DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! 2014. február 19-étől február 19-e, Kossuth Zsuzsanna születésnapja a magyar ápolók napja, amit most már két éve ünnepel a szakma, illetve két éve ünnepelnek azok, akik a magyar ápolás ügyéért igazán felelősséggel viseltetnek. A mai napi rendezvényen, amelyen volt szerencsém részt venni, a délelőtti nap folyamán osztották ki azokat a megtisztelő éves díjakat, amelyek az ápolásügyben, ha úgy tetszik, a legmagasabb szakmai kitüntetésnek számítanak. Ilyen volt ebben az esetben a Batthyány-Strattmann-díj, amelyben egy fő részesült, és amely Zala megyébe vándorolt, és emellett több ápoló évtizedes munkája végett, illetve annak kitüntetéseként Pro Sanitate-díjat kapott. Ezek közül hadd említsem meg Kátainé Jakl Annát, akinek ezúton is gratulálok, áldozatos munkáját a karcagi kórházban végzi most már évtizedek óta. Hadd említsem meg, hogy három darab Kossuth Zsuzsanna-díjas lett, amelyet a Magyar Ápolási Egyesület osztott ki, és egy tiszteletbeli ápoló díj is kiadásra került.
De nem mindenkinek tudunk teljes örömmel gratulálni - a gratuláció természetesen jár a kitüntetetteknek -, hiszen ez az ápolók napja felhívta a figyelmet arra, hogy az ápolás ügye továbbra is egy helyben toporog, és az ápolók napja az üres kormányzati ígéretek napja is az ápolásüggyel szemben. Hogy mire alapozzuk, hogy üresek ezek az ápolásügyre vonatkozó ígéretek, azt jól mutatja, hogy milyen állapotban van jelenleg a szakma, 2016-ban hol áll az ápolók kérdése.
Érdemes azt megjegyeznünk, hogy az ápolók 90 százaléka, a dolgozók 90 százaléka nő, átlagkoruk pedig 40-45 év, egyre öregedik a szakma, és nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy egy olyan réteget képviselnek, amely egy 50-52 ezer fős réteg a magyar egészségügyi szakmában, tehát ha úgy tetszik, a derékhada az egészségügyi dolgozóknak. Nos, ezek a dolgozók azok, akik olyan bérek között végzik mindennapi tevékenységüket, gyakorta komoly műszakos beosztásban, fáradtan, elfásulva, kiégetten és egyébként létszámhiány mellett, akik, például mondjunk egy egyszerű példát: egy 40 éves munkatapasztalattal bíró, tehát most már a nyugdíjhoz közelítő vagy talán már a nyugdíjas évek előtt álló segédápoló összesen nettó 109 ezer forintot visz haza, de egy 30 éves munkatapasztalattal bíró szakápoló is csak 120 ezer forint nettót visz haza. Ezek egyébként nemzetgazdasági szinten is a szociális szférát követően a lista legalján állnak, a vásárlóerő paritásában az európai, de nemcsak európai, hanem a fejlett országokat tömörítő OECD átlagában is utolsó előtti helyen állnak, a magyar ápolóknak futja a lehető legkevesebbre a mindennapi fogyasztási cikkekből.
De nem csak a bérekkel van gond; azok a munkakörülmények is nyomják az ő vállaikat, amelyek az általános egészségügyi problémákat takarják, amelyek intézményi infrastrukturális problémák, hogy milyen állapotban vannak a kórházak, hogy milyen állapotban van egy-egy betegszoba, ahol a napi tevékenységet kell elvégezni, és egyébként milyen feszültségek származnak abból, hogy ezekben a kórtermekben, amelyek sokszor lelakottak, eszközökkel rosszul felszereltek, olyan rosszkedvű betegek is tartózkodnak, amilyen rossz magának az intézménynek az állapota.
Az államtitkár úr is elismerte most már több fórumon, Ónodi-Szűcs államtitkár úr, hogy bőségesen hiányzik ebből a szakmából utánpótlás is, illetve a jelenlegi dolgozói élőerő. Összességében azt is fontos megjegyezni az ápolók napján, hogy a szakma 27 ezer hiányzó embert tart számon, tehát az egészségügy biztonságos működéséhez 27 ezerrel több ápolóra van szükség, ami már nemcsak a kivándorlás kérdését veti föl, hanem az utánképzésnek, tehát az utánpótlás képzésének a problémáját is felveti, hiszen sorra szűntek meg azok a szakképző helyek, ahol a jó minőségű, jól oktatott és rátermett ápolókat képezték, és mára már alig maradt olyan iskola, ahol a szakápolókat, illetőleg az ápolási feladatot végzőket oktatják. De mondhatnánk azt az intézményi anomáliát is, ami például egy önálló minisztérium ígérete volt mindig, és amelyet egyébként sokszor a kormány elismert, hogy ő maga is önálló minisztériumot szeretne, majd ez sose került létrehozásra, helyette más minisztériumok sarjadtak a kormányzati elképzelésekből. De az országos vezető ápoló kérdése is olyan, amelyet régóta kért a szakma, önök ezt is megvalósították, viszont apparátust ehhez a tisztséghez nem adtak, úgy tűnik, hogy sem feladatköre, sem apparátusa nincs ennek a tisztségnek, díszből csináltak egy ilyet, pedig sokkal fontosabb szakmai feladatokat tudna ellátni, mint hogy egyébként egy államtitkársági struktúrában ücsörög valahol ez a személy.
Mindenképpen szükséges tehát áttekinteni, hogy jelen helyzetben milyen problémák vannak az egészségügyben. Épp ezért indította el a Jobbik 2016-ban a valódi nemzeti konzultációt, amelyben az ápolásügyet, az ápolók helyzetét is fel fogja mérni, amelyben a szakmai szervezetek konzultációja alapján a megválaszolandó kérdéseket a lakossághoz fogja eljuttatni, és az ő válaszuk fogja meghatározni, hogy mit kell a kormánynak tennie 2016-ban az ápolás ügyében. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
