GELENCSÉR ATTILA
GELENCSÉR ATTILA
GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hiányolták a vitát a szemben ülők vagy szemben állók, ezért kértem szót. Én magam az MSZP kormányzása idején a Magyar Olimpiai Bizottság tagja voltam és sportegyesületet is vezettem. Innen tudom egyébként azt, hogy nem lehet egyszerű MSZP-sként a sportról megszólalni. A Magyar Olimpiai Bizottságban az egyetlen gondja az volt az MSZP-nek, hogy hogyan váltsa le Schmitt Pált, egyébként forrást nem adott, egy átláthatatlan sportfinanszírozásra emlékezhetünk; a sportegyesületek pedig fájó módon éheztek a pénzre, működésképtelenség határáig sodródtak, infrastrukturális fejlesztésre pedig nem nagyon vagy alig emlékszem. Azok, amik voltak, azok is a létező legdrágább PPP-konstrukcióban. Így aztán az országnak semmilyen álma, vágya nemzetközi versenyre, gyermekek egészségének megóvására, sportegyesületek, szabadidősport tovább-burján-zá-sá-ra nem lehetett. Egyszerűen egy fejét lehajtó, szomorú, egyébként gyönyörű, csodálatos és büszke sportmúlttal rendelkező ország már-már kezdte elhinni magáról, hogy a sportról nyugodtan mondjon le, merthogy az MSZP-SZDSZ-kormány nyolc éve alatt egy elképesztő, borzasztó, szomorú kép rajzolódott ki a szemünk előtt.
Ma is egyébként Gúr Nándor két percig arról beszélt, hogy miért vagyunk kevesen a parlamentben. Éppen néztem, mértem az időt. Az időkeretének a 15 százalékát arra használta fel, hogy a jelenlévőkről vagy a nem jelenlévőkről beszéljen. A törvény maga szóba sem került. A 15 perces felszólalásának töredékében beszélt erről - de ezt megszoktuk már -, és ebben a töredékében is, ami kitett talán fél vagy egy percet, az őelőtte körvonalazódó és kirajzolódó, rendkívül borúlátó, pesszimista, lebomlott, leromlott ország képe rajzolódott ki, amilyen Gúr Nándor országképe. Most ezt értjük, hogy Gúr Nándor egy ilyen országképet szeretne, legyen kedves, ne erőltesse ránk, mert mi egy optimistább helyzetben vagyunk.
Mi éppen arra készülünk, hogy a hat évvel ezelőtti csődhöz képest ma vesszük a bátorságot, hogy akár még egy olimpia megrendezésére is vállalkozunk, ami azt jelenti, hogy egy hónap erejéig a világ fővárosa lennénk. A kishitűség teljesen átjön az MSZP-s felszólalásokon, de ők Kovács László „merjünk kicsik lenni!” filozófiáján nőttek fel, ezt szívták magukba, erre szocializálódtak, képtelenek nagyban gondolkodni, képtelenek álmokat szőni. Azon lamentálnak itt egyébként jobbikosok is meg önök is, hogy vajon a tao közpénz-e vagy nem, itt ragadnak le; igen, bizonyos értelemben közpénz. A megszületésénél is elmondtuk, hogy egyébként a fejlett nyugati világ, amitől irigyeljük a sporttámogatási rendszereket, a szponzorációkat, az nem tud egyik pillanatról a másikra Magyarországon létrejönni egyébként egy nagyon nehéz helyzetben lévő gazdaságból, ahol a sport és a gazdaság még nem talált magára. A taót egy olyan átmeneti átvezetésnek terveztük, amikor a gazdaság szereplői egymásra találnak a sport szereplőivel.
Elmondom, hogy mi a koncepció, mert úgy érzem, nem értik; próbálok segíteni megérteni. Egy egycsatornás finanszírozás a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül transzparenssé tette az egész sport finanszírozását, ellentétben azzal, amit önök műveltek. Az a lopás, a hazudozás, a pénzek eltűnése volt maga. Ehhez képest egy olyan koncepció próbál meg naponta megszólalni, körvonalazódni előttünk, hogy törekszünk arra, hogy nemzetközi versenyeket hozzunk Magyarországra.
(12.20)
Több mint harminc nemzetközi versenyt hoztunk, illetve hozunk az idén is Magyarországra. Ennek az egyik jelentős állomása nyilván a hamarosan bekövetkező vizes vb.
