Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell hogy mondjuk, évről évre egy hasonló vitaszakaszhoz jutunk, amikor tulajdonképpen két előterjesztésről beszélünk, ugye, adott egy beszámoló, amit benyújtott az ÁSZ, és egy ennek elfogadását célzó határozati javaslat, amit majd technikailag elfogadhat a Ház, ha a kormányzati többség úgy dönt.
Az ellenzék részéről nyilván a jegyzőkönyv számára szólhatunk leginkább, hiszen televíziós és egyéb közvetítés már nem jellemző, hogy lenne, a parlamenti ülésekről közvetítő televíziós csatorna tudtommal csődbe ment, tehát igen szűk körű az a ráhatás, amit tudunk gyakorolni a tekintetben, hogy legalább érdemi észrevételeinket illetően előrelépést tudjunk elérni.
Eleve az elnöki köszöntő egyes kitételeire ki kell térnünk, hiszen a közpénzügyek átláthatóságának megteremtése mint cél, ez igen általános valami, de természetesen támogatandó, nem vitatható, a korrupció csökkentése is egy hasonló momentum, amit szerintem minden épeszű ember kell, kellene hogy támogasson, de azt látjuk, hogy a nemzetközi elvek, közérthetőség és különösen az államadósság csökkentése mint megjelenő cél valóban szép dolog, csakhogy az ezzel kapcsolatos háború tekintetében áll igen csehül mind a kormányzat, mind pedig azon apparátus, amely a jó tanácsokat adja neki ezt illetően. Hiszen a Széll Kálmán-terv különböző megállapításait, terveit illetően erre az évre egy nagyjából 65-70 százalékos arányos adósságráta volt a cél, ehhez képest egy jó 10 százalékponttal vagy még többel sikerült felülmúlni ezt sajnálatos módon. Mindig elmondjuk, hogy nem vagyunk ellendrukkerek, de a helyzet az, hogy ezen a területen nem sikerült érdemi előrelépést felmutatni. Ilyenkor a kormányzat mindig szokott keresni egy új mutatót, adott esetben, ha nominálisnál bukott, akkor egy GDP-arányosat, ha még a GDP-arányos államadósság is nő, akkor majd csinál egy újabb mutatót.
Tehát a helyzet az, hogy az adósságállomány menedzselése, ennek a szisztémája és eszközrendszere lényegileg nem változott a szociálliberális kormányzatok óta. Tehát az idézőjeles elmúlt nyolc év adósságmenedzselési gyakorlata és az azóta bekövetkezett elképesztő hasonlóságokat mutat, a kitörés sajnálatos módon nem sikerült, és azt is látjuk, hogy az újra és újra megjelenő költségvetési tervezetekben rendszerszinten még mindig ezermilliárd fölötti az a pusztán kamattörlesztési teher, ami az országra egyfajta védelmi pénzként, büntetőadóként ki van vetve. A helyzet az, hogy nagyságrendileg nem sikerült ezen változtatni.
Látjuk azt, hogy belső források megteremtésével, duzzasztásával lehetne csillapítani a helyzeten. Az Állami Számvevőszék egyes vizsgálatai, megállapításai pontosan arra irányulnak, hogy itt valami történjen, példának okáért az integritásfelmérés a közszféra tekintetében 7200 költségvetési szervet kérnek fel elektronikus levélben arra, hogy töltse ki a korrupciós kockázatok felmérését szolgáló kérdőívet. Tehát ott tartunk sajnos, hogy egy kérdőívtől várjuk az érdemi előrelépést. Egyébként lehetne is, hiszen ha csak azt meg tudnánk állapítani, hogy mi történik azokkal a helyhatóságokkal, akik kimaradnak a közpénzek ellenőrzése alól a mai napig - tehát látható, hogy több száz olyan helyhatóság, önkormányzat működik Magyarországon, akiket lényegében senki nem ellenőriz -, akkor már érdemi előrelépést lehetne elérni. Én minden évben felteszem ezt a kérdést, és minden évben kapok egy olyan választ rá, hogy majd jövőre vagy a következő években szép lassan ellenőrzés alá vonunk mindenkit, de közpénzügyek tekintetében az elérhető cél csak az lehet, hogy minden ezt költő közületet, minden ezt költő szervet, szerveződést vizsgáljon Magyarországon az erre hivatott szerv. Sajnálatos módon úgy látjuk, hogy ez még nem történt meg.
