SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami tisztviselőkről szóló törvénnyel egy új jogviszonyfajtát kívánnak bevezetni a magyar közszolgálatban. Ez az új jogviszony kísértetiesen hasonlít az önök által megalkotott 2011. évi CXCIX. közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben meghatározott kormánytisztviselői, illetve köztisztviselői és ügykezelői jogviszonyokra. A törvény indokolása nem tartalmaz érdemi rendelkezést a jelenleg hatályos törvényi szabályozás és a tervezett új szabályozás közötti különbségtételre. Ha a törvényjavaslat szövegét szemügyre vesszük, nem kerülheti el a figyelmünket annak preambuluma: a norma indokoltságát, célját hivatott meghatározni. Ebben a preambulumban gyakorlatilag ugyanaz került megfogalmazásra az előterjesztő által, mint a jelenleg hatályos közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben. A törvényjavaslat általános indokolásában az előterjesztő úgy fogalmaz, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat csak az első lépés, aminek során a kormányhivatalok személyi állományának jogviszonya változik meg, de ezt majd 2018. január 1. napjától kiterjesztik a minisztériumokban és az ezek irányítása alatt álló központi államigazgatási szervekben foglalkoztatott munkatársakra is. Ennek az indokoltságáról vagy az esetleges szükségszerűségéről nem szól a törvényjavaslat indokolása.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. §-a rendelkezik egyértelműen és világosan a jogalkotás alapvető követelményeiről. Lássuk ezeket a követelményeket sorjában! 2. § (1) bekezdés: a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. Ezen követelménynek a törvényjavaslat nem tesz eleget, mivel önmagában nem értelmezhető, sorozatosan visszautal a jelenleg hatályos Kttv.-re, azaz a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényre. A 2. § (4) bekezdés b) pont: a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály illeszkedjen a jogrendszer egységébe.
Ezen követelménynek a törvényjavaslat nem tesz eleget, hiszen a közszolgálatban állók munkavégzésére irányuló jogviszonyát egy igen terjedelmes, a jogviszonyt részletekbe menően szabályozó törvény rendezi, amivel az új törvényjavaslat nincs összhangban. Azután nézzük tovább! 3. §: az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. Ezt is kimondja a törvény. Ezen követelménynek az új törvényjavaslat nem tesz eleget, mivel itt gyakorlatilag mesterségesen tesz különbséget a jelenleg azonos élethelyzetben lévők között, hiszen a közt szolgáló személyek foglalkoztatása, történjen az az ország bármelyik pontján, az állam bármelyik hivatalában, egységes elvek és elvárások mentén történik, illetve kell hogy történjen.
Menjünk tovább! A 3. § második mondata így szól: a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. Ezt a rendelkezést kifejezetten sérti a törvényjavaslat, hiszen az előterjesztő maga is elismeri az indokolásban, hogy párhuzamos szabályozás jön létre, tehát önök ismerik el. A törvényjavaslat szövegében… (Közbeszólásra:) Államtitkár úr, ha így szól a törvény, ha a törvény szerint, mint ahogy mondtam, a jogalkotásról szóló törvény szerint ez a 3. §-ban előírás, és önök elismerik az indokolásban, hogy ez a szabályozás egy párhuzamos és többszintű szabályozás lesz, akkor ezek szerint, véleményünk szerint ez a rendelkezés kifejezetten sérti a hivatkozott törvényt.
(16.40)
A törvényjavaslat szövegében egyetlen érdemi változást tudtam csak felfedezni, mégpedig a bérezéssel kapcsolatosan, amiről itt már többen előttem is szóltak. Az illetmények kérdése különösen a közszolgálatban foglalkoztatottak esetében kulcsfontosságú kérdés, ez vitathatatlan. Ezt a kérdéskört meglehetősen mostohán kezelték a Fidesz-kormányok az elmúlt években, ennek azonban nem az az elintézési módja, hogy új, párhuzamos törvényt alkotunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a gyakorlat a jogalkotás legalapvetőbb szakmai követelményeinek sem felel meg. A törvényjavaslatban burkoltan megjelenő bérrendezési szándék és egy kiszámítható életpályamodell - ahogy ezt önök is mondták - felvázolása önmagában támogatandó és dicséretes törekvés, azonban a kényszeres, minden szakmaiságot és józan megfontolást nélkülöző törvényalkotás nem megoldás.
A törvényjavaslatban rendezni kívánt viszonyokat a jelenleg hatályos 2011. évi CLXXXIX., közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény módosításával kellene vagy kell rendezni. Ha pedig ehhez a törvényhez nyúlna hozzá a kormány, akkor kiváló alkalom nyílna arra is, hogy a törvény négyéves gyakorlati tapasztalatai alapján egy valóban átfogó és valóban jobbító módosítás szülessen, vonjuk le a tapasztalatokat az elmúlt négy évből. Meg lehetne változtatni ott is a törvényt, értelmetlen, számomra értelmezhetetlen, hogy önök miért ezt a módszert választották, ráadásul miért úgy választották ezt a módszert, hogy mint említettem, ez egy törvényalkotási nonszensznek is nevezhető azokkal a kritériumokkal, amiket itt az előbb fölolvastam.
Éppen ezért szeretném, ha erre válaszolnának nekem, és érdemi válaszokat kapnánk ezen kérdésekre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
