VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vagy mondhatnám úgy is, hogy tisztelt frakciótársaim, ugyanis elnök úron és jegyző úron kívül jelenleg csak a mi frakciónk tartózkodik az ülésteremben, pedig az ülés elvileg a napirend utáni felszólalások végéig tart.
Tehát tisztelt frakciótársaim, mint bizonyára sokan tudják ezt, Magyarországon létezik egy olyan, hogy rehabilitációs hozzájárulás. A rehabilitációs hozzájárulást azoknak a munkáltatóknak kell fizetniük, akik nem teljesítik a törvényi előírást, vagyis 25 főnként nem foglalkoztatnak legalább egy megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő személyt. Régebben ez az összeg a Munkaerőpiaci Alapon belül lévő rehabilitációs alapba folyt be. Akkor sem igazán tudtuk, hogy az ebben az alapban összegyűlő pénzt mire költik el, vagyis a törvény nemcsak azt határozza meg, hogy rehabilitációs hozzájárulást kinek kell fizetnie és milyen mértékben, egyébként ez közel egymillió forintos összeget jelent éves szinten, nemcsak ezt határozza meg, hanem azt is meghatározza, hogy az így befolyt összeget mire lehet és mire kell költeni.
(21.30)
Ezt semmi másra nem kell költeni, mint megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatására, munkahelyek kialakítására, a munkahelyek támogatására, illetve az ilyen személyek nyílt munkaerőpiacon, illetőleg az ilyen státuszban lévő emberek, vagyis a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását elősegítő tevékenységre lehet költeni.
Amíg ez a rehabilitációs alap létezett, akkor addig tudtuk, hogy ide évente 65 milliárd forint az, ami befolyik. Nagyon sokszor kérdőre is vontuk a kormányt, főleg a költségvetés tárgyalásakor, hogy mi a sorsa ennek az összegnek. Nem volt még így sem nyomon követhető, hogy mire is költi el ezt a kormány. Azóta, gondolom, azért, mert túl sokat kérdeztük, ez a rehabilitációs alap meg is szűnt. Már nem igazán lehet nyomon követni, hogy mekkora ez a befolyt összeg. Bizottsági ülésen ugyanis volt egy olyan módosító javaslatom, egy határozati javaslatom, hogy ismét legyen rehabilitációs alap. Kérdéseimre az ott megjelent osztályvezető úr olyan válaszokat adott, amiket én nem tudok elfogadni. Először is kijelentette, hogy ez jelenleg is 65 milliárd forint. Itt akkor valaki nagyot füllentett. Vagy az füllentett, aki azt mondta, hogy ez 65 milliárd forint maradt, vagy az füllentett, és itt akár az összes kormánytagot felsorolhatnám, akik szinte naponta a közszolgálati médiában bejelentik egy újabb multinacionális cég óriási gyárának letelepedését, naponta bejelentik, hogy a kis- és közepes vállalkozások milyen mértékben nőttek, naponta bejelentik, hogy milyen mértékben csökkent a munkanélküliség. Közben tudjuk nagyon jól, hogy azoknak az aránya, aki inkább megfelel a törvényi kötelezettségének, azzal szemben, aki inkább befizeti a rehabilitációs hozzájárulást, nem változott. Akkor hol az igazság? Vagy nőnie kellett a befolyt rehabilitációs hozzájárulásnak, vagy nem igaz az, hogy Magyarországon olyan nagy mértékben munkahelyek jöttek létre, és hogy olyan nagy mértékben csökkent a munkanélküliség. Tehát a kettő között észlelhető az ellentét.
De akkor induljunk ki abból, hogy ez az összeg 65 milliárd forint. Bizonyíthatóan ebből az összegből a törvényben meghatározott célra 35 milliárd forintot költenek el. Kérdésemre szintén ezen a bizottsági ülésen osztályvezető úrtól megtudtam, hogy de hát 120 vagy 130 milliárd forintot költenek egyéb átalakításokra, ami a fogyatékossággal élő emberek életét könnyíti meg vagy akár közlekedését könnyíti meg, és még hasonló óriási tételeket hallottunk, csak nekem valahogy olyan érzésem volt, hogy vagy direkt félre akarnak vezetni, vagy keverik a szezont a fazonnal. Akkor én azzal a hasonlattal éltem, amit most is elmondok, mert helytállónak is tartom, mint ha mondjuk, egyik napról a másikra csökkentenék a nyugdíjakat, és arra magyarázatul, hogy de hát hol van a befizetett nyugdíjbiztosítási összeg, hogyhogy nem erre a célra költik el, akkor magyarázatként azt hallanánk, de hát felújítottuk idősek otthonait, támogattuk idősek otthonait, hogy színvonalasabban el tudják látni az ott lévő öregeket, vagy átalakították az utcákat olyan formájúvá, hogy az idős emberek könnyebben tudjanak közlekedni. Ugyanez a helyzet most itt is, befolyik egy összeg, nem lehet tudni, hogy mi annak a sorsa. Egyébként ezek a foglalkoztatók, akik védett munkahelyeket hoznak létre és ilyen fogyatékossággal élő embereket foglalkoztatnak, nap mint nap a megélhetésükért küzdenek, a számukra nyújtott támogatás semmire nem elég, és közben nem lehet tudni, hogy a rájuk fordított összegnek majdnem a még egyszerese (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hová lett, hová költötték el. Éppen ezért kérem itt is, ebben a formában is, hogy igenis állítsák vissza és hozzák vissza a rehabilitációs alapot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