A számomra legérdekesebb rész viszont egyértelműen az, amikor az Állami Számvevőszék eljutott oda, hogy már megkezdte a Pallas Alapítványok ellenőrzésével kapcsolatos előkészületeket, tehát pontosan odajut, hogy a Magyar Nemzeti Bank legalábbis kétes, általam vitatottnak tekinthető gazdálkodást folytató szerveit ellenőrizni fogja. Nyilván az erről szóló, előttünk fekvő hír is 2016. május 31-én 17 óra 19 perckor keltezett, tehát nyilvánvaló módon eredményekről beszámolni itt még nagyon nehéz lenne, de azt látjuk, hogy az ÁSZ ellenőrzési alaptevékenysége mellett valóban érvényt kellene szerezni a törvényben előírt tanácsadó szerepének is, hiszen amellett, hogy egyébként integritáskultúrát fejleszt és hasonló, már elnézést, de kicsit ilyen bullshit, túl általános, túl generális kifejezések alá próbál tevékenységet szuszakolni, azért itt elképesztően nagy előrejutást segíthetne elérni az ÁSZ maga, adott esetben azzal, hogy az MNB alapítványai költései tekintetében őszintén feltárja azokat a visszásságokat, amelyek érzésem szerint egy normális nemzetgazdaságban elő sem fordulhatnak.
Itt nem is elsősorban a műkincs-, festményvásárlásra gondolok, nem is csak arra az elképesztően szűklátókörű, ingatlanokat illető portfólióbővítésre gondolok, ami pont egy válságidőszakban fog majd visszaütni. Hiszen egy válságidőszakban mi az, ami a leggyorsabb értékvesztésen megy át, és mi az, ami a legnehezebben mobilizálható? Pontosan az az ingatlanportfólió, aminek a bővítésére ezek a közületek adták magukat és adták a fejüket.
El kell hogy mondjuk, hogy ezek nagyon zavaróak, elképesztően zavaró tételek, meg az MNB alaptevékenységétől is nagyon távol állnak. Tehát itt is egy aránytorzulás figyelhető meg az MNB lefektetett alaptevékenysége és az elképesztően duzzadó kiegészítő tevékenységei között, de ami a legbántóbb - és nagyon bízom abban, hogy az ÁSZ képes lesz érdemi eredményeket felmutatni itt -, azok a feltételezhető és már bevallott állampapír-vásárlások, amelyek egyébként a piacot torzító módon mentek végbe százmilliárdos nagyságrendben.
Persze zavar bennünket az is, hogy különböző nemzetközi pénzügyi szabályok ezeket tiltják, bár hozzáteszem, hogy nálam harmadik helyen szerepelnek a legjobb esetben is, hogy különböző nemzetközi szabályok mit próbálnak az országra erőltetni és mit nem, amellett, hogy azért természetesen betartunk bizonyos játékszabályokat.
(10.20)
De ami elképesztő, az az, hogy mennyiben képes torzítani mind a statisztikákat, mind a piaci mutatókat az a szabályozatlan állampapírvásárlás-tömeg, ami feltételezhetően az MNB különböző alszervei által vagy alapítványai által ment végbe. Gondoljunk csak az államadósságról szóló statisztikára! Egy százmilliárdos nagyságrendű beavatkozás, lényegében közpénzből - lehet vitatkozni, hogy elvesztette közpénzjellegét vagy sem, de lényegében közpénzből -, kimutatható módon torzítja az erről szóló statisztikát, Magyarország eladósodottságának mértékét, és adott esetben egy vizsgálati időszakban befolyásolni tudja azokat a tényszámokat, amelyekre mondjuk, majd egy költségvetést alapoz a későbbiekben a kormányzat.
Tehát itt egyértelmű piaci beavatkozásról van szó, ami helytelen irányú, bizonyos szabályokkal szembemegy, de egyébként meg értelmetlen, hiszen valós piaci folyamatok nem állnak mögötte, és megint csak a valós piaci folyamatokat nélkülöző torzítást, torzulást figyelhetjük meg. Tehát amikor az MNB alapítványainak tevékenységét, remélem, kellő alapossággal fogja vizsgálni az ÁSZ, akkor nagyon remélem, arra vonatkozóan is lesz kitétele, hogy ezen állampapír-vásárlások végbemehettek-e egyáltalán normális módon, egy nemzetgazdaság számára megengedhetőek-e ezek a módszerek, tehát a mögöttes gazdasági és egyéb folyamatokat nélkülöző beavatkozási módszerek, és mennyiben torzítják ezek a rendelkezésre álló statisztikákat.
És ha már itt magában az ÁSZ-elnöki bevezetőben, az elnöki köszöntőben szóba került az államadósság csökkentése mint konkrét cél, engem nagyon érdekelne, hogy személyesen az ÁSZ vezetőjét, vezetőit mennyiben érinti ez, mennyiben tartják elfogadhatónak azt, hogy hasonló manipulatív módszerekkel változtassunk, mondjuk, az eladósodottságot kimutató rátákon, mutatókon, és mennyiben érdekeltek abban, hogy inkább valós piaci folyamatokkal mozduljunk el pozitív irányba, hiszen pozitív elmozdulásnak nehéz értékelni azt, hogy közpénzjellegét el nem vesztett, átcsatornázott összegekből az MNB alapítványai állampapírt vásárolnak, mindez pedig már érdemben képes torzítani az eladósodottságról szóló statisztikát. Ezzel Magyarország nem kerül ki semmiféle csapdából, nem nyer államadósság elleni harcot.
