Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormánypárti képviselőtársak sajátos önuralmi terápiát folytatnak. Jó ideje hallgatják a feléjük zúduló kritikai megjegyzéseket, egyebeket, de nem méltóztatnak reagálni ezekre. Pedig hát az államtitkár úr hozzám hasonlóan igen gyakran megfordul edzőteremben, talán ott kellene ezt az önuralmi terápiát gyakorolni, és nem itt visszafogni magukat ennyire.
Értem én, hogy fontos a szabályos vérnyomás, de egy ilyen stratégiai kérdésben igenis meg kellene nyilvánulniuk, fel kellene venniük azt a bizonyos kesztyűt, és ha igazuk van, akkor álljanak ki az igazukért. A helyzet ugyanis az, hogy azáltal, hogy a Magyar Postát lényegében kiveszik az infotörvény hatálya alól, még csak egy főpróbát követnek el a magyar nemzetgazdasággal szemben és a magyar társadalommal szemben, hiszen mondhatjuk azt, hogy egy kevésbé szem előtt lévő tevékenységű állami céggel kezdik a sort, tehát sokkal nagyobb balhékra lehetne számítani, hogyha más társaságokhoz nyúltak volna.
De az indoklásuk is fals a tekintetben, hogy adott esetben állami hátterű vállalkozásokat kívánnak vagy kívánnának megvédeni, mondjuk, külföldi behatásoktól, versenytársaktól, hiszen a létalapja hiányzik ennek az egész folyamatnak. Önök még mindig nem tettek le az asztalra egy olyan reprivatizációs stratégiát, amelynek értelmében felmérnék például azt, hogy milyen állami érdekeltségeket kívánnak visszaszerezni, melyeket kívánják megvédeni, ezt milyen ár-érték arányon teszik, hiszen az utóbbi években is volt olyan akvizíciójuk, amely a piaci becslésekhez képest 2,5-3-szoros értéken valósult meg. Elszórták a magyar adófizetők pénzét ezáltal, mert elmulasztottak kimunkálni egy stratégiát. Ugyanígy egy nemzeti vagyonleltár hiányát is addig fogjuk önöknek felróni, amíg érdemi változás ezen a területen nem történik, és sajnálatos módon 2010 óta ezt a kritikát mindig el kell hogy mondjuk.
És látható, hogy amikor felvetjük azt, hogy a következő a sorban lehet akár az MVM vagy az MNB vagy a Szerencsejáték Zrt., nem biztos, hogy az ördögöt festjük a falra, hiszen önök ezt jellemző módon így szokták csinálni törvényalkotásuk során.
(16.20)
És ne felejtsük el, hogy a közérdekű adatokról szóló korábbi rendelkezéseknek, a most bezárandó lehetőségeknek volt köszönhető, hogy kiderült, mondjuk, állami alkalmazottak fizetése, hogy kiderültek a plázastopfolyamatok mögötti döntések, vagy éppen az, hogy az MNB alapítványai mire és mennyit költöttek. S az MNB tekintetében azért itt a bárki által elérhető elemzésekből kiderül, hogy 2014 óta összesen már majdnem ötmilliárd forintot jótékonykodott el ez a társaság ellenőrizetlenül, előre meghatározott szabályok, alapelvek, egyebek nélkül, és végül nagy nehezen sikerült kikönyörögni a jegybanktól azt az adatsort, hogy az elmúlt években mire mennyit fordított. Az úgynevezett CSR programjára, jótékonykodásra, egyebekre 2014-ben például 3,2 milliárdot, 2015-ben 1,67 milliárdot, 2016-ban pedig eddig már 28 millió forintot adományozott el, és ezt a pénzt egyébként részben a forintgyengülésből származó és az ennek következtében jelentkező pluszbevételek terhére követték el. Márpedig álláspontunk szerint, ha egy hiány esetén a költségvetés kipótolja az MNB-t, tehát az adófizetők állnak helyt, akkor egy hasonló többlet esetén, például, ami devizamozgásokból eredeztethető, elvárható lett volna, ha nem is rögtön a direkt költségvetési befizetés, de legalább egy olyan kártérítési alap felállítása - még egyszer mondom, mondjuk, a devizahitel-átváltásból eredő többlet alapján -, amely kártérítési alapból lehetett volna kompenzálni azokat, akiket már kilakoltattak vagy önhibájukon kívül tönkretették őket bizonyos bankok és bizonyos pénzintézetek. Hogy ez nem merült fel, és ezáltal a saját ígéretével szembemenve hazudott a kormányzat, tehát tömegeket hagyott az út szélén, ez történelmi bűn, és egész egyszerűen a jóvátétele a mai napig várat magára.
