GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor Józsa képviselőtársam beszélt, olyan felvetéseket tett, amelyeken érdemes elgondolkodni. Nem állításokat fogalmazott meg; ezt csak azért mondom, hogy nem így vagy úgy, nem pró és kontra alapon tette a kinyilatkoztatásait. De azt gondolom, a parlament falai között nyilván meg lehet gondolni dolgokat, és el lehet dönteni, hogy mi felé haladjunk.
Amikor Gelencsér Attila szavait hallgatom, akkor - csak címszavakban mondom, majd kifejtem bővebben is - azt gondolom, hogy az optimális ország-kép nemcsak az, amit szeretnénk, hanem azért tenni is kell. Önök álmodozni szoktak, de a cselekedetek tekintetében mindig hátrébb járnak. Tudja, azoknak az álmáról is érdemes beszélni - sajnálom, hogy el kell menni képviselőtársamnak (Gelencsér Attila: Csak felülök a jegyzői székbe.); ja, felülsz, úgy más a helyzet -, tehát azoknak az álmáról is érdemes beszélni, akik mintegy 4 és fél millióan ebben az országban a létminimum alatt élnek. Összefüggenek ezek a kérdések egymással, még akkor is, ha képviselőtársam nem szeretné, hogy összefüggjenek. Sajnos összefüggenek.
S nézze, a lopás, a hazudás, a pénzek eltüntetése, amiről ön beszél, minden bizonnyal az elmúlt hat év történései alapján jut az eszébe, csak hát nem tud már fordítani rajta.
Az utolsó mondatom ahhoz illesztetten, amit mondott - de majd bővebben is fogok beszélni róla -: tudja, a stadionok meg a tornatermek más kategóriába tartoznak. A stadionok alapvetően nem a gyerekekről szólnak, hanem az élsportról, a tornatermek meg a gyermekek százezreiről vagy millióiról szólnak. Hogy a tornaórákat ne fejben, a folyosókon kelljen lejátszani, azért vannak a tornatermek. Sokkal inkább ebbe az irányba kellett volna haladni, és akkor most nem arról kellene gondoskodni, hogy a megépített stadionok fenntartási költségeit majd hogyan finanszírozzák tao II.-ből. Elnök úr, köszönöm szépen.
