VONA GÁBOR,
VONA GÁBOR,
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönjük miniszterelnök úrnak a beszámolóját. Szerintem az most már nyilvánvaló, hogy melyek lesznek azok a kérdések, amelyek a tavaszi ülésszak politikai, közéleti vitáit uralni fogják. Gondoljunk a korrupció kérdésére, az egészségügy kérdésére vagy az oktatás kérdésére. Nem véletlen, hogy a Jobbik éppen ebben a három kérdésben, ezen a három területen döntött úgy, hogy egy valódi nemzeti konzultációt indít, aminek a lényege az, hogy először meghallgatnánk a szakma, az érdekképviseletek, a civil szervezetek véleményét, álláspontját, melyek azok a kérdések, amelyek szerintük leginkább érdekelhetik a magyar társadalmat. És miután ezzel megvagyunk, utána fordulnánk közvetlenül egy valódi nemzeti konzultáció keretében a magyar állampolgárokhoz.
Egyébként, ha megnézzük ezeket a területeket, hiszen miniszterelnök úr itt bizonyos értelemben egyfajta sikerpropagandát mondott az egészségügy, az oktatás kapcsán, azért érdemes megvizsgálni az egészségügy helyzetét. Hiszen miniszterelnök úr, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy ez az, ami korrekt módon vagy tisztességesen vállalható ma a magyar gazdaság tekintetében.
(13.40)
De ha megnézzük, hogy GDP-arányosan Magyarország mennyit fordít egészségügyre, akkor azt látjuk, hogy nem csupán az európai átlag alatt vagyunk, hanem regionális összehasonlításban is alatta vagyunk az egészségügyre fordított GDP-arányos részösszegnek. Ez ugye 5 százalék alá csökkent; ha megnézzük Csehországot vagy Lengyelországot, 6,5 százalék fölött fordítanak egészségügyre. Tehát arról beszélünk, hogy jelen pillanatban a lehetséges gazdasági teljesítményünkhöz mérten is keveset fordítunk az egészségügyre és más területekre is.
Ott van az egészségügyi intézmények minősíthetetlen állapota, ott van az egészségügyi dolgozók elvándorlása, ott van a mentősök tragikus helyzete, amiről nagyon keveset szoktunk beszélni, vagy ott van szintén a gyógyszerlobbi kérdése, amelyről lassan ideje lenne eldönteni, hogy egy bizonyos része - természetesen tisztelet a kivételnek, de egy bizonyos része - az egészségügyhöz vagy a betegségügyhöz tartozik-e.
A másik az oktatás, ott szintén komoly bérproblémák, bérfeszültségek vannak, ugye, Schiffer frakcióvezető úr már utalt a tüntetésekre, a szombati nap tüntetéseire. A szakképzés rendszerét, amellyel kapcsolatban önök komoly átalakításokat ígértek, azt szinte már csak a Szentlélek tartja egyben. A KLIK-nek a működésével kapcsolatban önök is kénytelenek voltak egy nagy hátraarcot folytatni, hiszen eddig szinte hozzá sem lehetett nyúlni a KLIK-hez, most pedig már önök is hajlandók elismerni, hogy a KLIK-kel kapcsolatban komoly problémák vannak. Ott van az iskolákban tanuló diákok túlterheltsége, és hadd mondjak még egy olyan problémát, amivel nagyon keveset szoktunk foglalkozni, ez pedig az iskolákban, különösen a kelet-magyarországi iskolákban terjedő iskolai erőszak, aminek nagy része sajnos látenciában marad.
A korrupció kérdését illetően miniszterelnök úrnak szintén érdemes volna jobban foglalkoznia ezzel a kérdéssel, már csak azért is, mert egyre többeket irritál a magyar társadalomban az ön közvetlen környezetének korrupciós gyanúja. Amikor én ezt legutóbb felvetettem önnek, akkor bűnözők pártjának nevezte a Jobbikot. Azért érdemes az ilyenekkel óvatosabbnak lenni, miniszterelnök úr, mert az elmúlt egy hét termése, ugye, az az Országos Roma Önkormányzatnak az ügye, ahonnan most már a saját minisztériumuk követel vissza 1,2 milliárd forintot, egy dunaújvárosi betonba döngölés vagy betonba öntés és egy gyilkossági ügy, amelynek, ugye, szintén lehetnek Fidesszel kapcsolatos szálai és egy fidelitasos tömegverekedés. Úgyhogy én továbbra is ajánlom miniszterelnök úrnak, hogy állítsuk fel azt a két vizsgálóbizottságot, amely ezt a kérdést tisztába tudná tenni. Az egyiket vezesse a miniszterelnök úr által kijelölt fideszes vagy KDNP-s személy, vizsgálja meg a Jobbik korrupciós ügyeit vagy a Jobbik körüli bűnözőket, ha vannak ilyenek, a másik pedig, azt vezetnénk mi, engedelmével, miniszterelnök úr, az pedig vizsgálja meg az ön közvetlen környezetének korrupciós ügyeit.
