SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy dologban érthetek csak egyet szocialista képviselőtársaimmal, akik itt ülnek a teremben, hogy hiányoznak a fideszes sport-szak-politikusok, így most kénytelen vagyok én, mint aki mondtam, nem fogjuk támogatni ezt a törvénymódosító javaslatukat, hiszen tartózkodni fogunk, de válaszolni nekik esetleg azokra a sportszakmai kérdésekre, amelyek itt felmerültek.
Mesterházy Attilával nem tudok vitatkozni, hiszen Mesterházy Attila tényleg sportszakmai szempontból közelítette meg a kérdéseket, Józsa István már nem annyira, hiszen Józsa Istvántól olyan mondatokat hallhattunk, amiket vissza is szeretnék utasítani, hiszen Józsa István valahogy úgy próbálta meg kifejezni ezt az egészet, hogy a 2024-es olimpián mi lesz, ha itt mi nem tudjuk a kvalifikációs rendszerben megvalósítani, hogy normális csapatot állítsunk ki, tehát a „merjünk kicsik lenni” dolog jött le Józsa István szavaiból.
Neki szeretném azt elmondani, csak hogy tudja, hogy Magyarországot véleményem szerint nyugodtan nevezhetjük olimpiai nagyhatalomnak is. Hiszen egy ilyen kis ország, mint Magyarország a jelenlegi lélekszámunkkal az olimpiák történetében óriási sikereket ért el. Hogy csak egy számot mondjak, azzal a 480 nyári olimpiai éremmel, amivel mi rendelkezünk, a legeredményesebb nemzet vagyunk azok között, akik még nem rendezhettek olimpiát, és nem olyan sok ország van egyébként, aki rendezhetett, tehát azt mondom, hogy a világ összes országa közül a legeredményesebbnek lenni azok között, akik nem rendeztek olimpiát, nem olyan rossz helyzet.
Aztán azt is elmondanám neki - de már nincs itt -, hogy ráadásul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásánál is volt magyar, hiszen emlékezzünk meg dr. Kemény Ferencről, aki az alapítók között jelen volt, és ott volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásánál. Azt is elmondhatnánk, hogy egyszer már rendeztünk majdnem olimpiát, hiszen 1920-ban Magyarország nyerte el az olimpia rendezésének jogát, de az első világháború veszteseként ezt elvették tőlünk, és akkor Antwerpen rendezte meg, tehát ezért is jó lenne esetleg egy olimpiát rendezni.
Aztán azt is mondta Józsa István, hogy irreális az olimpia megrendezése Magyarország számára. Az én véleményem szerint, ha valaki végiggondolja, egyáltalán nem irreális; hiszen ha ezt normálisan és tervszerűen és valóban tényleg tisztán és átláthatóan tervezzük meg és próbáljuk meg megrendezni, és ez összhangban lesz azokkal az infrastrukturális fejlesztésekkel, amiket egyébként is el kell végeznünk 2024-ig, akkor egyáltalán nem tartom irreálisnak azt, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, hiszen ha irreálisnak tartanánk, akkor nem támogatnák, akár csak a pályázatot sem. A pályázatot azért támogatja a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és azért hisz abban, hogy meg is nyerhetjük ezt a pályázatot, mert Magyarország véleményünk szerint igenis képes arra, hogy megrendezze ezt az olimpiát, amennyiben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nekünk adja ennek a rendezését.
Amit fölvetett még Józsa István, a görög példát említette: valóban Görögország esetében, ha megnézzük az olimpiarendezéseket, akkor Görögország messze magasan kiugrik ebből negatív értelemben, hogy milyen hatásai voltak az olimpiarendezésüknek.
