BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Igen, a kabinet korábban aláírta az egyezményt, ennek ellenére nem szívesen beszél a családon belüli erőszakról, főleg a magyarországi helyzetéről, holott ez nemcsak a nőket érinti Magyarországon, hanem a fogyatékkal élőket, az időseket és a gyerekeket is érinti. Én most kimondottan a gyerekekről szeretnék beszélni.
Tudják-e önök, hogy Magyarországon 2005 óta jogszabály tiltja a gyermekekkel szembeni erőszak minden egyes formáját? Tudják-e önök, hogy bár hazánkban zéró tolerancia van a gyermekbántalmazással szemben, mégis a szülők 70 százaléka elfogadhatónak tartja, hogy megüti a gyermekét? Tudják-e önök, hogy a gyermekek több mint negyede is úgy gondolja, hogy szüleiknek joguk van megütni őt, akár úgy is, hogy annak nyoma maradjon? A gyermekekkel szembeni erőszak jelenti az egyik legnagyobb gyermekjogi problémát Magyarországon, hiába tiltják ezt jogszabályok, látjuk is.
A gyermekekkel szembeni erőszak négy formáját különböztetik meg: fizikai erőszak, szexuális erőszak, elhanyagolás és érzelmi bántalmazás. A családon belüli erőszak egyéni, családi és közösségi következményeiről és generációkon átívelő sokoldalú hatásáról semmiféle számszerűsíthető anyag nincs ma Magyarországon. Ezt nagyon pótolni kellene a mostani kabinetnek. Szorgalmazni kellene az erőszak közvetlen és közvetett költségeinek számszerűsítését abból a praktikus okból kiindulva, hogy láthatóvá váljék, milyen sokba kerül az erőszak és annak következményei, bárkivel történik ez Magyarországon.
Azt gondolom, hogy az utóbbi hónapok eseményei is megmutatták nekünk, hogy minél hamarabb ratifikálni kellene az isztambuli egyezményt, és az nem indok a kormánypárt részéről, hogy más országok sem tették meg ezt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
