DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megvallom őszintén, furcsa, hogy a kormánypártok nem állítanak vezérszónokot; egy előterjesztői felszólalást hallhattunk, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez helyettesíthetné a Fidesznek és a KDNP-nek a vezérszónoki körben elmondott véleményét. Bízom benne, hogy a későbbiekben - lehet, hogy itt csak valami technikai malőr volt, és nem tudták leadni időben a vezérszónokokat -, mondjuk, Vas Imre hozzá fog szólni, bízom benne, jogászként ehhez a témához, hiszen ezt legfőképpen jogi szempontból kell mérlegelni, ami előttünk áll.
Lehet szépen hangzó szavakat elmondani az Országgyűlésnek az üzleti titokról és minden egyébről, csak az a gond, hogy az Alaptörvény egyértelműen fogalmaz, azt kell mondjam önöknek, hogy túlságosan egyértelműen, az önök számára túlságosan szépen megfogalmazza, hogy mi számít nemzeti vagyonnak. Annak idején egyébként az Alaptörvény megfogalmazásában ez egy előremutató passzus volt, egy előremutató passzus, mert sokszor lehetett arra hivatkozni önkormányzati, állami cégekkel szemben, hogy mi is az, ami nemzeti vagyonnak tekinthető, és mi is az, aminek a kezelésére vonatkozó adatok közadatnak minősülnek. Ez olyan rövid és olyan tömör, hogy fel is olvasom önöknek. A 38. cikk teljesen egyértelmű: „Az állami és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon.” Tehát minden, ami az állam vagy az önkormányzatok tulajdonában van. Igaz ez a céges tulajdonra, illetve akár a közvetett céges tulajdonra is, ez teljesen egyértelmű, a mondat ponttal záródik. Hogyha ez nem lenne elég - mindent nem fogok felolvasni, ígérem -, de a 39. cikkben azt is megtalálhatjuk, hogy a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.
(15.20)
Ez az az alaptörvényi háttér, amivel szemben állunk. Elég egyértelmű ahhoz, hogy önöknek nagyon nehéz legyen variálni, de megpróbálják. Emellett az információs törvény, az infotörvény is egyértelmű megfogalmazásokat tartalmaz, amit elég gyakran próbálnak tágítani. Tavaly éppen ezt láthattuk, ki fogok térni rá, hiszen látni kell, hogy a gyakorlatban sajnálatos módon mit okoztak. Az infotörvény meghatározza azt, hogy bizonyos körben természetesen lehet üzleti titokról beszélni, lehetnek olyan adatok egy állami cégnél is, főleg ha a versenyszférában próbál boldogulni, és a piaci szereplőkkel szemben hátrányos lenne, ha az ő gazdálkodását megismernék, de a bíróság eddig ezt el tudta dönteni. Egyébként nézzenek utána, eddig is volt olyan adat, amit megtagadtak, a bíróságok úgy döntöttek, hogy akár a Posta esetében sem kell kiadni. És más cégeknél is volt olyan, hogy a bíróság azt mondta, igen, ez egy olyan adat, ami a versenytársak tekintetében káros lenne, ha kiderülne.
De azért alapvetően látni kell, hogy ha közpénzről beszélünk, akkor mindig óvatosabban kell a témához hozzáállni. Engem ez egy kicsit arra emlékeztet, amit a Magyar Nemzeti Bank játszott és játszik mostanában is. Amikor ők nyereségre, mondjuk, árfolyamnyereségre tesznek szert, akár abból kifolyólag, hogy az árfolyam vagy a forint gyengül, és ők az eurót, svájci frankot még sokkal jobb árfolyamon vették meg, több száz milliárd forintos nyeresége volt és bizonyos szempontból lesz is a Nemzeti Banknak, bár ez nyilvánvalóan folyamatosan csökken, ahogy eladja a tartalékait, nos, ha ezek a pénzek realizálódnak, akkor azt mondják, hogy ez a Magyar Nemzeti Bank pénze, ehhez semmi köze az Országgyűlésnek, ezt nem kell befizetni a költségvetésbe, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen tovább, ez Matolcsynak és kollégáinak a pénze, arra költik, amire akarják, akár kastélyokra, túlárazott ingatlanokra vagy különböző alternatív gazdasági kutatásokra és oktatásra.
De mi lesz akkor, ha ellenkező tendenciák lesznek, ha a Magyar Nemzeti Banknál veszteség keletkezik? Mi lesz akkor, kedves képviselőtársaim? Ki fogja kipótolni? Akkor Matolcsy úr azt fogja mondani, hogy zsebből beleteszem? Hiszen amíg jól ment, addig a mienk volt, most meg zsebből beletesszük ezt a pénzt. Nem ezt fogja mondani, hanem a magyar adófizetők fogják a pénzt beletenni.