(12.10)
Az okos ember pedig mások példájából tanul, és nem követi el azokat a hibákat, amiket mondjuk, Görögországban esetlegesen elkövettek. Tehát nem a legrosszabb mutatókkal rendelkező olimpiát kellene folyamatosan felhozni példának. És valóban, amint mondta, hogy a PwC háttéranyagában ugye 10,5 milliárd forint volt, amikor először kijöttek azok a háttértanulmányok, meghatározva a pályázatra elvileg, hogy ennyibe fog kerülni. Mi már akkor is mondtuk egyébként, hogy véleményünk szerint ez egy alulbecsült összeg, hiszen az az összeg, amiről most beszélünk, ez a 19 milliárd forint, ez pontosan megegyezik Párizs kalkulált összegével, amit ők is a pályázatra kívánnak költeni. Nem hiszem, hogy egy sikeres pályázatot egyébként ennél kevesebb összegből meg lehet csinálni. De ha megcsináljuk, akkor nagyon jó, és itt kapcsolódok Gúr Nándorhoz, hogy azt mondta Gúr Nándor, hogy amennyiben és több mint 19 milliárd forint, akkor vissza kell fizetni. Hát, ez nem így van, mert nem lehet több 19 milliárdnál, hanem csak reméljük, hogy kevesebből is meg tudjuk oldani, mint 19 milliárd forint, és akkor vissza lehet fizetni a költségvetésnek. De abban egyetértek Gúr Nándorral, hogy ez valóban közpénz. Tehát a tao közpénz. Mert attól, hogy ezek a cégek, ezek a nyereséges cégek nem fizetik be a költségvetésbe, nem kerül be a költségvetésbe az ő adójuk, az onnantól kezdve ugyanolyan közpénz, hiszen annyi a különbség, hogy nem került be. Ezért nem is értem, és ezért szeretném, ha államtitkár úr válaszolna arra, hogy miért változtattak a finanszírozáson. Tehát miért nem volt jó úgy, hogy valóban közpénzként, valóban a Nemzetgazdasági Minisztérium által előirányzott tételekben, 2016-ban és ’17-ben is 9,5 milliárd forinttal támogatták volna az olimpiai pályázatot, vagyis ebből finanszírozták volna az olimpiai pályázatot? Hiszen mindkettő közpénz, de én úgy érzem, hogy talán az lehet az ok, az lehet a háttérben, hogy a tao tényleg nem annyira ellenőrizhető, mint ha közvetlenül a költségvetésben jelenne meg ez az összeg.
Aztán van egy olyan kérdésem is, csak azért lenne jó, mert az a baj, hogy önök általában úgy szoktak válaszolni, hogy a vita lezárásaként, amikor lezárják a vitát, és nem tudunk vitatkozni, és nem tudunk újabb kérdéseket feltenni, de azért lenne jó, ha esetleg államtitkár úr válaszolna ezekre a gazdasági kérdésekre, tehát még egyszer mondom, nem sportszakmai kérdéseket várok, hanem csak gazdasági kérdéseket, hogy mi történik addig, amíg a taopénzből a Budapest 2024 Nonprofit Zrt.-hez megérkeznek az első pénzek. Tehát addig is valahogy működnie kellene ennek a zrt.-nek, addig is lesznek kiadásai! Addig azt a költségvetésből fogják akkor finanszírozni, tehát ami a kormányhatározatban benne van? Mert akkor felmerül az újabb kérdés, hogy ha addig a költségvetésből finanszírozzák, akkor két lehetőség van. Az egyik az, hogy amikor beérkeznek a taopénzek, akkor ezt visszafizeti a nonprofit zrt., a másik lehetőség, hogy nem fizeti vissza, ugyanúgy marad a 19 milliárd forintos keret, amiért taót gyűjthet, akkor viszont már több pénzről beszélünk, mint 19 milliárd forint. Tehát ezt jó lenne tisztázni, hogy itt mi történik, meg hogy mi lesz ennek a menete, akár csak gazdaságilag is, hiszen jogilag, pénzügy-technikailag hogy fog ez az egész működni, vagy hogy képzelik önök el. És amiről még szeretnék valamit hallani önöktől, és talán ez lenne a legfontosabb, hogy milyen elszámolással, milyen ellenőrzéssel, milyen figyelemmel kívánják kísérni ennek a nonprofit zrt.-nek a munkáját.
Tehát azért az nem lenne jó, ha olyan ellenőrzések lennének, és nem szeretnék eltérni a tárgytól, de muszáj említést tennem, hogy vannak olyan nemes célok, és vannak olyan célok, amiket el is kell fogadni. Ilyen cél például, mondjuk, adott esetben a magyar-cigány együttélés kérdése, amire valóban áldoznunk kell. Önök áldoztak is, ugyanígy meghatároztak egy ötmilliárd forintos keretösszeget, majd aztán 1,2 milliárd forintot oda is adtak az ORÖ-nak, aztán ez a pénz eltűnt, és nem valósult meg belőle semmi. Tehát amikor ilyen példák vannak előttünk, akkor nagyon fontos lenne, hogy valóban szigorú ellenőrzéssel, szigorú elszámoltatással, akár havi, kéthavi rendszerességgel vagy állandó jelenléttel jelen legyen a kormány vagy a minisztérium, hogy még csak meg se fordulhasson senkinek a fejében az, hogy ha nemes célra közpénzeket áldozunk, akkor ezt a céltól eltérően próbálják meg felhasználni, és másra próbálják fordítani ezeket a közpénzeket, amiket elhatározott a kormány, amiket támogatnak, mondjuk, az ellenzéki pártok közül is jó páran, vagy amiről Magyarország lakossága és a magyar emberek is úgy érzik, hogy fontos cél.
Tehát ezekre szeretnék még választ kapni, amennyiben lehetséges, a vita lezárása előtt, hogy ha van olyan kérdés, ami még felmerülne bennünk, akkor azt fel tudjuk tenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
