DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szívet melengető lehetne ez az előterjesztés, mert hát szívet melengető dolog olimpiára készülni. Majdnem olyan, mint a fiatalok életében a házasságra készülni. Ötven százalékig már megvan a dolog; a vőlegény, a szervezőbizottság már szeretné, hogyha Magyarország sikerre jutna az olimpiai pályázatot illetően.
(11.40)
Ugyanakkor, ha kicsit jobban megnézzük ezt az olimpiai ügyet - azon túl, hogy kinek ne lenne szíve vágya, hogy Magyarország olimpiát rendezzen -, azért elég hosszú út vezet ahhoz. Tehát ha az esküvőpéldát hozom, akkor fel kell nőni azért ahhoz a fiatalembernek, hogy eséllyel indulhasson a lánykérésen, fel kell nőni ahhoz infrastruktúrában, sportban, noha tényleg kétségtelen az elmúlt időszakban a fő magyar sportolók kiváló eredménye, de mondjuk, egy olimpia rendezéséhez a sportágak teljességében illik tudni csapatot állítani, mert ez az egyik különleges joga az olimpiát szervező országnak, hogy kvalifikáció nélkül minden egyes sportágban elindíthatja a sportolóit. Most gondoljanak bele, képviselőtársaim, milyen országimázs-erősítés az, ha mondjuk, nem indít a sportágak felében Magyarország csapatot, mert nincs jelen állás szerint olyan felkészült sportági színvonal, vagy ha elindítja őket, akkor esetleg nem imponáló eredményt érnek el.
Tehát mind szakmai szempontból, sportszakmai szempontból sok tennivaló van még, de amiről szólni szeretnék, az alapvetően az infrastruktúra-fejlesztés. Budapesten mintegy 3000 milliárdnyi infrastruktúra-fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán fizikálisan alkalmasnak tekinthető legyen az olimpia megrendezésére. Hidakra van szükség, létesítményekre van szükség, olyan, később talán lakás számára is használható olimpiai falura van szükség, amely jelentősen növelheti mind a lakáskínálatot, vagy esetleg az egyszerűbb szállodai kínálatot, de jelenleg olyan szervezettségben, olyan összeállításban, ami egy olimpia lebonyolításához szükséges, nem áll rendelkezésre.
Szintén beszélni kell a budapesti közlekedésről. Tehát amikor a kormány megmakacsolja magát és ahelyett, hogy finanszírozná a budapesti közösségi közlekedést, amely nagyon megérett már egy megújításra mind a gépjárműállományt illetően, mind a háttér-infrastruktúrát illetően megújításra szorul, ezt egy olimpiához el is kellene végezni, addig ez az előkészítő tanulmány, amit a PriceWaterhouseCoopers készített, ezekkel nemigen foglalkozik, azt mondja, hogy ezt az olimpiát mintegy 800 milliárd forintnyi ráfordításból meg lehet rendezni. Na ez az, ami nagyon-nagyon kétséges, ugyanis amiért a nemzet szeretné az olimpiát, az az a jó érzés, a büszkeség, amiért a budapestiek különösen szeretnék, azok a fejlesztések, amelyek nélkül nem lehet olimpiát rendezni, de azért az időrenddel egy pici probléma adódik, jelen esetben az, hogy 2016-ot írunk. 2024-ig azokat a beruházásokat megvalósítani, amelyek igazából még meg sincsenek tervezve, csak talán egy lista van róla, az sem biztos, hogy mindenki egyetértésével találkozik, mert igazából megvitatva nem lett, így ez a hátralévő nyolc év az ország jelenlegi erőforrásaival, ami - mondom - ezermilliárdokat venne igénybe, egy kicsit irreálisnak tűnik.
Nem akarom az olimpia ügyét szembeállítani most szándékosan a pedagógusok problémáival, az iskolarendszer katasztrofális helyzetével vagy az egészségügyi dolgozók lehetetlen munkakörülményeivel, nem akarom összhangba hozni a dolgozói szegénységgel, hogy nincs normális megélhetés Magyarországon, vagy 4 millió ember a létminimumot sem éri el az életkörülményeit tekintve, tehát Magyarország rendkívül szegény ország, erre bevállalni egy olimpiarendezést, lehet, hogy akkor tényleg a görögök útjára sikerül lépnie Magyarországnak. 2003-ban nekem volt szerencsém egy uniós konferencián Athénban járni tavasszal, tehát bő egy évvel az olimpia megnyitása előtt, hát akkor ott minden fel volt forgatva, villamossíneket építettek, felüljárókat építettek, a stadionok félkész állapotban voltak, az olimpiai falu félkész állapotban volt. A hátralévő egy évben fél Európa ott dolgozott Athénban, kerül, amibe kerül, mindent megépítettek hihetetlen ráfordításokkal, mert az olimpia nemcsak nemzeti ügy, hanem az egész világ sportéletének az ügye. Iszonyú ráfordításokkal megcsinálták, hihetetlen adósságba verték magukat, és aztán látjuk, hogy mi lett a vége.
