DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (Független): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ellentétben az LMP frakcióvezetőjével, én úgy gondolom, hogy ez nem személyes ügy. Nem Németh Szilárd személye a fontos ebben az ügyben, hanem a benyújtó pozíciója. Személye irreleváns. Nem tudom, ki hogy van vele, szerintem csomóan szóba sem állnának ezekkel az emberekkel, ha nem képviselők lennének, mert irreleváns a személy. Nem számít. A pozíció számít: egy országgyűlési képviselő és egy államtitkár. Ez nem személyes kérdés.
Abban a frakcióvezető úrnak igaza van, hogy talán ha egy ilyen törvényjavaslatot a kormány nyújt be, akkor kevésbé tűnik bábjátékszerűnek ez a dolog, de nyilván a szokásos módszer zajlott. Valaki valahol megkérte a kormány képviselőjét, hogy ugyan adjatok már be egy ilyen törvényt, a kormány képviselője meg azt mondta, hogy nekünk mégiscsak ciki lenne, akkor megkérünk valakit, hogy adja ezt be. Így került Németh Szilárd képviselő úrhoz ez a feladat, aki nem állt ellen nyilván. Ezzel szerintem nincs is semmi probléma, előfordul; láttunk már ennél rosszabbat is az elmúlt időszakban.
Az, hogy a kormánypárti képviselők itt nem szólalnak meg, nyilván ennek az okát ők tudják leginkább, de azt gondolom, hogy azt viszont érteni kell, hogy lehet ilyen magatartást folytatni. Ez akár egy taktika része is lehet, és talán működött is, hiszen az ellenzéki képviselők jól elbeszélgetnek itt erről a nagyon fontos témáról, hiszen az információszabadság ügyéről van szó, nem a postai szolgáltatásról, tehát ez lássuk be még egyszer.
De azt azért érteni kell, hogy a mögöttünk lévő választópolgárok szeretnék, ha néhány ügyben értelmes vita folyna. Szerintem az alapjogok kérdése, mint az, hogy egyébként ilyen ügyekben minél több információt kaphasson képviselő, választópolgár, állampolgár, szerintem ez egy fontos ügy. Lehet, hogy nem az önök által elképzelt nemzeti ügyek egyike, de szerintem ilyen szabadságjog egy ilyen világban szerintem fontos kérdés.
Arról nem is beszélve, szeretném mondani a kormánypárti képviselőknek, hogy persze, ilyenkor látjuk a lenéző mosolyokat, ezt bizottsági üléseken is lehet tapasztalni, de azért megmondom önöknek, amikor a kétharmados támogatás kell, akkor kutyaszemmel üldögélnek és könyörögnek nekünk, hogy ugyan adjuk már a kétharmados felhatalmazást.
Képviselőtársaim, ott, a kormánypárti padsorokban, ott hárman, szeretném önöknek mondani, hogy ez nem így működik. Tehát ez úgy működik, hogy meghallgatjuk egymást, és lehet, hogy így fog átmenni ez a törvényjavaslat, mert önök kormányoznak, de muszáj azzal szemben érvelni itt a plenáris ülésen is, amit mi mondunk. És nem miattunk. Félre ne értsék, én mint országgyűlési képviselő sem igényelném annyira. De azok miatt a választópolgárok miatt, akik ideküldték önöket meg bennünket ebbe az ülésterembe, miattuk muszáj érvelni ezek mellett az ügyek mellett.
Schiffer képviselő úr arról is beszélt, hogy nincs igazam, amikor azt mondom, hogy önök nem a magyar családok érdekét védik; önök bizony magyar családokat védenek, csak bizonyos meghatározott magyar családokat. Ugyan ez iróniának hangzik, de szerintem tragikus lenyomata az önök kormányzásának az, hogy egy ilyen mondat ki tud futni egy országgyűlési képviselő száján, és nem először. Az önök kormányzása, még az elején nem is, de aztán - és itt Schiffer képviselő urat és több képviselőt szeretnék idézni - olyan pofátlanná vált, hogy az valami elképesztő! Önöket a választók azért küldték ide és adtak önöknek felhatalmazást, most már nem kétharmadosat, hogy az ő érdekeiket képviseljék. Ehhez képest sokkal többet tudunk azokról a nem családokról, érdekhálókról és csoportokról, amelyek körbeveszik a kormányt. Van ebben család is, félreértés ne essék: Orbán család, Mészáros család, de érdekkörök. És amikor képviselőtársaim kérdezgetik, hogy de mégis kinek az érdeke ez az egész, akkor én az önök helyében egy icike-picikét elszégyellném magam, bár önöktől távol áll az ilyen fajta magatartás, de legalább egy icike-picikét elgondolkodnék azon, hogy vajon miért minden képviselő, kiki a maga vérmérséklete szerint arról beszél, hogy önök ezt a törvényjavaslatot azért terjesztik be, mert valami hátsó szándékuk van ezzel. Nem azért, merthogy egyébként tényleg az egyetemes postai szolgáltatást szeretnék jobbá tenni, azt szeretnék, hogy nem tudom én, gyorsabban jusson el a csomag vagy a levél ide vagy oda, vagy hogy a Magyar Posta a versenyre felkészült legyen. Hozzáteszem: a verseny olyan, hogy ott azért mindenkinek muszáj csipkednie magát, annak is, aki egyébként félmonopol helyzetben van, annak is muszáj egy kicsit csipkednie magát.
