GYÖNGYÖSI MÁRTON,
GYÖNGYÖSI MÁRTON,
GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban - ahogy itt az előterjesztésben is elhangzott és képviselő asszonytól is -, egy OECD-modellegyezménynek a magyar jogrendbe való átültetéséről beszélhetünk. Ez egy olyan OECD-blanketta, amiből Magyarország több tucatot megkötött több országgal is az elmúlt évtizedekben. S nyilvánvalóan ezek a kettős adóztatás elkerülését célzó OECD-modellegyezmények, ahogy az az előterjesztésben is elhangzott, az alapvető feltételei annak, hogy a két ország között a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok elinduljanak és hatékonyan működjenek. Ez az első számú feltétele annak, hogy Irán és Magyarország között a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok működőképesek legyenek.
Magyarországnak, ahogy arra Bartos Mónika képviselőtársam is utalt, Iránnal hosszú évtizedekre visszanyúló gazdasági kapcsolata van. Valóban, már a második világháború előtt felvettük a diplomáciai kapcsolatokat, 1951-ben megerősítettük azokat, és gazdasági, kereskedelmi, kulturális értelemben is kiterjedt és szerteágazó kapcsolatokra tekinthetünk vissza a két ország viszonylatában. S az is igaz, hogy bár Magyarország akkor még a szocialista blokkba tartozott, 1979-ben, az iráni iszlám forradalom kirobbanása után Magyarország az elsők között ismerte el az új kormányt és új államformát Iránban és erősítette meg a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal.
Azonban a vasfüggöny lehullása után és a hidegháború végeztével Magyarország a szocialista útról, a kommunizmus útjáról áttért a kapitalista demokratikus fejlődési útra, és külpolitikájában az euroatlantizmus volt a meghatározó. És ilyen módon sajnálatosan a magyar külpolitikában az a fajta gondolkodás, ami Iránnal kapcsolatban élt hosszú évtizedeken, több mint fél évszázadon keresztül, radikálisan megváltozott, hiszen a nyugati országok, az Európai Unió tagállamai és az euroatlantizmus széles közössége - amelyhez csatlakozni kívántunk a kilencvenes években - egy olyanfajta elszigetelési kísérletet hajtott végre Iránnal szemben, amelyhez Magyarország is önkéntelenül csatlakozott.
Emlékszünk arra, hogy a nyolcvanas években a Nyugat felbujtotta Szaddám Huszeint Irakban, hogy indítson egy nyílt háborút az Iráni Iszlám Köztársaság ellen, majd amikor ez kudarcba fulladt hosszú háborúskodás és nagyszámú véráldozat után, egyfajta permanens szankciós háborút folytatott Iránnal szemben. Pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi, politikai szankciókat foganatosítottak Iránnal szemben, ami bizony-bizony sok kárt okozott, s valószínűleg nemcsak Iránnak, de az egész világnak is, hiszen Irán egy olyan ország a Közel-Keleten, amely mind gazdasági, mind kereskedelmi súlyánál fogva, mind energetikapolitikai, energiapolitikai szempontból is meghatározó.
Nagyon örülünk annak, hogy a nyugati országok is végre belátták, hogy nem csak gazdasági és kereskedelmi szempontból, de geostratégiai szempontból is - már ha az a cél, hogy a Közel-Keleten biztonságot teremtsünk, és megteremtsük a békés, harmonikus fejlődés feltételeit - Irán ebben a törekvésben megkerülhetetlen. Nagyon örülünk, hogy végre idáig eljutottak Washingtonban, Brüsszelben és egyéb nyugati központokban, és nagyon örülünk, hogy ezt a szankciós politikát végre feloldják.
Ami az igazi tragédia, az az, hogy Magyarország nem a saját érdekeit tekintette és nem a saját érdekeire figyelt akkor, amikor Iránnal kapcsolatban gondolkozott, hanem egyfajta brüsszeli-washingtoni nyomásnak engedve indirekt módon beállt a szankciós politikát foganatosítók mögé, és azt várta, hogy megjöjjön az engedély Brüsszelből és Washingtonból arra, hogy Iránnal normális kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat lehessen kialakítani, annak ellenére, hogy - még egyszer hangsúlyozom - Magyarországnak ritka hosszú időszakra nyúlnak vissza a kapcsolatai ezzel az országgal. És akkor még nem is utaltam arra az ősi kapcsolatra, ami a jászok okán Magyarország és Irán között egyfajta kulturális kapocsként létezik hosszú évszázadok vagy évezredek óta. Nagyon örülök, hogy ezeket a kapcsolatokat újra felmelegíthetjük, és azt a fajta szankciós őrületet, ami a nyugati központokban meghatározó volt, végre magunk mögött tudhatjuk, s egy ilyen OECD-modellegyezmény tárgyalásával, elfogadásával és aláírásával a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok a normalizáció útjára léphetnek. Még ha későn is jutott el idáig a magyar külpolitika, a magyar gazdasági diplomácia és a magyar külkereskedelmi gondolkodás, de végre eljutott ide, nagyon örülünk neki; jobb későn, mint soha. A Jobbik Magyarországért Mozgalom természetesen támogatja ennek az egyezménynek az aláírását és elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
