ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppártnak és a Fidesz parlamenti frakciójának köszönöm a támogató hozzászólásait. (Lukács Zoltán: A Fidesz egy szót nem szólt az ügyben!)
Ami a szocialisták tisztelt elnökének felszólalását illeti, ott kénytelen vagyok tenni néhány megjegyzést. (Közbeszólás az MSZP soraiból: El is várjuk!)
(12.10)
Az első, hogy azt javaslom, hogy ezt az álláspontot, amit itt elmondott a brit népszavazással és az ahhoz kapcsolódó változtatásokkal kapcsolatban, legyen kedves, mondja el a Szocinternben is, mert azok aztán támogatják az egész csomagot úgy, ahogy van. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.) Azt javaslom, hogy képviselje ezt az álláspontot, amit itt elmondott, az Európai Szocialistákon belül is, majd el fogják önnek mondani, hogy hogyan kell értelmezni azt a megállapodást, és akkor szemben a magyar parlamenttel, nem lesznek olyan udvariasak a tárgyi tévedésekkel szemben, mint ahogy mi vagyunk. (Derültség kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Ami azt a kérdést illeti, hogy önök milyen álláspontot foglaltak el korábban (Gúr Nándor: Mit írtál alá?) a menekültügy kérdésében, ott emlékeztetnem kell a magyar közvéleményt arra, hogy ha önök lettek volna kormányon az elmúlt másfél évben, akkor Magyarországon több százezer beazonosítatlan, ismeretlen (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!), közvetlen veszélyt jelentő idegen tartózkodna. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És azt kell mondanom, hogy ha a szocialisták politikáját fogadta volna meg a magyar kormányzat, akkor Magyarország ugyanolyan mértékig lenne kitéve a terrorveszélynek (Gőgös Zoltán: Még senki se maradt itt!), mint ahogy Párizs ki volt téve, és Magyarországon a nők ugyanúgy ki lennének téve a veszélynek, mint ahogy Köln városában ki voltak szilveszter éjszakáján. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így igaz! - Taps a kormánypártok soraiból.) Azért nem jött be ez a baj Magyarországra, mert nem önök voltak kormányon. Ha önök lettek volna kormányon, ma a magyar embereknek, a magyar asszonyoknak (Gőgös Zoltán: Nem akar itt élni senki!) és a mi lányainknak azzal a veszéllyel kellene együtt élnie itt, Magyarországon, amivel Nyugat-Európa számos országában. Ez csak azért nem következett be, mert önök nem voltak hatalmon. Azt kívánom a magyar polgároknak, ez még maradjon is így jó hosszú ideig. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Dr. Varga László: A főnök humora mindig jó!)
Ami Tóbiás elnök úrnak a hozzászólását illeti, egy nagyon fontos részéhez szeretnék kapcsolódni, bár ez sem a migránskérdéshez, sem a brit népszavazáshoz nem köthető, de a jövő egyik fontos kérdése, ezért javaslom, hogy valamikor majd a tisztelt Ház kerítsen is erre sort. Ez ma még inkább egy szellemi természetű felhő, ami az égbolton kirajzolódik, de ennek lesznek majd konkrét jogszabályi előterjesztései is a jövőben. Arról beszélt az elnök úr, hogy vajon vannak-e olyan törekvések az Európai Unióban - ezt ő kétsebességesnek nevezi; most már nem így hívják, ennél a baj sokkal nagyobb -, hogy létrejön egy szakadás az Európai Unión belül, leginkább nem kétsebességes alapon, hanem ott, ahol az eurózónához tartozó országok vannak, és azon a határon, ahol mi vagyunk, a többiek, akik nem. Ez egy nagyon komoly kérdés, amit alaposan át kell gondolnunk. Én csak azt akarom mondani ezzel kapcsolatban, hogy ismét kérem, beszéljen a francia szocialista párt vezetőivel, akik az első számú képviselői ennek a koncepciónak, és ami nem volna jó Magyarország számára. Jelezni szeretném tehát, hogy ez a gondolat nem a keresztény hagyományainkat képviselő Európai Néppártból indul ki, hanem az önök pártcsaládjából, a szocialisták világából, és ezt el is kell hárítanunk. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! - Közbeszólások az MSZP soraiból. - Gúr Nándor: Perifériára viszed az országot! - Az elnök csenget.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Gúr Nándor: Perifériára viszed az országot! - Az elnök csenget.) Minden tisztelet mellett, Schiffer képviselőtársam, azt kell mondanom, hogy a politikai diszlexiával nem tudok mit kezdeni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Tehát a helyzet úgy fest, hogy a szövegeket el kell olvasni. Például a legutóbbi zárónyilatkozatot is, amit elfogadtunk, el kell olvasni, amely világosan azt mondja, hogy „fölidézve azokat az egyetértéseket, amelyeket decemberi csúcsunkon értünk el”, ahol Magyarország és Szlovákia bejelentette, hogy nem ért egyet.