És látható, hogy az új törvény bizonyos üzleti érdeksérelmeket próbál megszüntetni, csak ezen üzleti érdeksérelmek bizony nem biztos, hogy találkoznak a magyar társadalom igényeivel, hiszen tulajdonképpen, ha valakit az zavar, hogy kiderülhet az, hogy közpénzből mennyi pénzt keres, és mondjuk, 5 millió forintos az a kereset, akkor ezt a zavaró tényezőt önök most kiiktatják. Csak a magyar társadalom erre lehet, hogy kíváncsi, és a magyar társadalom ilyetén igényei elképzelhető módon erősebben kellene hogy jelentkezzenek a törvényalkotás során, mint azok a lobbierők, amelyeket önök most beemelnek, még egyszer mondom, kiengedve a szellemet a palackból. Hiszen most itt egy társaságról van szó, de ki tudja, hogy kik jönnek utána.
Egyébként én kérnék is itt egy egyértelmű cáfolatot önöktől arra vonatkozóan, hogy ha kijelenthető, hogy nem kívánják folytatni ezt a sort más stratégiai vállalatokkal és más ágazatokkal, ezt deklarálják most. Nagyon jól tudjuk, hogy lehet, hogy nem úgy lesz, de legalább ezt a bátortalan lépést tegyék meg a tisztánlátás felé, ha már a titkolózásuk amúgy fennmarad.
Azért elképesztő folyamat figyelhető itt meg. Tavaly májusra datálható az a döntésük, hogy a költségvetést megalapozó háttérszámokat kivonták a közérdekű adatok köréből. Tehát erre hivatkozva például már nem lehetett megtudni, hogy a családi otthonteremtési kedvezmény összessége tekintetében önök milyen háttérszámításokra alapoztak. És egyébként ez teljesen köztudott, hogy így van, hiszen számtalan cikk, az előttem fekvő sajtóelemzés is ezzel foglalkozik, hogy tulajdonképpen, mint a legtermészetesebb dolgot, úgy követték el ezt, de azt is láthatjuk, hogy ezen folyamat, a folyamatos szűkítések mind a kormányzati tevékenység megbízhatóságával kapcsolatban is kérdőjeleket vetnek fel, de ha azt vesszük figyelembe, hogy közben a közszolgáltatások liberalizációja, amit ma már több felszólaló említett, egy olyan begyűrűző folyamat, amivel szemben adott esetben szerintünk harcolni kellene, nem biztos, hogy önök a legjobb irányát választják ennek, és nem biztos, hogy pont a magyar társadalom és egyébként más döntéshozók elől kéne elzárni azt az információtömeget, amelynek birtokában, mondjuk, védekezhetnénk egy TTIP-szerződéstömeg ellen, vagy azon akár tengerentúlról, akár Nyugat-Európából begyűrűző multinacionális módszerrengeteg ellen, ami a magyar nemzetgazdasággal szemben lép fel.
Annak egyébként nagyon örülünk, hogy a héten már a TTIP-vel kapcsolatban néminemű bátortalan elhatárolódás az önök részéről megfigyelhető volt, tehát mintha azt mondták volna, hogy bizonyos kitételeit nem tudják támogatni. Nagyon szeretnénk, ha majd az összességével kapcsolatban is ez az elutasító álláspont hivatalos formában is megjelenne, hiszen ezt eddig nem láttuk, példának okáért deklarálva azt, hogy Magyarország GMO-mentességét nem veszélyeztetik egy ilyen őrület aláírásával, de azt látjuk, hogy amíg csak ezeket a bátortalan lépéseket teszik meg, viszont ilyen erőszakos, indokolatlan szűkítéseket tesznek meg, addig bizony a folyamatábra afelé mutat, hogy tényleg már a költségvetést megalapozó háttérszámításokról sem tudhatunk lassan semmit, így megint csak biankó csekket írnának alá, megint azt kérik, hogy higgyük el önöknek. Nagyon sokan hittek önöknek, ennek a végeredménye ismeretes. Példának okáért kiírták óriásplakátjaikra, hogy elszámoltatják a bankokat, a devizahitel-károsultak hosszan tudnának mesélni arról, hogy ez mennyiben sikerült.
Tehát az a kérésünk, hogy még a módosítások mellett is, ha adott esetben befogadnának egyet-egyet, gondolják végig ennek az egésznek a visszavonását, hiszen nagyon rossz irányba mutat az, ami előttünk fekszik. Egyelőre csak egy céget próbálnak kivenni az infotörvény hatálya alól - ez is példátlan, tegyük hozzá, tehát az utóbbi tíz év tekintetében ez is a magyar jogalkotás egyik megerőszakolása lenne -, de az, hogy mindemellett nincs egy reprivatizációs stratégiájuk, nincs egy nemzeti vagyonleltáruk, nincsen semmiféle elképzelésük, víziójuk a jövővel kapcsolatban és a jövőre vonatkozóan, egészen elképesztővé teszi a helyzetet, és azt látjuk, hogy ha az önök következő áldozata az MVM lesz vagy az MNB lesz vagy a Szerencsejáték Zrt., akkor tényleg kialakul Magyarországon az a parancsuralmi rendszer, folytatódik az az urambátyám rendszer, amire a nemzetgazdaság lassan rámegy. Eddig csak kiszáradt tőle, most még menthető a helyzet. Azt javasoljuk tehát önöknek, hogy ne menjenek tovább ezen az úton. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
