IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A magyar egészségügy válságáról mára csak a kormány nem hajlandó tudomást venni. A problémákkal nap mint nap szembesülnek az intézményvezetők, az egészségügyi dolgozók, a betegek és az egyszerű újságolvasók is. Naponta jelennek meg a hírek felmondó orvosokról, összeomló osztályokról és az elvándorló egészségügyi dolgozók egyre nagyobb számáról, de a kormány még mindig úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sőt rohamos fejlődésen menne keresztül az egészségügy.
Az egészségügy egyre súlyosabb válsága elsősorban annak köszönhető, hogy a kormánynak az elmúlt öt évben csupán két célja volt itt: fenntartani a működőképesség látszatát és párhuzamosan a lehető legtöbb pénzt kivonni a területről. Valódi egészségügyi program és koncepció soha nem volt, csak a túlélés és a problémák szőnyeg alá söprése. A kormány sokadszorra ígéri meg a béremelést, és sokadszorra veri át az egészségügyi dolgozókat. A kivándorlást legalább lassítani tudó általános, mindenkire kiterjedő alapbéremelés pedig még mindig várat magára.
Eddig csak az egészségügyi dolgozók egy-egy kisebb csoportja kapott bérkiegészítést, pótlékot, ösztöndíjat, de ezek a pótcselekvések csupán azt támasztják alá, hogy a kormány nem megoldani, csak elfedni akarja az egészségügy problémáit, ráadásul bérfeszültséget keltve egymásnak ugrasztja a szereplőket.
A mi álláspontunk szerint olyan fizetésekre van szükség, amelyekért megéri a hazai egészségügyben munkát vállalni, ehhez legalább 50 százalékkal emelni kell az alapbéreket. De önök mintha nem vennék észre, hogy ezrével döntenek orvosok a kivándorlás mellett. Idén is megmaradtak az ígérgetésnél és az átverésnél. Legutóbb február elején derült ki, hogy a szakorvosoknak és ápolóknak nem érkezett meg az idei évtől megígért magasabb fizetés, pedig nagyon veszélyes játékot játszanak, hiszen egy idő után senki sem fog hinni az önök újabb ígérgetésének, és akkor a világ összes pénzével sem tudják majd megállítani a kivándorlást. Az alacsonyan tartott fizetésekkel a kormány életben tartja a hálapénzt, amely az egész rendszert igazságtalanná teszi, és elfogadhatatlan különbségeket okoz az ellátás színvonalában. Ráadásul, ha a kormánynak valóban fontos lenne a családok és a gyermekvállalás támogatása, akkor nem engedné, hogy egy szülés súlyos százezrekbe kerüljön mindenkinek, a befizetett járulékon túl természetesen.
A kormány az elmúlt öt évben a kórházi adósságok rendezését is csupán kampányeszközként használta. Büszkén hirdetik mindenhol, hogy 60 milliárd forintot fordítottak az egészségügyre, de nem beszélnek arról, hogy továbbra is 42 milliárd forint az adóssága az intézményeknek, és nem tettek semmit azért, hogy ez az adósság ne termelődjön újra. De a kormánynak ez vélhetően nem is célja, szándékosan tartják fenn a forráshiányos helyzetet, hogy a kórházak az önkormányzatokhoz hasonlóan rá legyenek utalva a kormány központi jóakaratára.
Ha valóban meg akarják oldani a kórházak finanszírozását, akkor ne az intézményvezetőket hibáztassák, hanem biztosítsanak elegendő forrást a működéshez. Ha pedig a kormány még mindig nem hajlandó elismerni, hogy a magyar egészségügy válságba került, akkor érdemes megnéznie a rendszer teljesítményét mérő objektív adatokat. Ezek alapján az EU leggyengébben teljesítő egészségügyi rendszerei közé tartozik a magyar. Hogy csak egy adatot mondjak, Magyarországon jelentősen nagyobb az esélye, hogy egy daganatos megbetegedésbe belehaljunk, mint az Unió bármely más országában. Itthon mindössze a diagnosztizált betegek 43 százaléka éli túl a betegséget, Szlovákiában ez 51 százalék, Csehországban 55 százalék, több országban pedig 60 százalék felett van. Pedig a magyar orvosok a legjobban képzettek között vannak, az egészségügyi dolgozók pedig a megalázóan alacsony bér és a méltatlan munkakörülmények ellenére is emberfeletti munkát végeznek. A kiábrándító adatok elsősorban az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottságának köszönhetőek.
Az LMP azt várja a kormánytól, hogy lássa be, a hitegetés, a problémák szőnyeg alá söprésének ideje lejárt a magyar egészségügyben. Nem államtitkárcserékre, hanem valódi cselekvésre van szükség. Ehhez először is több pénzt kell költeni az egészségügyre, jelentősen növelni kell a dolgozók bérét, kezelni kell az egyre súlyosabb létszámhiányt, és növelni kell az intézmények forrásait. Erre meg is lenne a fedezet a magyar költségvetésben, csak önök egyszerűen spórolni akarnak a magyar emberek egészségén.