Úgy érzékelem, hogy ezeknél a cégeknél - s úgy tűnik, a Posta az első - ezt a játékot szeretnék eljátszani. Felteszem a kérdést, ha egy olyan előterjesztéssel jönnének ide - lehet, hogy abba is bele tudnánk kötni, de az azért életszerűbb lenne -, hogy ha valamelyik állami cég profitot termel, a piaci jelenlétében sikeres, és nem kell mindig az adófizetőknek belerakni a pénzt, akkor adott esetben mondhassa azt, hogy olyan sikeresen és jól működök, hogy nem szeretném a vetélytársak orrára kötni, hogy hogyan működök. Ezt is nagyon ki kellene dolgozni, hogy működőképes konstrukció lehessen és az alkotmányos követelményeknek megfeleljen, de anélkül, hogy bármiféle kritériumot vagy bármiféle megkötéseket tennénk azzal kapcsolatban, hogy lehet értelmezni azt, hogy a cégnek aránytalan sérelmet okoz, vagy a versenytárs számára indokolatlan előnyt jelent, ez így ebben a formában elég unortodox javaslatnak tűnik.
S azt is el kell mondjam önöknek, annak idején pont emiatt mondtuk azt, hogy az Európai Unió által elvárt liberalizáció káros tud lenni. Pont a Posta merült fel többször, hogy bizonyos esetekben azt követelik, hogy a Posta megnyissa a postai szolgáltatások piacát, ez káros Magyarországnak. S azon túl, hogy megpróbálták a határidőt kitolni, önök nem sok mindent tettek, hogy az Uniónál fellépjenek, vagy felmerüljön az, hogy ezek az uniós szabályok adott esetben nem sérelmesek-e, nem nagy fokban sérelmesek-e a nemzetállamokra, annál is inkább, mert azok a cégek, amelyek be fognak jönni a liberalizált postai piacra, azokba a szektorokba fognak benyomulni, amelyek nyereségesen működtethetők. Különböző városi szolgáltatásokat és minden egyebet fognak ellátni, és a maradvány területek, többek között a vidéki vagy a tanyasi lét látja ennek a kárát, ahova nagyon gazdaságtalan kivinni a levelet egy szabott áron.
Ezek a cégek, mármint a piaci szereplők ott nem fognak megjelenni, hanem ott a Magyar Postának kell sok esetben veszteségesen ellátni a tevékenységét, ergo visszakanyarodunk oda, hogy adófizetői pénzekből kell dotálni azt. S az még nem is lenne baj, hogy egy tanyán élő honfitársunknak ne kelljen drágábban egy levelet feladnia, ez még nem lenne baj, csak akkor ezt egy csomagban kellene kezelni, és ha az adófizetők kvázi dotálnak bizonyos szolgáltatásokat - mert erről van szó -, akkor azt is elvárhatják, hogy utánakérdezhessenek, utánanézhessenek, mire költik azokat a közpénzeket, amelyeket mindannyiunk adójából befektetnek ebbe a cégbe.
A múlt évben önök - ahogy elmondtam - az infotörvény módosításával minden olyan kikérhető adatra vonatkozóan tovább nehezítették a közérdekű adatok megismerhetőségét, amelyek az önkormányzatoknál vagy állami cégeknél generálódhatnak. Hadd emlékeztessek arra, az egy döntéselőkészítő tanulmány is lehet, amire hivatkozással - s ilyen hivatkozást szinte bármire lehet tenni - nem fogják kiadni ezeket az adatokat. Meg kell fizetni a költségeket, de nemcsak a közvetlen költségeket, hanem - s ez itt a parlamentben is felmerült és cáfolat nem jelent meg rá, és a törvény szövegéből ez következhet - akár egy villanyszámlát vagy az adott ember túlóradíját, akivel ezt elvégeztetik.
S a legszebb az egy szellemi alkotásra való hivatkozás. Ez azért volt abszurd, s ezt megint csak el kell mondanom, mert nem arról van szó, hogy bárki elvitatná, hogy aki megír egy tanulmányt és eladja az államnak, ott a személyhez fűződő jogok - hogy ő a szerzője és ezt fel kell tüntetni - nem átruházhatók. S azt lehet bitorolni is. De amint megveszi a vagyoni jogokat az állam, sokszor több milliárdot fizet ezekért a tanulmányokért, attól kezdve a szellemi alkotásokhoz fűződő jogoknak az a része átkerül az államra, hogy ő mint egy vagyonelemet, hogy vagyonként megveszi azt a jogot, azt alkalmazni tudja, és attól kezdve, hogy közpénzeket fizetnek ki érte, a köz számára elérhetőnek kell lennie. Itt nagyon szűk körű az a kivétel, ami elfogadható. Egyébként az infotörvény alapján ez eddig is levezethető lett volna.
S akkor most az Országgyűlés első hetét azzal kezdjük, hogy előttünk fekszik ez a javaslat, amelynek pont emiatt már az indokolása is hazug, hiszen azt mondja, hogy az infotörvénnyel - elő is veszem; az általános indoklás eleve egy mondat, de azért legalább el kellene érnie azt a mennyiséget, amennyi a módosítandó normaszöveg hossza -, tehát azt mondja, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénnyel való összhang megteremtése érdekében indokolt. Hát pont ezzel roncsolják szét az összhangot! Nem tudom, hogy lehet ennyire ellentétesen értelmezni azt, amit leírnak. S tulajdonképpen az infotörvény hatálya alól próbálják meg kicsempészni vagy próbálnak meg egy új szabályt hozni.