Infrastruktúra-fejlesztés. Bármennyire is fáj és szeretnék önök egy stadionország képét rajzolni egy szociálisan érzéketlen kormányról, amely stadiont épít ahelyett, hogy inkubátort venne, szeretném elmondani, hogy a stadionok is a gyerekekről szólnak, a felemelkedés lehetőségéről. Önök nyilvánvalóan szeretnének egy olyan képet felrajzolni, hogy a stadionokban csupán gazdag, jól fizetett sportolók sportolnak. Ez sem igaz! Bármennyire is küzdenek ezért a képért, ez természetesen hazug. Kulturális rendezvények színterei, közösségi rendezvények színterei a stadionok. S azzal is tisztában kell lenni, hogy a 21. században infrastruktúra nélkül, nemzetközi versenyek húzóereje nélkül nagyon nehéz a fiatalokat bevonni a sportba, a mindennapos sportba, a szabadidősportba vagy akár a versenysportba. Ezek ötéves eredménye már látszik - önök erről nem beszélnek, mélyen hallgatnak róla -: több mint százezerrel több gyermek sportol ma már Magyarországon az utánpótlásvonalban. Képzeljék el, ha az önök kormányzása maradt volna, akkor most százezer - a pontos szám most nincs nálam, államtitkár úr talán tud ebben segíteni - gyerek nem sportolna, ezzel szemben most sportol. Ez maga a népegészségügy. Ez a legolcsóbb egészségügy-finanszírozás, úgy is mondhatnám, mert ha egészséges lesz a gyermek, egészséges felnőtt válik belőle, akkor nem kell költeni rá az egészségügyi ellátórendszerben. Azt is mondhatnám, hogy ezt a hülye is érti.
Valahogy kimarad az önök kommunikációjából, hogy a sportnak van egy olyan húzása, hogy robbanásszerű társadalmi és gazdasági változásokat tud előidézni. Miről beszélek? Könyvek sora - elnézést, hogy most egy rövid kitérőt teszek -, tanulmányok sora jelent meg arról, hogy a világháború utáni borús, pesszimista, borúlátó Németország gazdaságilag sem tudott helyrevergődni mindaddig, amíg Bernben meg nem verték az aranycsapatot. Ahogy a németek megvertek bennünket a világbajnoki döntőben, onnan számítják Németország gazdasági felemelkedését is. Valami ilyesmi hozadéka is lehetne az olimpiának.
Ha ezt önök tisztán a számok mellett szeretnék egy deficites üzemnek beállítani, egy deficites vállalkozásnak, amely elveszi a pénzt a közösségi szolgáltatásoktól, a szociálisan érzékeny területektől, akkor szeretném mondani, hogy az olimpiát először is meg lehet szervezni jól, meg lehet szervezni úgy, hogy ne legyen deficites, de mindenképpen valószínű az a hatása, ami utána jelentkezik az országimázsban, a globális piacon való megjelenésben, és így tovább, és így tovább. Bizony-bizony az olimpia - ha már a taotörvényt olimpiatörvénnyé változtattuk meg itt a vita során -, mondjuk ki, az ország felemelkedéséhez vezető út. Nagyon sok országban mutatta meg az olimpia, hogy egy jelentős állomás vagy ugródeszka lehet.
Egy szónak is száz a vége, nem lehet egyszerű MSZP-sként ebben a témában felszólalni. Ilyenkor aztán jön Gúr Nándor, aki mindenhez ért, többek között a sporthoz és az olimpiához is. Azt vártam, hogy az olimpia árát az iskolai menza árára lefordítja, mert körülbelül ezek a kontextusok vannak az ő fejében, meg hát az, hogy felszólalásában megsértse a gazdálkodó szervezeteket, amelyeket lezsiványozott itt az előbb. Nem tudom, miért kell zsiványnak tekinteni olyan gazdálkodó szervezeteket, amelyek a saját meggazdagodásukon túl szeretnének fontos közösségi, társadalmi célokat szolgálni.
Mire jó az, hogy őket lezsiványozza? Tudja, Gúr Nándor, az a helyzet, hogy önnek Felcsút jut eszébe a taóról, nekem meg Toponár, Kaposmérő és Kapos-füred, azok a falvak a választókörzetemben, amelyek alig várják, hogy a taopénzhez hozzájuthassanak, mert egyébként az önök kormányzása idején be akarták csukni a sportegyesület kapuját és ajtaját, föl akarták szántani a füves pályát, most pedig az a helyzet, hogy a taopénzeknek köszönhetően újabb pályákat avatnak, műfüves pályát adnak át, sportöltözőt javítanak. Vagy éppenséggel a taotámogatás kapcsán az is eszembe jut, hogy Szita Károly polgármester úr Kaposváron, a választókörzetem szívében éppen egy héttel ezelőtt, az elmúlt hétvégén adott át egy új uszodatetőt, amivel a régi uszoda fedését le tudtuk cserélni. Ennek is a jelentős része taóból jött. Én úgy láttam, hogy a kaposváriak örültek, ott voltak sok százan, és senkinek sem jutott eszébe Felcsút. Ez egy ilyen Gúr Nándor-i meg szocialista specialitás.
Zárszóként annyit szeretnék még mondani, hogy merjenek egy kicsit nagyok lenni, próbáljanak meg távlatokban gondolkodni: mi lehet valóban jó ennek az országnak, mi segítheti a társadalmi-gazdasági összefogást, merthogy az az egész, amiről itt beszélünk, nem más, mint egy ekkora feladat, amire készülünk az olimpia kapcsán, mint egy igazi nagy, széles körű társadalmi, gazdasági összefogás. Ha meg se valósul az olimpia, csak egyszerűen összefogunk és elkezdjük szervezni, már önmagában ez is nagyon jó hatással lehet mindannyiunk számára. Köszönöm szépen, megtisztelő volt a figyelmük. (Taps a kormánypártok soraiban.)
