GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom mással kezdeni, államtitkár úr, csak azzal, hogy egy folyamatában változó világban nem az a megoldás, hogy amit eddig nem lehetett, azt ezután sem lehet. Megítélésem szerint illeszkedni kell a változásokhoz, meg kell találni azokat a módszereket, akár a törvényalkotás menetrendjében és a törvényalkotás beltartalmát érintően is, amely befogadóképessé tud válni.
Az igazság az, hogy az én értékítéletem szerint abszolút nem jó az, ha valamit zsigerből elutál egy kormány, nem jó, mert itt nem arról szól a történet, hogy tíz, száz vagy épp ezer ember, aki ilyen típusú szolgáltatást végez, válik sérültté, sértetté, hanem arról szól, hogy - az én ismereteim szerint - nagyjából 150 ezer ember az, aki ezt a szolgáltatást használja, és ezeknek az embereknek messze döntő többsége pozitív véleménnyel van a szolgáltatás nyújtásának a mikéntjéről, a minőségéről. Ilyen értelemben őket sérti az, hogyha zsigerből egy elutasító magatartással találkoznak szembe.
Nemcsak szankcionálás létezik, nemcsak olyan utat lehet járni, hogy hogyan és miképpen lehet a forgalomból kivonni azokat az autókat, amelyek ezeket a szolgáltatásokat végzik, hogyan és miképpen lehet szétszórni büntetőpontokat ismételten, amivel lehetetlen helyzetet teremtenek, hogyan lehet jogosítványokat bevonni. Nyilván akkor és hogyha bizonyos alapvetéseknek nem felelnek meg ezen szolgáltatás nyújtói, akkor persze ez érthető és világos, mert hiszen mindenkor kell egy szabályozott környezet. De megítélésem szerint sokkal inkább abba az irányba kellene elmozdulni, hogy hogyan működhet valami, hogyan lehet működtetni valamit úgy, hogy az az emberek javát szolgálja.
Nézze, államtitkár úr, a taxisközeget, a taxistevékenységet, -szolgáltatást nyújtók körét is érdemes lenne adott esetben, mondjuk, a hatósági ellenőrzések tekintetében górcső alá venni, már csak a taxisok messze döntő többségének, a tisztességes tevékenységet végző taxisok messze döntő többségének az érdekéből fakadóan is, hiszen akkor, amikor az ember nap nap után azt látja vagy azzal találkozik szembe, hogy mondjuk, egy adott útvonalon a taxisszolgáltatás, -tevékenység végzése kapcsán, mondjuk, egy adott napon ötfajta árral találkozik szembe a szolgáltatást igénybe vevő ugyanazon az útvonalon, és ezeknek a különbsége nem egy-kétszáz forintban, hanem több ezer forintban mutatkozik meg, három- és nyolcezer forint között egy adott útszakaszt érintően, akkor ez bizony a taxistársadalom tevékenységének a lejáratásával is párosul. Ilyen értelemben tehát ott is lenne tennivaló a szabályozás, az ellenőrzés és sok minden más tekintetében.
Nézze, államtitkár úr, én azt hiszem - és ezt nem erre a tevékenységre mondom csak, hanem általában vetten -, hogy az új iránti befogadóképesség vagy -készség a kormány számára nyilván némi nehézséget okoz, de a haladással szembemenni nem biztos, hogy célszerű, sőt, sokkal inkább azt mondom, hogy célszerűtlen.
Sokkal inkább egyfajta olyan szabályozási környezetet kell tudni életre hívni, amelynek való megfelelést követően a szolgáltatások nyújtására lehetőség van. Most mindegy, hogy miről beszélünk, az elektronikus számla biztosításától kezdve az átlátható vagy a nyomon követhető tranzakciókon át, de - mint képviselőtársam az előbbiekben is mondta - az adófizetés, az adómegfizetés kötelmének az előírásáig és annak a betartatásáig sok mindent meg lehet fogalmazni a szabálykövetés tekintetében.
Még egyszer azt szeretném mondani: akkor, amikor egy szolgáltatást nagyjából 150 ezer ember igénybe vesz, az én ismereteim szerint a budapestieknek több mint a 90 százaléka egyébként elégedett ezekkel a szolgáltatásokkal, amikor… - (Közbeszólás.) igen, köszönöm -, amikor bizalmi kör alakul ki, amikor nincs az autókban történő pénzmozgás, fizetés, hanem online felületeken történik meg ez, amikor mindenki tudja, az utazó is és az utaztató is, hogy ki a szereplője a történetnek, hiszen online felületeken keresztül ezek rövidre zárhatóak az utas és a sofőr tekintetében, akkor, amikor kölcsönösen értékelhetik egymást a találkozásuk kapcsán és azt követően, akkor, azt gondolom, fel lehet építeni egy olyan rendszert, amely az emberek javát szolgálja.
Szóval, egy szó, mint száz, a változtatások elutasítását óvatosabban kellene megtenni. Arra biztatom a kormányt, hogy mindent, ami egyszerű, átlátható és kifizetődő, az emberek javát szolgáló, azt az utat kellene járni. Államtitkár úr, abban kérem a támogató együttgondolkodását, hogy ne zsigerből utálja el a kormány mindazt, ami az emberek javát szolgálhatja. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
(17.40)
