DR. TURGYÁN TAMÁS
DR. TURGYÁN TAMÁS
DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. (Jó napot) - ahogy ezt az örmények mondanák; maradjunk a magyar nyelvnél, egyszerűbb lesz mindnyájunk számára. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a törvényjavaslattal kapcsolatban a Magyarországi nemzetiségek bizottságának álláspontját!
Tisztelt Ház! Az állampolgárok külföldi tevékenységükhöz kapcsolódóan joggal tarthatnak igényt arra, hogy az állampolgárságuk szerinti állam segítse, illetőleg szükség esetén védelemben is részesítse őket. A külföldi tevékenységükhöz kapcsolódó fordulat nemcsak a külföldi tartózkodás során felmerülő eseteket jelenti, hanem a belföldön tartózkodó állampolgár külföldi ügyeivel, például hagyatéki ügyek, külföldön ellene folyó eljárások - körülbelül tízezer magyar állampolgár ellen folyik külföldön eljárás -, külföldön lévő vagyontárgyával kapcsolatos kérdések is bizony idesorolhatók.
A hatályos Alaptörvényünk 27. cikk (2) bekezdése értelmében minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldi tartózkodásának ideje alatt Magyarország védelmét élvezze. Egyértelműen és pontosan fogalmazza meg azt a célt, amelyet a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény részletesen is szabályoz.
Európai összefüggésben az állampolgárok külföldön történő védelmének jogtörténetisége az 1849-ben elfogadott paulskirchei alkotmányra vezethető vissza, amely szerint külföldön minden német állampolgár a birodalom védelme alatt áll. Magyarország a második világháború után elsősorban a szocialista tömbhöz tartozó országokkal kötött kétoldalú konzuli megállapodásokat. A 92 ENSZ-tagállam által létrehozott, konzuli kapcsolatokról szóló 1963-as bécsi egyezményt Magyarország az 1987. évi 13. törvényerejű rendelettel hirdette ki.
A rendszerváltást megelőző időszakban először 1987-ben rögzítették, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok jogainak és érdekeinek védelmét a Magyar Népköztársaság külképviseleti szervei látják el. Ezt hatályon kívül helyezte a külföldi utazásról és útlevélről szóló 1989. évi törvény, amellyel lényegében egy időben az akkori alkotmány kimondta, hogy minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. A rendszerváltás után az első magyar konzuli törvényt több mint egy évtizeddel később, 2001. július 3-án hirdette ki az Országgyűlés.
Az államoknak tradicionálisan két eszköz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a segítségükre szoruló állampolgáraik számára védelmet biztosítsanak. Ebből az egyik a magyar jog szerint alanyi jogon járó konzuli védelem, míg a másik a szinte valamennyi állam joga alapján az állam diszkrecionális döntésén alapuló diplomáciai védelem. A két jogintézmény számos hasonlóság ellenére eltér egymástól. Mindkettő elméleti alapja, hogy az állampolgár külföldi tartózkodása alatt az állama védelmére jogosult lehet. A két típusú védelem közti legfontosabb különbség, hogy míg a diplomáciai védelem az államok között kibontakozott nemzetközi vitának tekinthető, amelyben az állam saját jogát érvényesíti, addig a konzuli védelem belső ügy, amely a jogsértő állam hatósága előtt zajló eljárás, és célja a külföldön tartózkodó állampolgár egyéni jogainak védelme.
Nemzetközi jogi keretekben a konzulok érdekvédelmi feladatait az 1963. évi bécsi egyezmény szavatolja, amely érdekvédelmi tevékenység tartalmilag két dolgot foglal magában: a küldő állam honosainak - természetes és jogi személyeinek - védelmét, valamint a küldő állam honosai részére segítség és támogatás nyújtását. Az alaptörvényi szabályozás indokolása egyértelművé teszi, hogy a hivatkozott alkotmányos megközelítés alapvetően a konzuli védelemre való jogot biztosítja, és a nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangban értelmezhető. Ennek a jogelvi keretnek a gyakorlati megvalósítását szolgálja a most módosítani kívánt 2001. évi XLVI. törvény.
Tisztelt Országgyűlés! A jogtörténeti előzmények rövid összefoglalása után szeretném leszögezni, hogy bizottságunk támogatja a törvényalkotási folyamat minden olyan elemét, amely a hazai nemzetiségekhez tartozó polgárok életminőségét javítja, jogbiztonságát szavatolja.
