DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlen, hogy képviselőtársam, Szél Bernadett is az előterjesztők egyike, ezért nem feltétlenül vitatkozva persze azzal, amit bevezetőjében Répássy Róbert elmondott, én annak a jelentőségére hívnám fel a figyelmét, hogy ezt az egyezményt miért kell ratifikálni. Nem utolsósorban azért, ami az indoklásban is szerepel, hogy ma az Európa Tanács kilenc olyan tagállamának egyike Magyarország, ahol nem garantált, hogy az ügyész a családon belüli erőszak valamennyi formája esetén eljárást indít.
Nem önmagában az aláírásnak, hanem a ratifikációnak van azért egy, a jogrendszeren túlmutató jelentősége, Répássy képviselőtársam. Egyszerűen arról van szó, hogy azokról a nemcsak nőket, hanem gyermekeket is védő normákról, amelyek egyébként testet öltenek az isztambuli egyezményben, kinyilvánítja Magyarország, a Magyar Országgyűlés, hogy ennek értékeit, céljait Magyarországon is mindenkinek kötelezőnek kell elfogadnia. Ez egy olyan országban, ahol sok esetben riasztóak a statisztikák a családon belüli erőszak tekintetében, egy fontos jelzés az állampolgárok irányába.
De fontos jelzés egyébként az államszervezet, ha úgy tetszik, alsóbb szintjei számára is. Hiszen ma óriási probléma, hogy az illetékes hatóságok, közintézmények, gondolok akár a rendőrségre, akár a kórházakra, nincsenek is feltétlenül érzékenyítve, nincsenek meg azok a mechanizmusok, hogy ha ezekhez az intézményekhez érkezik egy jelzés, vagy ők tapasztalnak ilyen erőszakcselekményeket, akkor kellő érzékenységgel forduljanak az áldozatok iránt. Nincs egy megfelelő áldozatsegítő szervezetrendszer, adott esetben nincsenek meg azok a pszichológusok a rendőrségen, kórházakban, akik egyébként hatékonyan el tudnák látni az erőszakot elszenvedett embereket. Éppen ezért fontos önmagában a jelzése is annak, ha minél előbb egy ország ratifikálja az isztambuli egyezményt. Köszönöm szépen.