(16.40)
Mindenki, aki a patkó ezen oldalán ül, bármilyen ellenzéki pártban is, azt gondolja, hogy valami hátsó szándék van a törvényjavaslatban. És a kormány képviselőjének is mondom és az előterjesztőnek is mondom, hogy a némaságuk mindennél beszédesebb. Előbb-utóbb úgyis ki fog derülni, hogy kinek az érdeke, hogy ki az a magánszemély, aki valamilyen úton-módon aztán mégiscsak a vezérhez fog odaérni, merthogy azért ne tévedjenek, tehát a vége az, hogy minden út Magyarországon Orbán Viktorhoz vezet. Az ő haverja, az ő családi köteléke, az ő, nem tudom, nyaralótársa, az ő valakije. És ez nem jó. Nem önöknek nem jó, önöknek nyilván jó, Magyarországnak nem jó. Ez olyan szinten rombol morálisan, hogy az első pillanatban, amikor a kezünkbe veszünk egy ilyen törvényjavaslatot - nemcsak mi, hanem nagyon sokan, akik ilyennel foglalkoznak -, nem az a gondolatunk, hogy jé, itt jöttek páran, és valami jobbat szeretnének ennek az országnak, hanem az a gondolat, hogy jé, jöttek itt páran, és már megint le akarnak nyúlni valamit. És ez, higgyék el, hogy nagyon nem szolgálja sem a versenyt, sem az információszabadságot, sem a szabadságot, sem a piacgazdaságot, sem a magyar családok többségét - és itt családon semmiképpen sem klánokat és a maffiaállam tartóoszlopait értem -, sem Magyarország érdekeit. És azt szeretném mondani kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy rövid, közép- és hosszú távon az önök érdekét sem szolgálja. Ezek mind-mind részesei lesznek annak a bűnlajstromnak, ami miatt egyszer el kell számolniuk.
Na most, valamelyikőjük hármójuk közül, nem tudom, melyikőjük, aki kompetens, talán az előterjesztő, elárulná, hogy mi az oka, hogy most, így, éppen ebben a formában? Hogy miért nem bíznak esetleg az igazságszolgáltatás működésében, hogy az képes például az ilyen kérdéseket eldönteni? Hogy a Magyar Posta mit mondott erről a dologról? Mert szerintem ez is egy érdekes kérdés. Hogy hány adatigénylés van éppen folyamatban a Posta-csoport leányvállalatainál? Miért pont a Magyar Posta tevékenységét kívánják ebből a szempontból titkosítani? Vagy miért a Magyar Postával kezdték? Akkor szerintem nagyon sok, akár tévhitet is el lehetne oszlatni.
Én tudom, hogy önöket a legkevésbé sem izgatja, hogy mit mondanak az ellenzéki képviselők, megszoktuk már a plenáris üléseken, a bizottsági üléseken, de legalább egy icipicit az izgassa, hogy a választópolgárokat azért érdekli ez a dolog. És mindig lesznek olyanok, akik szeretnék megtudni - teljes joggal, hát azért választók, és azért polgárok, már ha ez a szó önöknek egyáltalán tényleg mond valamit -, mert érdekli őket ez az ország, érdekli őket ennek az országnak a sorsa, és nemcsak anyagi tekintetben, hanem morális tekintetben. Úgyhogy én azt javaslom, hogy ebben az ügyben egy valódi vitát folytassunk le itt a plenáris ülésen, és legkevésbé egy ilyen egyoldalú beszélgetést, ahol önök vagy csak mosolyognak, vagy csak összesúgnak, vagy csak bólogatnak, vagy előbb-utóbb el is fogynak. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
