DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legfontosabbnak tartom leszögezni, hogy azokkal az alapelvekkel, azzal a szándékkal, azzal a támogatással, amit ez a határozati javaslat az erőszakot elszenvedett nőknek, gyerekeknek kíván nyújtani, a leghatározottabban egyetért a Jobbik is, és elítéljük az erőszaknak minden formáját.
Ugyanakkor vannak olyan pontjai ennek a határozati javaslatnak, amelyekkel nem értünk egyet. A 2. pontban például azt írják, hogy a családon belüli és elsősorban a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása a cél. Úgy gondoljuk, hogy hibás dolog a családon belüli erőszak bármely formáját kiemelni és elsősorban megemlíteni, rangsorolni ennek az erőszaknak a formáit. De ha már megtesszük, hogy kiemeljük az erőszak bármely formáját, akkor kiemelhetjük például azt, hogy melyik a legelterjedtebb, melyik a legbrutálisabb, vagy melyik az, ahol az áldozat a legártatlanabb és a legvédtelenebb. Mert ez a négy „leg”, ez a négy kitétel a családon belüli erőszak esetében az abortuszra igaz. Mind a négy eset, tehát az, hogy a legelterjedtebb, a legbrutálisabb forma és az, hogy a legártatlanabb és a legvédtelenebb az áldozat, ez mind a négy egyszerre az abortuszra igaz.
1956. június 4-e óta - még egy gyászos évforduló tehát, ami szintén június 4-éhez kötődik - hatmillió magzati korú magyar gyermek lett abortusz áldozata úgy, hogy egyébként nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a nem kívánt várandósságok is kívánt gyermekekhez vezetnek. Az Egyesült Államokban és Csehországban végeztek ilyen felmérést. Olyan nőket kérdeztek meg, akik előzetesen tervezték az abortuszt, majd ezt megtagadták tőlük. Megkérdezték, hogy örülnek-e annak, hogy ezt megtagadták tőlük, és 95 százalék mondta, hogy igen, rossz döntés lett volna az abortusz. Ha családon belüli erőszakról beszélünk, akkor erről is beszélni kellene. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