Ebben az összefüggésben engedjék meg, hogy kiemeljen azon elvi és gyakorlati kérdéseket, amelyek a magyarországi nemzetiségek kettős vagy esetleg többes identitásából fakadóan az állampolgári érdekvédelem különleges helyzeteire vonatkozhatnak. Ez a többszörös identitás elsősorban azt jelenti, hogy a nemzetiségi polgártársaink jelentős része más, számos esetben az Unión kívüli állam, például Ukrajna, Örményország, Szerbia állampolgárságával is rendelkezik.
Az Alaptörvény megfogalmazásából következően a magyar alkotmányos berendezkedés a konzuli védelem lehetőségét kizárólag a magyar állampolgárságú természetes személyek számára garantálja, a jogi személyek, illetőleg állampolgársággal nem rendelkező személyek számára - ideérve esetleg a menekülteket és hontalanokat is - közvetlen módon nem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jogi személyek számára a konzuli védelem ne állna rendelkezésre, csupán azt, hogy számukra a védelem lehetőségét nem az Alaptörvény, hanem a konzuli törvény biztosítja.
A kettős vagy többes állampolgárok, így a hazai nemzetiségek egyes tagjai számára a konzuli védelem nyújtásának észszerű korlátját jelenti a konzuli védelemről szóló 3. § (2) bekezdése, amelynek értelmében más állampolgársággal is rendelkező magyar állampolgár a másik állampolgársága szerinti államban olyan mértékben jogosult a védelemre, amilyen mértékig azt a fogadó állam lehetővé teszi. Ezt az állampolgári elvet bizonyos értelemben felülírja hazánk európai uniós tagsága, ugyanis a lisszaboni szerződés értelmében olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.
Tisztelt Országgyűlés! A konzuli védelem jogintézménye a nemzetközi jog klasszikus intézményei közé sorolható, történetisége, jogfejlődése és alkalmazása számos kérdésben uniformizált, kvázi egységes gyakorlaton, államonként hasonló eljárásrenden alapul, ugyanakkor nem kerülhetők el a technikai pontosítások, az értelmező rendelkezéseknek a változó élethelyzetekhez történő megfeleltetése, naprakésszé tétele sem. A tisztelt Ház előtt lévő törvényjavaslat éppen ezeket a tartalmi elemeket pontosítja, bizottságunk álláspontja szerint rendkívül körültekintően és szakszerűen.
Engedjék meg, hogy részletesen is kifejtsem a törvényjavaslat indokolásának egyes, számunkra, nemzetiségi szószólók számára jelentős pontjait!
(10.30)
Az előterjesztés 2. §-a pontosítja a konzuli szolgálat felépítésére vonatkozó rendelkezéseket, törvényi szintre emelve ezáltal a bécsi egyezményben hivatkozott fogalmakat és meghatározásokat. Ebben az értelemben különösen lényeges elem a hivatásos és a tiszteletbeli konzuli tisztviselők működésének részletes szabályozása.
Mint ismert, a hivatásos konzulok a küldő állam külügyi közigazgatásának tagjai, míg a külügyminiszter által kinevezett tiszteletbeli konzulok jellemzően szűkebb hatáskörrel rendelkeznek, ugyanakkor a nemzetközi gyakorlatban fokozottan nő jelentőségük. Magyarországnak jelenleg 236 tiszteletbeli főkonzulja van 104 országban. Közülük 146-an 80, Európai Unión kívüli országban működnek. Magyarországon közel 60 tiszteletbeli konzul vezet konzuli képviseletet.
Ez a költségtakarékos, hatékony és professzionális rendszer napjainkban ismét lendületet kapott. Érezhető és látható, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium prioritásként kezeli ennek a nagy hagyományokkal bíró, a szocialista kormányok alatt kicsit háttérbe szorított intézményrendszernek a fejlesztését, irányítását. Külön öröm a szószólók számára, hogy a nemzetiségi önkormányzatok vezetői között is találunk konzuli képviselet-vezetőt.
A törvényjavaslat szelleme és szövege egyaránt biztosítékot jelent arra, hogy a nemzetiségi érdekképviselet egyik régi-új támogató mechanizmusát, a konzuli rendszert ismét integrálja a külügyi igazgatás. Üdvözöljük azt a tényt is, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumban megkezdte munkáját a tiszteletbeli konzulokért felelős miniszteri biztos is. A benyújtott módosítás célja a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló irányelv átültetése a magyar jogba. A szándékból következik, hogy a 3. és 4. § az EU-s gyakorlattal összhangban pontosítja, jelen esetben kiterjeszti a konzuli segítségnyújtás tartalmát, tartalmi kereteit, az érintett, védendő polgárok körét.