Tehát magyarán, a mostani zárónyilatkozat azért utal vissza a decemberi közös nyilatkozatunkra, mert ott jelentette be Szlovákia és Magyarország, hogy perre megyünk. Következésképpen az diszlexia, hogyha valaki nem tud egy szöveget magában sem értelmezni, és két szöveget egymás mellé tenni pedig képtelen. Ezen nem tudok segíteni. És azt javaslom, hogy mielőtt esetleg a tudással arányban nem álló bátorsággal nyilatkoznak ezekről a szövegekről (Derültség a kormánypárti padsorokban.), próbálják megérteni, hogy mi van oda leírva.
Hasonlóképpen meg kell említenem, hogy egyébként ezeket a szövegeket 26 ország maradéktalanul elfogadja - pontosabban ebből le kell vonni azokat, amelyek nem részei a közös határvédelemnek -, és csak ketten vagyunk ebben a pillanatban, a szlovákok és mi, akik folyamatosan ellenezzük. De ezek a szövegek ebben a pillanatban csak arról szólnak, hogy mi van a már korábban jogszabályi formát öltött 120, illetve plusz 40, 160 ezres kvótával.
És itt van egy jogi vita, amit Vona képviselőtársunk pontosan idézett föl, hiszen mi egy eljárást indítottunk meg a bíróság előtt, és fölvetődik az a kérdés, hogy egyébként ennek van-e halasztó hatálya, hiszen egy olyan jogszabályt fogadtak el, amely ránk nézve is kötelező.
Számok szerepelnek benne, de mi azt nem hajtjuk végre, mert szerintünk a jogi vita rendezése előtt ezt nem érdemes végrehajtani. Segíti a magyar álláspontot az, hogy bár 160 ezer ember szétosztásáról van szó, ez idáig mindösszesen Görögországból kétszázötvenegynéhány, Olaszországból kétszázhatvanegynéhány embert sikerült szétosztani. Ez messze van még a 160 ezertől. Tehát azt tanácsoljuk a szétosztáspárti európai uniós országoknak, hogy ha már csak az az ezer van hátra, amit nekünk szántak, majd akkor térjünk vissza a kérdésre (Derültség a kormánypárti padsorokban.), addig ne.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha pedig valaki esetleg nem hinne a mindenkori magyar kormánynak ebben a kérdésben, akkor higgyen Martin Schulznak, aki épp a mai napon azt nyilatkozta vagy tegnap, idézem őt: „Magyarország egész biztosan nem vesz részt” - tehát Magyarország egészen biztosan nem vesz részt - „menekültkontingensek befogadásában, de más közép- és kelet-európai államokban van hajlandóság az együttműködésre.” Ez megfelel a valóságnak. Van, aki igen, van, aki nem, mi a nemet mondó országok közé tartozunk, és ezt a magyar parlament szocialista képviselőin túl vagy helyett Schulz, szocialista párthoz tartozó parlamenti elnök úr jól érzékeli.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabadkereskedelmi egyezmények kérdésére azért nem térek vissza - ez egy teljesen rosszízű vita -, hiszen minden szabadkereskedelmi egyezményt a magyar parlamentnek ratifikálnia kell, ide fog kerülni. Nyugalom, önöknek lesz módjuk elmondani a véleményüket! Sőt nemcsak elmondani a véleményüket, hanem szavazni is fognak ezekről a szabadkereskedelmi egyezményekről. Tehát semmiről nem késtek még le, hiszen ezeket a vitákat itt le fogjuk folytatni.
Azt a problémát most nem idézem ide, mert szalad az idő, hogy szerintem stratégiai tévedés a keleti és a déli nyitást szembeállítani a középeurópai együttműködéssel.
Amiben viszont egyetértek Schiffer képviselőtársammal, az az, hogy az európai alapszerződés módosítása időszerű lenne. Most megoldották a szerződést módosítani nem akaró országok - és rajtunk kívül szinte csak ilyen van az Unióban -, hogy az Egyesült Királyság által javasolt reformokat az alapszerződés módosítása nélkül hajtsák végre. Ezt megoldották. Nem mondom, nyikorog ez a jogi építmény, de megoldották. Én is osztom az ön álláspontját, szerintem jobb lenne, ha hozzányúlnánk az alapszerződéshez, de ahhoz, hogy az alapszerződésről szóló vita meginduljon, ahhoz sajnos Magyarország - tudom, hogy ezt ön felrója nekem, de - nem elegendő súlyt képviselő ország az Európai Unióban, hogy egymagában ezt el tudja érni, mert ahhoz kell egy bizonyos szavazati arány, amivel mi nem rendelkezünk.