Mint említettem, az adósságmenedzselési metodika ugyanaz, mint a balliberális kormányok idejében, tehát semmi érdemi elmozdulást ez a kormány nem tudott felmutatni, nem ült tárgyalóasztalhoz, nem folytatott sikeres tárgyalásokat lényegében senkivel. Azzal próbálkozik, idézőjelben, hogy kinője ezt az adósságot, tehát hogy olyan gazdasági teljesítményt mutasson fel, aminek értelmében ez az ezermilliárd fölötti kamattörlesztési teher először egy kicsit, aztán érdemben elkezdjen csökkenni. Ez egyébként egy reális forgatókönyv lehetett volna, csak nem ebben a régióban, nem ebben az európai uniós igában, ami alatt most állunk, nem egy olyan pénzszivattyú közepette, amikor multinacionális érdekeltségek éves szinten több mint 4000 milliárd forintot szivattyúznak ki az országból nyereségadó és egyebek megfizetése nélkül, különböző indokokkal, mint gyártási technológia bérlése, know-how bérlése, informatikai rendszer bérlete és egyebek. Tehát nem sikerült sajnálatos módon e folyamat fölé bármilyen korlátot szorítani.
Azt látjuk, hogy ebben a kivéreztetett helyzetben, egy ilyen fordított irányú pénzszivattyú közepén egyszerűen nem lehet kinőni ezt az adósságot. Tehát azt látjuk, hogy hat év alatt önök nem tudtak ezen a területen érdemi előrelépést felmutatni, a menedzselés eszközei ugyanazok, továbbra is ezermilliárd fölötti minden évben a törlesztési teher. Hogy most ez 1325 vagy 1150, ez egyébként fontos eltérés, tehát én értékelem azt, hogy ott felszabadul akkor százegynéhány milliárd forint, és ezt be lehet csatornázni máshova, de a kiszáradt gazdaság alaptételein nem tudtak változtatni, miszerint itt ezermilliárdos differenciák keletkeznek abból kifolyólag, hogy az adósságmenedzselési szisztéma teljesen ugyanaz, nem sikerült még az EU-források igénybevételével sem önálló lábra állítani bizonyos gazdasági egységeket. Tehát Magyarország tulajdonképpen egy félstátuszú német gyarmat szintjén működik, azon múlik a gazdasági teljesítménye, hogy különböző német autógyárak éppen a portfólióelosztásukat hogyan végzik, vagy milyen befektetéseket eszközölnek a régióban, és azon múlik a mindenkori magyar növekedési adat, hogy mennyire olcsó a magyar munkaerő.
Ez egy kiszolgáltatott gyarmati státusz. Ezzel nemhogy adósságot nem lehet kinőni, de érdemben az ország jelenlegi társadalombiztosítási, nyugdíjrendszerének a fenntarthatóságát is megkérdőjelezik önök 20-30 éven belül. Tehát látható, hogy Magyarország nem tudott elindulni a kivezető úton az utóbbi hat évben egy teljes mértékben elhibázott gazdaságpolitika tekintetében, ahol a könyvelői szakma mintegy 60 adófélét vagy adóemelési típust ismer az utóbbi hat évből. Egy elképesztően túladóztatott gazdaságban, ahol az OECD-kimutatások szerint a negyedik legdurvábban itt adóztatják a vizsgált országok körében a kétkeresős, kétgyermekes családokat, sajnálatos módon a kilábalás felé történő elindulás is elmaradt.
Éppen ezért várjuk az ÁSZ vizsgálataitól és leendő vizsgálataitól is azt, hogy ezen visszásságokat segíti feltárni, segíti olyan irányba mozdítani Magyarország jelenlegi vezetését, hogy érdemi lépéseket tegyen; egyébként nemcsak az államadósság csökkentése és a csapdából való kikerülés tekintetében, hanem afelé is, hogy Magyarországon ne fordulhasson elő az a botrány, amit az MNB alapítványai okoztak, ne fordulhasson elő az, hogy áttételesen, de valóban a devizahitelesek pénzét költse el az MNB egy-egy alapítványa olyan célokra, amelyek törvényben lefektetésre nem kerültek, és amelyek álláspontom szerint megengedhetetlenek lettek volna. Tehát ezek a költések nem voltak szabályosak.
Arra szeretnénk ösztökélni az ÁSZ-t is, hogy járuljon hozzá ahhoz a munkához, hogy a Magyar Nemzeti Bankot tereljük vissza az alaptevékenységéhez, és a 70-80 százalékra duzzadt kiegészítő tevékenységeiből vetessünk vissza vele, már amennyiben nyilván befolyásolni lehet az ilyen folyamatokat. De ösztökéljük arra, hogy alaptevékenységére koncentrálva segítse a valódi magyar pénzügyi szuverenitás kialakulását, hiszen ilyesmiről jelen pillanatban nem beszélhetünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