A bizottság vezérszónokaként engedjék meg, hogy saját nemzetiségem köréből, a magyarországi örmény közösségből emeljek ki elsőként néhány példát. Saját becsléseink szerint hazánkban több száz olyan örmény szármázú, a magyar társadalomba integrálódott, jogszerűen tartózkodó, adófizető polgártársunk él, akik akár évtizedes ittlétük, családi, üzleti kötődésük ellenére még mindig nem szereztek magyar állampolgárságot. Az ő konzuli védelmükért elvben az örmény hatóságok felelősek, de az örmény-magyar diplomáciai kapcsolatok megszűnése óta ez bizony igen nehézkessé vált. Értelemszerű, hogy az ő itteni érdekeik védelmét gyakorlatilag a nemzetiségi szószóló látja el, jogi felhatalmazás híján nyilván csak korlátozott eszközökkel. Szintén örmény vonatkozású példa, hogy a diplomáciai viszony megromlását követően a két ország közötti áttételes kommunikáció fenntartásában egyedül és szinte kizárólag a Jerevánban működő, bár formálisan tevékenységét felfüggesztő magyar tiszteletbeli konzuli tisztviselő jár el. Egyszerűbb, ugyanakkor bonyolultabb a helyzet például egy ukrán nemzetiségű ukrán-magyar kettős állampolgár esetén, aki adott esetben nyaralás közben egy EU-n kívüli országban bajba kerül. Gond esetén ő kihez forduljon? Az ukrán konzulhoz vagy a magyar konzuli szolgálathoz? Ha az adott országban egyik sincs, akkor keresheti-e az uniós képviseletet? Nem történhet-e meg, hogy onnan illetékesség hiányában elküldik, mert éppen ukrán útlevéllel tudta igazolni magát? Nyilván ilyen esetekre léteznek kialakított eljárásrendek, célszerű lenne ezeket végrehajtási rendeletekben tovább pontosítani, illetve ezekre a törvény szövegében utalni.
A másik felvetésem: nemzetiségi szószólóként tapasztalatokat és gyakorlatot szereztünk számos közigazgatási, érdekvédelmi kérdésben. Logikus és észszerű lenne, ha a nemzetiségi szószólókat az előzetes állami egyeztetéseket követően megbízhatnák tiszteletbeli konzuli feladatokkal. Ennek az elvi lehetősége nem tisztázott, hiszen népképviseleti szerv választott tagjait nem szokás konzuli feladatokkal megbízni; bár semmi nem tiltja, nem szokás, ellenben észszerű lehetőségnek tűnik. Érdemes volna erről szakmai egyeztetést kezdeni a külügyi tárca és a nemzetiségek bizottsága között.
A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez, ideértve az anyanyelvhasználatot is. A konzuli védelem vonatkozásában is felmerül a kérdés, nem okoz-e joghátrányt a nemzetiséghez tartozó polgártársunknak az, hogy külföldön konzuli eljárásban anyanyelvét kívánja használni. Felkészült-e erre a konzuli szolgálat?
Ezek a kérdések, ezek a példák rávilágítanak arra, hogy az országok közötti együttműködések bonyolult geopolitikai viszonyrendszerében milyen kiemelt jelentősége van a nemzetiségi képviseleteknek és a konzuli szolgálatnak.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt utalok arra, hogy a törvényjavaslat 6. és 7. §-ában jelzett konzuli feladatok, a tanúsítványkészítés és letétkezelés pontosítása érdemben járul hozzá az ügyfélbarát konzuli szolgáltatási portfólió megteremtéséhez. Bizottságunk nevében köszönettel és örömmel igazolom vissza azt az előterjesztési szándékot - 6. § 2. cikk (6) bekezdés -, amely a külügyminiszter számára diszkrecionális jogkörében felhatalmazást ad a tiszteletbeli konzuli tisztségviselő hatáskörének kiegészítésére. Ez is elősegíti e fontos intézményrendszer fejlődését, módszertani és eljárásjogi integrálódását a külügyi igazgatás rendszerébe.
Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió keretében megvalósuló konzuli védelem lehetősége új dimenziókat jelent, az együttműködés sikere egységes és világos szabályozást igényel. Az előterjesztést fontos törvényalkotási lépésnek, komoly jogharmonizációs eszköznek tekintjük ahhoz, hogy a magyar polgárok érdekvédelme, a magyar külügyi igazgatás modernizálása a tervezett stratéga mentén, professzionális módon valósuljon meg, különös tekintettel hazánk európai szerepvállalására és a nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepére.
A Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében az előterjesztést támogatom, és a konzuli szolgálatnak sok sikert kívánok. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a szószólók, a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