Ami a külföldön dolgozó magyarokat illeti, ott szeretném világossá tenni: úgy, ahogy eddig, a magyarok ezután is szabadon vállalhatnak munkát Európa minden országában, ideértve az Egyesült Királyságot is.
És vissza kell utasítanom ismételten azokat a megjegyzéseket, amelyeket nem lehet másképpen értelmezni, csak úgy, hogy önök rendszeresen megtámadják a külföldön munkát vállaló embereket. (Moraj az MSZP soraiban.) Különböző emberek különböző okokból döntenek emellett, de elvitatni a jogukat, hogy így döntsenek, szerintem nem helyes. (Gúr Nándor: Egymillió új munkahely…) És arra törekedni, hogy bárki itthon tartsa őket, ha ők menni akarnak, az sem helyes. És önök ezt teszik, folyamatosan negatív színben tüntetik fel azokat a magyarokat, akik úgy döntöttek, hogy valamilyen okból megpróbálkoznak a külföldi munkavállalással. Miért kell ezeket az embereket bántani? Miért nem ismerjük inkább el őket? (Gúr Nándor: Nem őket bántjuk!) Miért nem mondjuk azt, hogy micsoda bátorság kell ehhez? (Lukács Zoltán: Ez politikai diszlexia!)
Gondoljon bele, nem olyan egyszerű dolog ez, felkerekedni Magyarországról, elmenni Londonba, és ott munkát vállalni! Vagy akár csak Németországba! Nem beszélve a magyar külföldinyelv-beszélési problémákról, amelyek velünk élnek nem tudom, hány évtized óta. Szóval, ezeket az embereket inkább elismeréssel kellene emlegetni, és azt kellene mondani, hogy nagyra becsüljük őket, hogy van bennük bátorság, elszántság meg kraft. Arról már nem is beszélve, hogy egyébként pedig lassacskán több mint kétmilliárd euró értékben hazaküldik a jövedelmüknek egy tekintélyes részét Magyarországra. És önök támadják ezeket az embereket? Szeretném világossá tenni, hogy a kormány, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt elismeréssel adózik azoknak az embereknek, akik kockázatot vállalva Magyarországon kívül is megpróbálnak tenni a családjuk boldogulása érdekében, és támogatjuk őket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Vona képviselő úrnak azt szeretném, hogyha megengedi, képviselőtársam, válaszolni, ha az Egyesült Királyság reformtörekvéseit azon a szemüvegen keresztül nézzük, amit ön most föltett, vagyis hogy az egyesült európai államok felé vagy attól inkább el, attól távolodó irányt jelent-e ez, akkor az utóbbit kell megjelölnöm. Tehát a britek egyértelművé tették, hogy az ever closer union nevű klauzula, ami az egyre közelebbi uniós együttműködés, annak az újraértelmezését vagy pontos meghatározását kérik, mert az Unió szerződéseiben ez egy körülhatárolatlan terminológia.
(12.20)
És ők azt javasolták, hogy tegyük világossá, ez semmilyen jogi kötelező erőt nem jelent; sokkal inkább az európai kultúrhagyománynak és az európai politikai hagyománynak a része. Tehát ha abból a szempontból próbálom lefesteni a mostani helyzetet, hogy közelebb kerültünk-e az európai egyesült államokhoz vagy távolabb kerültünk tőle, akkor a brit reformokkal távolabb kerültünk tőle. Ha a kérdést úgy tesszük föl, hogy a most, majd márciusban megvitatandó új menekültügyi és migránsügyi szabályozás, amit elő fognak majd terjeszteni, az közelebb visz-e bennünket az európai egyesült államokhoz vagy eltávolít, akkor azt kell mondanom, hogy amit le fognak tenni javaslatot az asztalra, az közelebb fog hozzá vinni. Tehát elvi okunk is van arra, hogy ne támogassuk, túl azon, hogy konkrétan káros lenne Magyarország számára.
A külföldön élő magyarok választójogát semmilyen sérelem nem érheti. (Gúr Nándor: Szavazhat levélben?) Minden külföldön tartózkodó magyar állampolgár a pontosan lefektetett szabályok szerint élhet a szavazati jogával. Ami pedig a határvédelmet illeti, szeretném világossá tenni, hogy voltak olyan javaslataink és döntéseink a határvédelem esetében, amelyet a Jobbik támogatott, ezt a támogatást köszönjük. És voltak olyan javaslataink, különösen a hadsereg bevethetősége ügyében, amelyet a Jobbik nem támogatott. Ezt sajnálatosnak tartjuk, és arra kérjük önöket, hogy vizsgálják felül az álláspontjukat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiból.)
