GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Nem, nem, nem teszem, sőt örömet sem akarok okozni elnök úrnak, egyszerűen csak a parlamenti tevékenységemből fakadó munkámat végzem.
Gelencsér Attila - akinek ugyan az arcát nem látom, bármennyire hajolok kifelé, mert takarja az elnöki pulpitus, tudom, ott kell ülnie, ezért hivatkozom meg a beszéd elején -, mondtam a kétperces hozzászólásomban, hogy optimista országkép fontosságát, annak a megrajzolását vizionálja, és fontosnak is tartja. Én egyetértek vele, én is azt gondolom, hogy persze, optimistának kell lenni, előretekintve, gondolkodva, vizionálva, sok minden mást folytatva kell végezni a tevékenységünket. De nemcsak álmodozni kell. Az, hogy álmodozunk, egy fontos része az életünknek, nyilván az inspirál, de önmagában ez nem visz el a célig. Csinálni is kell a dolgokat! Teljesen mindegy, hogy most a sportról vagy bármi másról - ami az emberek mindennapi életét alakítja, befolyásolja vagy arra van kihatással - beszélünk. Csinálni is kell a dolgokat!
Itt mondtam egy példát, és most megerősítő jelleggel - ugyan nem a sporthoz, nem közvetlenül ehhez a törvényhez kapcsolódik, de igenis a mindennapi életünkhöz kapcsolódik -: tudja, arról is álmodozni kell, meg azért is tenni kell, hogy annak a 4,5 millió embernek is, aki a létminimum alatt éli az életét ebben az országban, jobb legyen a holnapja, és az is a sportolás lehetőségének a közelébe kerülhessen, azok a gyerekek, akik az elhagyott, marginalizálódott települések sokaságán élik az életüket olyan helyzetben, hogy még igazából álmodozni se tudnak arról, hogy az egyszerű, mindennapi sporttevékenység végzésére sort keríthessenek, részben azért, mert nincs tisztességes felszerelésük, részben azért, mert az iskolájukban - mint az előbbiekben említettem - nagyon sok esetben nincsenek meg a tárgyi-technikai feltételek. Tudja, az intézmények, az iskolák folyosóin egy adott tanórában négy osztály nem tud tornaórát tartani. Fejben lehet, hogy mit kellene csinálni, hogy kellene a békaügetést lefolytatni, hogyha; tehát ezt meg lehet csinálni, csak amíg Magyarországon ezen feltételrendszer kialakítása tekintetében önök nem lépnek mértékadót, addig olyan típusú dolgok tekintetében történő vizionálás, amelyeket tesznek, nem azt mondom, hogy felelőtlen, de legalább elgondolkodtató.
Én azt gondolom, amivel Varga László képviselőtársam befejezte a mondatát, ha nem is szó szerint így: a tömegsport irányába történő támogatásoknak a mértékadó megemelése kellene hogy megmutatkozzon a taoforrások felhasználásán keresztül, ez lenne az elsődleges a prioritási sorban, és nem az, hogy stadionok épüljenek, ráadásul nem úgy, hogy mondjuk, nyolc méterre a miniszterelnök kertjétől. Engem nem zavar, ha bárkinek a kertjétől; én nem szeretném, ha az én kertemtől nyolc méterre stadion épülne, de azt gondolom, hogy nem zavar, ha az övétől épül, csak nem tartom jó útnak. Ez egy olyanfajta megalománia - nem tudom, mi -, ami, nem vagyok benne biztos, de az egészségesség kérdéskörét is talán felvetheti. Nem hiszem, hogy Felcsút felemelkedése - hogy jelesül igenis beszéljünk Felcsútról - ezen a stadionon múlik. Nem! Biztos, hogy Felcsút gazdasági szerepvállalása és egyéb útjának a megrajzolása tekintetében lenne más lehetőség is. Ezért mondom azt, hogy szerintem ez megalománia.
Nézze, képviselőtársam, akkor, amikor ön lopásról, hazudozásról meg pénzek eltüntetéséről beszél, kénytelen vagyok három - és ígérem, ezen három gondolaton kívül már nem lépek ki a törvény keretei közül - kézzelfogható, eklatáns példát mondani. Mi az, ha nem lopás, amikor öt éven keresztül óriásplakátokat rajzolnak és pakolnak ki az utakon például a minimálbérek emelkedéséről, és közben az emberek, a szerencsétlen sorsú emberek, akik a legkisebb jövedelmi szinttel bírnak - persze a közfoglalkoztatottakon, a 47 ezreseken kívül -, kevesebbet érő pénzzel a zsebükben, a kezükben mentek haza éveken keresztül, mint azt megelőzően?! Mi ez, ha nem lopás? Persze, nem az a fajta lopás, amikor valakinek a tulajdonát úgymond elsajátítja az ember, de igenis az a fajta lopás, amikor hülyítenek, becsapnak embereket, és közben ők rosszabbul jönnek ki a végkifejlet kapcsán a történetből, mint azt megelőzően.
