DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen aggódó felszólalását az ’56-os események 60. évfordulójára készülve. Azt hiszem, hogy nagyon fontos, nemcsak gesztusértékű, hanem össztársadalmi szempontból is nagy lépés, jelentős lépés volt, hogy Magyarország Kormánya az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára való méltó megemlékezés érdekében a 2015. évben létrehozta azt az emlékbizottságot, amelyet ön, azt hiszem, egy kicsit helytelenül, valamiféle egypárti grémiumnak titulált.
Az emlékév fővédnöke a Magyar Országgyűlés elnöke, védnöke az egykori halálra ítélt ’56-os hős, Wittner Mária, illetve társelnöke a Terror Háza főigazgató asszonya, Schmidt Mária. Én komolynak tartom azt a grémiumot, amely a bizottság állandó tagjaivá delegálta a legfontosabb témakörbe tartozó minisztériumok vezetőit, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Belügyminisztérium vezetőjét, az igazság-ügyi minisztert, a külügyminisztert, a honvédelmi minisztert, a Miniszterelnökséget vezető minisztert, illetve a kormány felkérte a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, a Magyar Művészeti Akadémia elnökét, a Nemzeti Múzeum főigazgatóját, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökét, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökét és az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóját a bizottság állandó tagjának.
Ha ezeket a szakmai embereket valóban a nemzetközi szakmai grémium szempontjából mérve is kiemelkedő személyiségeknek tartjuk, akkor már elvet-hető az az érvelés, hogy ez valamiféle politikai grémium volna. A bizottság munkáját segíti a történész munkacsoport, valamint a civil szervezetekből álló tanácsadó testület. Tehát egy széles bázisú, széles társadalmi bázisú bizottság és ennek tanács-adói testülete működik, amely megpróbál a települési önkormányzatok és a különböző civil szervezetek hálózatain keresztül lehetőség szerint minden magyar állampolgárhoz eljutni.
Az emlékév céljairól engedjen meg még néhány gondolatot elmondani. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az ’56-os emlékév előkészítése, koordinálása és az erre létrehozott emlékbizottság valamennyi jelentős állami szervezet és háttérintézmény és civil társadalmi szervezet irányából támogatott grémiumként működik. A ’16-os évforduló lehetőséget biztosít arra, hogy - amit ön is kiemelt beszédében, különösen is a tíz évvel ezelőtti évforduló eseményei tükrében - mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten is méltó módon emlékezhessünk végre 1956-ról. Azt a méltatlan helyzetet, amelyet a 2006-os emlékév meggyalázása jelentett az akkori kormányzat részéről, helyre kell állítani belföldön is és külföldön is, és azt hiszem, hogy erre mindannyiunknak felelőssége van, és erre közösen kell hogy készüljünk. Le kell mosni az akkor esett gyalázatot a magyar nemzetről. Méltó helyre kell tennünk 1956-ot a nemzeti emlékezetben. Akkoriban sokan semmilyen áldozattól sem riadtak ugyanis vissza, hogy megmentették becsületében a nemzetet, az ő áldozatuk révén tudtunk a rendszerváltás időszakában felemelt fővel tekinteni a nyugati integráció felé, merthogy Magyarország megtette azt, amit más országok és más nemzetek nem tettek meg: szembeszállt a kommunista diktatúrával.
Célunk az emlékév során olyan programok csokrát létrehozni a civil szervezetek támogatásával, együttműködésével, illetve pályázatokon keresztül, amelyek elősegítik, hogy a magyar antikommunista ellenállás eseményei és hősei, 60 esztendővel az ’56-os forradalom és szabadságharc után, az 1848-as márciusi ifjakhoz hasonlóan, végre elfoglalhassák méltó helyüket nemzeti emlékezetünkben.
Figyelve az emlékbizottság munkáját, és látva, hogy a 2016. február 23-án első alkalommal ülésező testület milyen gesztusokat tesz, és hogy a nagyon jelentős állami forrásnak, ezeknek a milliárdoknak a segítségével hogyan próbálja a legkisebb falusi, kisvárosi közösségek számára a saját identitásuk, a saját helytörténetük szempontjából megközelíteni az ’56-os eseményeket, bizakodó vagyok. Bizakodó vagyok abban, hogy ez végre az egész országot illetően, az első világháború és a második világháború hőseihez méltóan ’56 eseményeit is helyére teszi, és hősökként és a nemzeti emlékezet büszke toposzaként tudja az egész társadalom a szívében hordozni a 60. évforduló után az ’56-os eseményeket. Köszönöm szépen ez iránti felszólalását.
