú végzettségű dolgozóknál, hogy legrosszabb esetben akár 33 évig nem emelkedett a bérük, mert megkapták a garantált bérminimumot, és az előmeneteli rendszerük egyszerűen nem tette lehetővé, hogy ezen túllépjenek, és gyakorlatilag szinte majdnem a minimálbér kategóriáján éltek ezek az emberek. Ezen nyilván változtatni kell.
Ez a törvényjavaslat mit garantál? Mennyiben garantálja a fizetésemelést? Nagyon szépen tudunk számolni, ha egy középértéket számolunk, de azt kell látnunk, hogy adott esetben - kirívó esetben - az is előfordulhat, hogy nem lesz fizetésemelés valakinek, vagy akár nagyon kis mértékben fizetéscsökkenés lenne abban az esetben, ha az alsó határt kell, márpedig a törvény szerint az alsó határt kötelező megadni. Számolhatunk egy középértékkel, de mi garantálja azt, hogy a munkáltatói jogkör jogosultja ezt meg fogja adni a dolgozóknak? Egyáltalán nem biztos, hogy meglesz, és abban az esetben ott az alsó határon igazán nagy fizetésemelés bizonyos esetekben nem lesz, és nem fogja megilletni a dolgozókat. Nagy a várakozás, de bizonytalanságot fog hozni a törvényjavaslat, és egy nagyon nagyfokú kiszolgáltatottságot fog jelenti minden dolgozó esetében. Egy nagy kiszolgáltatottságot - nem akarom elmondani, hogy mit kell majd a főnökkel csinálni, hogy jaj, istenem, bevágódjunk annyira a főnöknél, hogy a magasabbat vagy legalább a közepét kapjuk meg. Tehát nem jó irányba fogja ez elvinni, én úgy érzem.
Ami volt korábban: a korábbi két törvényjavaslatban két alternatívát dolgozott ki, és ebben együtt dolgozott a szakszervezet, a kormány és a minisztérium. Kidolgoztak két alternatívát, egy A- és egy B-alternatívát. Az egyik lényege az volt, hogy 38 650 forintról a köztisztviselői alap fölmegy 50 250 forintra valamennyi köztisztviselő esetén. Ez durván majdnem 30 százalékos bérfejlesztést jelentett volna. Vagy a másik lehetőség, hogy ugyanígy megmaradt volna a 38 650 forintos alap, és ehhez a szorzókat növelték volna meg. Ez mit hozott volna? Azt hozta volna, hogy meg lehetett volna állapítani pontosan, hogy kinek hány százalékkal növekedik a bére, tehát lehetett volna tudni, hogy ez garantáltan valóban egy 30 százalékos béremelkedést jelent a köztisztviselői szférában egyöntetűen minden köztisztviselőnek. Ezzel szemben itt senki sem tudja, hogy mennyit fog kapni.
Láttunk mi egy listát, hogy valóban föl vannak írva a dolgozók, hogy már ki van nekik számolva, de nem tudjuk, hogy mennyivel van kiszámolva, és ez is csak egy elmélet, mert majd a munkáltatói jogkör jogosultja fogja a valósat nekik megmondani, tehát csak egy lehetőségük lesz a béremelésre, míg a szakszervezetekkel történő előzetes egyeztetés alapján, ami el lett fogadva mind az A-, mind a B-kategória esetén, kiszámíthatóan 2016-ban a teljes köztisztviselői szférában 30 százalékos bérfejlesztés, 2017-ben további 10 százalék, 2018-ban további 10 százalék, utána pedig négy éven keresztül 5-5 százalék.
(16.30)
Ez lett volna az, amit megkaptak volna a köztisztviselők. Ezzel elégedett lett volna a szakszervezet is, a dolgozók is elfogadták volna, ami konszenzus alapján jött volna létre. Ehhez képest most jön egy öszvér megoldás, egy felemás megoldás, akiknek, valakiknek egyáltalán nem lesz jó, ez biztos, valakiknek lehetőségük lesz, hogy talán jó lesz, de hogy kik lesznek abban és azokból is hány százalék, ezt senki nem tudja megmondani.
Azután jönnek a részletproblémák a közszolgálati jogviszony megszüntetésével. Itt is több problémánk van. A jó közigazgatásba vetett bizalom, ez egy megfoghatatlan dolog, hogy kirúgjuk azt az embert, mert megszegte a jó közigazgatásba vetett bizalmát a főnökének, nincs már benne bizalma, kitesszük onnan. És mi a még nagyobb probléma? Az, hogy van olyan eset, amikor a dolgozónak még lehetőséget sem kell biztosítani arra, hogy a védekezését előadja. Ez már számomra a legdöbbenetesebb, amikor a munkáltatótól már nem várható el, hogy megadja ezt a lehetőséget a dolgozónak.
Amikor bekerültünk a jogi egyetemre, velünk az első mondat, amit megtanítottak latinul, hogy audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is -, hogy ez a legalapvetőbb jogelv a római jog óta, több ezer éve Európában. Nahát, itt már teljesen megszűnik ez a lehetőség is, hogy a másik felet meghallgathassuk.
És rengeteg más probléma is van, az átirányítás problémája, amiről megint lehetne még percekig beszélni, és az esetleges elbocsátások lehetőségei is még, de az időm lejárt, ezért köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