Mi az, ha nem hazudozás, amikor azt ígérik a választásokat megelőzően, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban?! És mindegyikünk tudja ebben az országban itt a Parlament falai között is - csak vannak, akik máshogy beszélnek erről -, hogy ez nem igaz, hanem a számokkal való manipuláció, ami zajlik ebben az országban az önök részéről, mert olyanokat is beszámítanak a magyar statisztikákba, akik nem itthon végeznek munkatevékenységet, százezres nagyságrendben, és olyanokat is, akik hat évvel ezelőtt nem voltak beszámítva - például a diákfoglalkoztatottak 100-200 ezer fős nagyságrenddel, nyilván pulzál a rendszer -, és nem akarok mélyebben belemenni ebbe a történetbe. De mi ez, ha nem hazudozás?! És mi az, ha nem a pénzek eltüntetése - mondok erre is egy példát -, amikor, mondjuk, offshore cégeken keresztül - tudják, mi az offshore, hát önök tudják - a letelepedési kötvények kiárusítását végezték, végzik?! Ha jól emlékszem, a Gazdasági bizottság hagyja jóvá egyébként ezeknek a cégeknek a lajstromát - emlékképeim szerint talán hét volt ilyen, most már talán csak négy vagy három van -, és ezeken az offshore cégeken keresztül egy letelepedési engedély kiadásáért az offshore cégek abból a 300 ezer eurós nagyságrendből, ha emlékképeim nem csalnak meg, 34 ezer eurót tesznek el, és még közben regisztrációs meg nem tudom, milyenfajta szerződéskötési díjként 40-60 ezer eurót. Az, tudja, mennyi? Csak azért, hogy világos legyen: ez nagyjából 80-100 ezer euró közötti összegnek felel meg, az meg ilyen 30 millió forintos nagyságrendhez közelít egy ember esetében, egy engedély kiadása tekintetében. És mivel ez letelepedési kötvény, ezért majd öt év elteltével ezeknek a pénzeknek a visszafizetését a magyar állampolgárok fogják megtenni, azt, amit az offshore cégek - részben azt a 34 ezer eurós nagyságrendet a szerződéskötés után - magukévá tettek. Hát mi ez, ha nem a pénzek eltüntetése?! Csak azért említem mindezt, mert azt gondolom, hogy bizonyos értelemben ezeknek a pénzeknek egy része vélhetően olyan helyekre kerül, amelyekre nem kellene hogy kerüljön.
Az a dolog lényege tehát, hogy lopásról, hazudozásról meg pénzek eltüntetéséről, Gelencsér képviselőtársam, nem kellene beszélni, mert ezek csak a felszín kapargatásai voltak, amiket most mondtam, és nem a mélyben való elmerülések. No, tehát stadionok vagy tornatermek? Én azon az állásponton vagyok, hogy tornatermek. Igen, olyan feltételrendszerek kialakításai, amelyek a gyermekeinkről szólnak, a gyermekeink sokaságáról szólnak.
(13.00)
Még egyszer mondom, a tornaórákat nem fejben kell megtartani és lefolytatni, hanem megfelelő eszközök és háttér igénybevétele mellett. A legnagyobb bajom ezzel a törvénytervezettel valójában az, hogy ugyanúgy, ahogy a tao 1 százalék keretei között felhasznált források tekintetében az átláthatóság és az ellenőrizhetőség, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy az átláthatatlanság és az ellenőrizhetetlenség van jelen. Tehát az átláthatóság nincs meg, az ellenőrizhetőség nincs jelen.
Mondja Hollik képviselőtársam, hogy hát hogyne lenne, hiszen majd a 19 milliárd forint tekintetében is a Fővárosi Önkormányzatban lévő szocialista meg egyéb más ellenzéki politikusok ezt megtehetik. Hogyne, természetesen, mert megvan hozzá az a többségük, ami ehhez szükségeltetik. De nem akarok megint kimenni a dologból, de majd azt mondom, hogy nézzék meg a mai parlamenti ülésnapunk tárgyalásának az utolsó napirendjét, ami az átláthatóságról szól, tudják, ez a postaszolgáltatásokról szóló törvénytervezetet jelenti. Szóval, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen a források felhasználása. Pedig mese nincs, közpénzről van szó. Közpénzről van szó, nem magáncégeknek a juttatásairól, adományairól van szó. Mint ahogy ma már elhangzott, talán Szilágyi képviselőtársam is említette, maga Felcsút tehát közpénzből és nem adományokból létesült.