Én nem akarom ezt előrevetíteni. Biztos, hogy Magyarország sokkal erősebb helyzetben van, mint ahogy szeretném önöket felvilágosítani, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányzást, akkor nem volt gazdasági csődhelyzetben Magyarország. (Cseresnyés Péter: Csődben volt, nem csődhelyzetben.) A mögöttünk lévő két negyedév növekedéssel telt el, és konszolidált állapotban volt a költségvetés. Ezt önök szívesen behazudják ebbe a történetbe, olyannyira, hogy még a forint árfolyamát is hajlandóak voltak bedönteni, ki tudja, milyen hátsó szándékkel 2010 nyarán, az ominózus Kósa-Szijjártó elszólásokkal összefüggésben, ami természetesen jót tett, a forintárfolyam romlása az exportcégeknek, viszont a devizahiteleseknek kevéssé. Úgyhogy szeretném, hogy ha önök hitelesek akarnak lenni a gazdasági szakemberek előtt is, márpedig a befektetéseket komoly gazdasági szakemberek döntik el, akkor jobb lenne, ha reálisan tekintenének a 2010-es esztendőre, és ugyanúgy reálisabban tekintenének az olimpia előkészítésének az ügyére is.
Ugyanis az egyetlen jelenleg fellelhető szakmai előkészítő anyag ezzel kapcsolatban a PriceWaterhouseCoopers tanulmánya, az erre az etapra, amelyet önök 19 milliárdban áraztak be, 10 milliárd forintot tervezett be. Tehát igazából nem tudható, hogy milyen okból nőtt meg ez a 10 milliárd itt az előterjesztések során 19-re, és az sem igazából érthető, hogy miért a sporttámogatásoktól vonják el.
Az erősen vitatható, hogy a tao a legjobb módszer a sportfinanszírozásra. Sok olyan pontja van ennek, ami kérdésessé teszi, hogy valószínűleg tisztább lenne, hogy ha a cégek - úgy, ahogy az adótörvény előírja - befizetik a társasági adót a központi költségvetésbe, és utána a központi költségvetés keretei között a parlament dönt egy ilyen sporttámogatási sorról, és akkor rendesen az Állami Számvevőszék számára is törvény adta jogánál fogva látható módon kerülnek felhasználásra a sporttámogatások. Ezzel szemben önök bevezették az elhíresült tao I. rendszert, most már gondolkodnak a tao II. rendszeren, ami látszólag önkéntessé teszi a vállalkozások számára, hogy ők önként támogatják a sportegyesületeket, támogatják a stadionok építését. De azért azt látni kell, hogy ha ezt a pénzt nem a sporttámogatásokra fordítanák, akkor bizony az adóhivatalnak fizetnék be az utolsó fillérig, az utolsó forintig. Tehát e tekintetben ez szigorúan közpénz, még ha önök ezt igyekeznek is elfelejteni.
Az előterjesztés lényegét tekintve Magyarország fejlettsége jelenleg kérdésessé teszi, hogy meg tudna-e birkózni egy olimpiai szervezéssel. Olyan feszültségek vannak a magyar társadalomban, amelyek még fokozottabb kiéleződésre kerülnének egy ilyen rendkívüli erőfeszítés hatására. Félő, hogy még kevesebb pénz jutna az oktatásra, még kevesebb pénz jutna az egészségügyre és általában a közcélú fejlesztésekre. Gyakorlatilag az ország erőforrásait egyoldalúan az olimpia megrendezésére csoportosítaná át ez a folyamat.
Ezeket az aggályokat, úgy gondolom, nemcsak itt, a magyar parlamentben lehet megfogalmazni. Azok a döntéshozók, akik felelősen gondolkodnak azért, hogy egy-egy állam meg tudja-e rendezni a világnak ezt a rendkívüli sporteseményét, mint az olimpia, valószínűleg ennél alaposabban elvégzik ezt a vizsgálatot, mint ahogy itt most a parlamentben erre nekünk lehetőségünk van.
(11.50)
Ezzel együtt most 19 milliárdot kevéssé átlátható programokra a parlamentnek jóváhagyni, ez véleményünk szerint nem tartozik a megalapozott döntések közé, ehhez olyan tanulmányokra lenne szükség, olyan programvizsgálatokra lenne szükség, amit az előterjesztő nem csatolt ehhez a munkához, és ha a sportolók ráébrednek arra - a sportszakmai közvélemény -, hogy ezzel a 19 milliárddal az ő sportra fordítható pénzük csökken, akkor lehet, hogy ők sem lesznek annyira lelkesek.
Tehát mindezek eredményeként az az alapvetően szívmelengető gondolatot, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, egy ilyen előterjesztés által véleményünk szerint nem lehet közelebb hozni, ehhez sokkal komolyabb munka és sokkal szigorúbb gazdálkodás lenne szükséges. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