És valóban igaz - ez felmerült az előttem szóló képviselőtársam részéről is -, hogy mik lehetnek azok az ügyek, amelyekre alkalmazni szeretnék. Én itt nem bocsátkoznék feltételezésekbe. Az viszont nagyon is beszédes, hogy ezt a törvényt minél előbb hatályba léptetve a folyamatban lévő ügyekre is szeretnék alkalmazni. (Dr. Schiffer András: Például megbetegszik egy bíró.) Akkor két dolog lehet. Bármi lehet, elhúzódik egy bírósági eljárás, ahogy Schiffer képviselőtársam is mondta, és akkor már lehet ezt alkalmazni. Egyébként a devizahiteles ügyekben ugyanezt csinálták, de ebbe már nem szeretnék belemenni.
A lényeg az, ha önök a jövőre gondolnának és attól félnének, hogy a konkurencia majd be fog kavarni, akkor azt mondanák, hogy a jövőre vonatkozóan ezt megteszik. Ha viszont arról van tudomásuk, hogy valamelyik gaz nyugati vagy keleti cég, versenytárs már kikért ilyen adatokat, mert erről lehetne szó, akkor mondják azt. Akkor mondják azt, hogy itt egy veszélyes törekvés van valamelyik konkurens cég részéről, már kikérte az adatokat, és ha nem cselekszik az Országgyűlés, az egész Magyar Posta össze fog dőlni. Egyébként ha így lenne, akkor ez az Unió felé megint egy kritika lenne, hiszen összeroncsolna egy olyan piacot, amelynek egy része számukra versenypiacként értelmezendő, egy másik része pedig egyértelműen vegytisztán közszolgáltatás, ahogy azt ki is fejtettem.
(15.30)
Mindezt összegezve azt kell mondjam, hogy a javaslat sem az indokolásnak, amit önök írnak, nem felel meg, sem az alkotmányosság próbáját nem fogja kiállni. Bízom benne, hogy lesz kellő számú, 50 képviselő, aki ezt alá fogja írni, és bízom abban is, hogy az Alkotmánybíróság addigra határozatképes tud lenni, vagy legalábbis még 11 fővel bár tud működni, de tud dönteni ebben a kérdésben. Egyébként azt is meg fogjuk nézni, vagy várakozással fog minket eltölteni, hogy azok az alkotmánybírák, akik folyamatosan, néha nyakatekert megfogalmazással, de a kormánypártok, a Fidesz-KDNP érvelését vették át - megtanulták, hiszen sokan innen ültek be, ezekből a parlamenti padsorokból az Alkotmánybíróságba -, mit fognak mondani ezekre a teljesen egyértelmű passzusokra, amit felolvastam az Alaptörvényből.
Nem tudják vitatni, hogy nemzeti vagyonról van szó a Posta esetében, nem tudják azt mondani, hogy nem közpénzekről, nem közvagyonról van szó, és nem tudják azt vitatni, hogy a közpénzek átláthatósága olyan alkotmányos érdek, amit nem lehet ilyen formában megkerülni. Illetve elfogadni el lehet, az Országgyűlés bármilyen törvényt elfogadhat természetesen, de bízunk benne, hogy az Alkotmánybíróság megfelelően fog eljárni ez ügyben. Bízunk abban is, hogy ez a folyamat meg fog állni, és ez is elhangzott előttem, mint ahogy ez most ide bekerült az Országgyűlés elé, mert ugyanúgy egyéb cégeknél is megtörténhet, Magyar Nemzeti Banknál, Villamos Műveknél, Szerencsejáték Zrt.-nél.
Higgyék el, az önkormányzatok terén megvívtuk már ezt a csatát. Üzleti titkokra olyan önkormányzati cégek is hivatkoztak, amelyeknek nem volt vetélytársuk, versenytársuk az adott piacon. Kötelező közszolgáltatást láttak el, számukra is kötelezettség volt. Például a temetkezés területén, ha példát akarok mondani, különböző önkormányzati temetkezési cégekkel is viaskodtunk, hiszen azt mondták, hogy csak ők üzemeltetnek temetőt, mondjuk, egy településen, és az ő versenypozíciójukat rontaná, ha bizonyos, gazdálkodásra vonatkozó adatokat kiadnának.
Nos, itt, a Magyar Postánál lehet versenytársakról beszélni, de azt hiszem, ahogy elmondtam, a hatályos jogszabályok megfelelő módon biztosítják azt, hogy a verseny megvédhető legyen és azok az adatok megvédhetőek legyenek. Egyéb módosítás pedig nem támogatható. Néhány módosító javaslatot be fogunk nyújtani, elnök úr, és ha azokat elfogadják, bár kétlem, akkor tudjuk támogatni, de azáltal az egész javaslat érdeme is megváltozna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