Az pedig, ha nem személyeket és nem szervezeteket érintek, hanem egy fogalmi kategóriát használok; az pedig, ha azt mondom, hogy a zsiványság akkor is zsiványság, ha bármilyen olyan értelmi, törvényi kereteket próbálnak meg rajzolni mögé, amelyek ennek a legitimizációját biztosítják. Tudja, van jogi meg van morális, van jogi meg van morális kötelezettség. Én azt gondolom, hogy minden olyan törvényi rendelkezés, amely gyakorlatilag a jogi felmentettségét megadja annak, hogy bizonyos értelemben ne kelljen szembenézni dolgokkal, az nem azt jelenti, hogy ez morálisan nem jelentheti a zsiványság kategóriájába való tartozást.
Én személy szerint nem tudom és nem is akarom másként értelmezni azt, hogyha egy adott település, ráadásul ez a település fogható módon a miniszterelnöknek a szülőfaluja, a taoforrások tekintetében - nem én mondom, Hollik képviselőtársam mondja - 260 milliárd forintból 11 milliárd forintot - nem tudok mást mondani - kaszál. Azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló. Nem helyénvaló! Nem azt mondom, hogy a miniszterelnök lop, nem, nem! De azt mondom, hogy ez nem helyénvaló. Nem helyénvaló, azért nem, mert Magyarországon van 3200 - 3200! - önkormányzat. Tudja, akkor, amikor a taopénzek 260 milliárd forintjából 11 milliárdot visz el Felcsút, akkor ez az összes forrásnak több mint a 4-4,2 százaléka, így gyors fejszámítás alapján, miközben Magyarországon van 3200, durván 3200 önkormányzat.
Ha ebbe beleveszem Budapest létét is, akkor azt kell hogy mondjam, 3200, az 0,032, tehát 32 ezreléknyi forrás kellene hogy jusson átlagosan egy önkormányzatra, Felcsút esetén ez 4,2 százalékra jön ki. Hát az meg akkor visszafelé számítva nagyjából a 130-szorosa egy átlag önkormányzat szintjének. Szerintem ez aránytalan, messze aránytalan. Nem arról van szó, hogy ki lop, hanem arról van szó, hogy ez tisztességtelen megítélésem szerint. Arról van szó, hogy ilyen értelemben gyakorlatilag a politikai súlyával való, nem jó értelemben politikai súlyával való visszaélésnek tekintem azt, hogy Felcsút ilyen mértékben részesül a taopénzek felhasználásának a lehetőségéből.
Nem akarom túlragozni ezt a történetet, de mindenképpen szükségszerűnek tartottam megemlíteni, hogy nem gondolom azt, hogy a jog meg a moralitás ilyen értelemben egyenértékű, és nem akarom azt se mondani, hogy a morális követelményekkel való szembeállítás tekintetében helytáll az, ha valaki valamilyen rendeleti vagy törvényi szabályozási keretek tekintetében nyugodtan felmenti önmagát ezek alól a dolgok alól.
És tudja, még egy befejező gondolatot szeretnék mondani, Gelencsér képviselőtársam, ehhez illesztetten. Én ezt úgy képezem le magamban, hogy a beruházások ne a politikai érdekérvényesítő képesség alapján alakuljanak ki, formálódjanak - mondtam: Orbán, Seszták, egyéb más neveket is lehetne használni e tekintetben -, hanem egyszerűen a Magyarországon élő emberek érdekeit szolgálva, a tömegsport igényeit kielégítve szülessenek meg ezek a támogatások. És ha eszerint történik a taoforrások felhasználása, az olimpiát érintően történő források felhasználása és azoknak az ellenőrizhetősége és átláthatósága is, akkor azt gondolom, hogy lehet erről komolyan egymás között beszélni. De addig, amíg nincsenek meg a feltételei annak, hogy bármilyen taóból származó forrás azok által, akiknek jogosultsága van, valós ellenőrizhetőségen menjenek keresztül, kézzelfogható, valós ellenőrizhetőségen menjen keresztül, és mindenki számára pedig átlátható legyen, addig azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén.
Nyilvánvaló, hogy nekünk az aggályaink, a kételyeink itt az ellenzéki oldalon politikai identitástudattól függetlenül azért vannak meg, vagy ezért meg ezekért a dolgokért vannak meg, amiről én is beszélek meg más képviselőtársaim. Úgyhogy mértéktartás kellene, és az emberek közös érdekének a képviseletében történő forrásfelhasználások kellenének. Akkor, azt hiszem, egészen más lenne a helyzet. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
