DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európa Tanács 1990-ben az európai áldozatvédelmi fórum javaslatára a mai napot a bűncselekmények áldozatainak napjává nyilvánította, és ez jó alkalom arra, hogy röviden áttekintsük, Magyarország hogyan is áll ezen a téren.
1990 óta eltelt nagyon sok, most már 26 év, és azt hiszem, hogy egy-két lépéstől eltekintve nagyon nagy az a lemaradás, amit az áldozatvédelem területén be kell pótolnunk. Be kell pótolnunk, és az Országgyűlés mint törvényalkotó a legjobb fórum arra, hogy ezeket a javaslatokat megvalósítsa, mert bár tudjuk, hogy az eljárásokban nagyon jó, ha az áldozatokat segítjük vagy technikai segítséget nyújtunk nekik, vagy ha gyermekbarát kihallgató-meghallgató helyiségek vannak, mondjuk, az áldozatok védelmére, ezek nagyon fontosak, és már nagyon régen meg kellett volna ezeket tenni, de egy másik terület tulajdonképpen a magyar jogszabályokban teljességgel szabályozatlan, és ez a kártérítések esetköre. Azt kell látnunk, hogy aki ma áldozata egy bűncselekménynek, vagy akár közeli hozzátartozója valamely bűncselekményben meghal, mondjuk, kioltják az életét, akkor kártérítésre számot tarthat, de a legkevesebb esetben fogja azt megkapni. Miért is van ez? Általában, ha egy sértett, egy áldozat vagy a hozzátartozója pert is indít, és nyilvánvalóan meg fogja nyerni polgári perben ezeket a kártérítéseket - az is egy másik kérdés, hogy a legtöbb esetben miért nem a büntetőeljárásban sikerül ezeket elbírálni, de ebbe most nem mennék bele -, tehát még ha pert is nyer, gyakorlatilag az elkövetőnek vagy nincsen vagyona, vagy ha van, akkor azt elsődlegesen az állam el fogja vinni a bűnügyi költségekre. És ettől eltérni se lehet, tehát azokban az esetekben, például a Cozma-ügyben - hogy egy példát is hozzak -, komoly értékű ingatlanokat, gépjárműveket lefoglalt a rendőrség, de az állam a nagyon jelentős bűnügyi költségekre mindet elvitte, és semmi nem maradt a túlélő családtagoknak, hiába ítélte meg a bíróság.
Javaslatunk volt arra, hogy legalább ezekben az esetekben a kielégítési sorrend megfordítható legyen, tehát az állam vár a sorára, a lefoglalt, nagy értékű javak elsősorban a bűncselekmények áldozatainak a kielégítését szolgálják. Sajnálatos módon az Országgyűlés előtt itt elutasították azt, hogy napirendre kerülhessen ez a javaslat.
(16.40)
És egyébként emlékeztetnék arra is, hogy a hatályos jogszabályok alapján a bűnügyi költségek elengedését is csak az elkövetők kérhetik, és az áldozat még úgy sem kérheti a bűnügyi költségek elengedését az államtól, hogy számára, ha elengedik azt az elkövetőnek, akkor a kielégítési alap megnyílhasson. Ezt ő nem kérheti, csak az elkövető. Erre is tettünk törvénymódosító indítványt, ezt önök szintén elutasították.
És megtörténhet az, ahogy már a Cozma-ügyet említettem, de ez a Szögi-ügyre is igaz, hogy hiába a jogerős kártérítés, semmit nem látnak az áldozatok vagy az ő családjuk. És annál is fájóbb, hogy önök áldozat és áldozat között is különbséget tesznek. Annak idején a cigánygyilkosságok ügyében be sem várva azt, hogy polgári határozat, polgári ítélet szülessen, önök egy kormányhatározatban fizettek az áldozatoknak, illetve a családtagjaiknak. És nem tőlük sajnálom a pénzt, félreértés ne essék! De hogy lehet, hogy az egyik ügyben az állam rögtön fizet egy külön kormányhatározat alapján, a másik ügyben meg egy jogerős ítélet alapján sem juthatnak a sértettek a pénzükhöz, mert az állam a bűnügyi költségre elviszi ezeket az összegeket?
Olyan javaslatunk is volt a tavalyi költségvetéshez, hogy egy százmilliós alapot hozzunk létre, ami ezekben az esetekben, tudom, hogy első körben nem nagy összeg, de még ezt is elutasították, hogy ezekben az esetekben kielégítést nyerhessenek vagy legalább egy része a sértetteknek kielégítést nyerhessen. És azt kell mondjam önöknek, és látom, államtitkár úr reagálni szeretne - nagyon örülök neki -, hogy az állam felelős azért, hogy ezeket az embereket ilyen sérelem éri, hiszen önök itt az Országgyűlésben mindig maguknak vindikálták a jogot, hogy a kormány és az állam az egyedüli ura az önvédelemnek, és az erőszak monopóliumával és a rendvédelem monopóliumával az állam bír.
Ha viszont ezt nem teszi meg, és nem tudja megvédeni az állampolgárait, akkor az a minimum, hogy helyt kellene állni az ő vagy a túlélő hozzátartozóik irányába, és azt szeretnénk, hogy a jövőben a megfelelő törvények megszülessenek. Be fogjuk ezeket a továbbiakban is terjeszteni, és bízom benne, hogy államtitkár úr is segíteni fog abban, hogy ezek a törvények az Országgyűlés elé kerülhessenek és elfogadásra kerülhessenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