Ennyit erről a három kérdésről, a hátralévő időben pedig beszélnék a migráció és a terrorizmus kérdéséről, engedelmükkel. Valóban egy nagyon fontos és nagyon súlyos kérdés, és amit legelőször szeretnék leszögezni, hogy a Jobbik eddig is, most is és a jövőben is minden olyan intézkedést támogatni fog, és konstruktív ellenzékként viszonyul hozzá, amely Magyarország biztonságát erősíti, megvédi az országot a kvótától, a terrorizmustól, a migrációtól. De minden konstruktivitásunk akkor ér valamit, ha nemcsak az ellenzék konstruktív vagy nemcsak a Jobbik konstruktív ellenzéki párt, hanem a kormány részéről is látunk konstruktivitást, amit sajnos az alaptörvénymódosítási javaslatuk kapcsán, miniszterelnök úr, nem látunk. Mi ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni ezt a kezdeményezést. Azt támogatjuk, hogy módosítsuk az Alaptörvényt, azt is támogatjuk, hogy Magyarország tegyen meg mindent a terrorizmus elleni felkészülésben, azt is támogatjuk, hogy a honvédség azonnali bevethetőségének a lehetőségét teremtsük meg, de vannak ebben az alaptörvénymódosításban olyan pontok, amelyeket viszont nem tudunk támogatni, miniszterelnök úr, és célszerű volna azt belátniuk a fideszes-KDNP-s képviselőtársaimnak, hogy Magyarországon ma az emberek két dologtól félnek alapvetően és nagyon; az egyik a migráció és a terrorizmus. Teljesen joggal félnek ettől sajnos a magyar emberek.
De van egy másik dolog is, amitől az önök javaslata alapján szintén joggal félnek, ez pedig a pártállami időknek a visszatérése. Önök úgy próbálják ezzel a javaslattal az egyik félelmet, nevezetesen a terrorizmussal kapcsolatos félelmet enyhíteni, hogy közben a másik üggyel, a pártállam visszatérésével kapcsolatos félelmeket meg megerősítik, miniszterelnök úr. És azért lehet, hogy ebben persze vitába fogunk keveredni, de az elmúlt hat év tapasztalata a mi számunkra azt mutatja, hogy ha önök valamilyen hatalmat megkaptak, megszereztek, akkor azzal nem éltek általában, hanem visszaéltek. Tehát talán jogos a magyar embereknek az ilyen irányú félelme. De ennek ellenére én továbbra is azt tudom mondani, hogy mi konstruktívak vagyunk. Emlékezzünk a kerítés ügyére, támogattuk a kerítés ügyét. Emlékezzünk, a honvédségnek a határokra vezényléséhez a kétharmados többséget a Jobbik biztosította a kormánynak. Emlékezzünk arra, hogy a kvóta kapcsán a legelejétől fogva azt mondtuk, hogy támogatjuk a kormány minden egyes intézkedését, ami a kvóták bevezetése ellen irányul. Tehát nekünk nem kell bizonygatni, hogy hogyan állunk ezekhez a kérdésekhez. És most is konstruktívak vagyunk.
Most is konstruktívak vagyunk, hiszen nem mi álltunk fel a tárgyalóasztaltól, miniszterelnök úr, nem mi mondtuk azt, hogy ha valaki nem hajlandó elfogadni száz százalékig a mi javaslatunkat, akkor az terroristabarát. Ezt nem mi mondtuk, miniszterelnök úr, ezt az önök képviselői mondják folyamatosan. És nemcsak az attitűd, amivel hozzáállunk ehhez az ügyhöz, nemcsak ez konstruktív, hanem a javaslatunk is. Hiszen mi a Jobbik javaslata? A Jobbik javaslatának az a lényege, hogy legyen egy háromnapos türelmi idő, amely lehetővé teszi a kormánynak a szükséges intézkedéseket, lehetővé teszi a terrorral való szembeszegülést, a terrorveszély-helyzetnek a kihirdetését, és a három nap leteltével pedig az Országgyűlésnek kelljen összeülnie, és eldöntenie, hogy ennek az állapotnak a fenntartása indokolt-e vagy nem indokolt. Szerintem ez egy nagyon racionális, nagyon józan és nagyon életszerű javaslat, és bár elküldtük a Honvédelmi Minisztériumnak ezzel kapcsolatban a javaslatainkat, mint ugye javaslattevőnek, de mind a mai napig nem kaptunk választ arra, hogy mi a baj a három nappal. Ha ilyen helyzetbe kerül Magyarország, akkor igenis minden egyes országgyűlési képviselőnek képesnek kell lennie arra, hogy akár a világ másik végéből is idejöjjön, és a magyar Országgyűlés össze tudjon ülni, és el tudja dönteni, hogy szükséges-e a terrorvészhelyzet kihirdetése.
És abban pedig nincs igaza, miniszterelnök úr, hogy olyan felhatalmazást kér, ami más európai országokban megvan, mert ilyen jellegű felhatalmazás, mint amit az önök javaslata kér, nincs sehol máshol Európában a kormány részére. Gondoljunk csak bele, ha Gyurcsány Ferencnek 2006-ban ilyen lehetősége lett volna, mint amit önök most az Alaptörvénybe szeretnének beültetni! Lényegében amit önök javasolnak, az egy lépés lenne Magyarország részéről Észak-Korea irányába, amit a baloldal javasol, az több lépést tenne Köln irányába, ahol nőket erőszakolnak, meg nőket molesztálnak. Mi meg azt mondjuk, hogy Magyarország maradjon ott, ahol van, és próbáljon meg egy biztonságos, konszenzusos megoldást találni.
Ezért még egyszer arra kérem, miniszterelnök úr, hogy minden belpolitikai vitánk ellenére ebben a kérdésben üljünk vissza a tárgyalóasztalhoz, mindenki félti a hazáját, mindenki félti ezt az országot, mindenki félti a családját. Ne vádoljunk senkit azzal, hogy nem fontos neki Magyarország biztonsága! Én mindenkiről elhiszem, hogy fontos neki. Üljünk vissza a tárgyalóasztalhoz, és keressünk egy konszenzusos, egyértelmű megoldást, ami Magyarország biztonságát garantálja, de az emberekben a pártállam, a túlzott hatalmi arrogancia visszatérésével kapcsolatos félelmeket is enyhíti. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
