KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Részemről a vezérszónoki pulpitus használata a téma fontosságának, a téma súlyának szól, mint ahogy az előttem szólók közül is néhányan ezt megtették.
Szokás ilyenkor idézetekkel kezdeni egy vezérszónoki felszólalást. Én is ezt fogom tenni, azonban nem egy külföldi nagyságtól, hanem egy ma is élő hazai nagyságtól idéznék, akire méltán lehetünk büszkék, akit méltán tekinthetünk példaképünknek. Ő pedig Kassai Lajos, a világhírű lovasíjász, akinek az egyik ars poeticája vagy mottója, hogy „Nem az őseinket kell követnünk, hanem azt, amit az őseink követtek.” Természetesen igaz ez a környezetvédelemre, igaz ez a fenntarthatóság eszméjére is. A környezetvédelem ugyanis sokaknak úgy tűnik, mintha valamiféle múltba révedés lenne, valamiféle, a fejlődésben való visszafelé haladás lenne a feltétele annak, hogy a környezetünket megvédjük. De természetesen ez nem igaz, mindössze a teremtett világgal való harmonikus együttélés feltétele.
(11.50)
Így ebben az ünnepélyes pillanatban, amely itt a Házat mindig körüllengi, amikor egy nemzetközi egyezmény elfogadásáról van szó, most engedjék meg, hogy egy kicsit gyakorlatiasabb legyek, és gyakorlatiasabb dolgokról is szót emeljek.
Körbenézve a világban azt látjuk, hogy nem feltétlenül van okunk az elégedettségre. Annak ellenére, hogy valóban szép dolog, hogy most először közel kétszáz ország egyetértett abban, hogy a klímavédelem igenis fontos dolog, és cselekednünk kell, tennünk kell valamit, ha ezeket a végzetes folyamatokat szeretnénk megállítani, de jelen pillanatban bizony nagyon nincs okunk az elégedettségre, természetesen nem dőlhetünk hátra, akármennyire is megszületett ez az egyezmény, és akármennyire is támogatjuk ennek a ratifikálását itthon.
Ha mindenki betartja ezt az egyezményt, akkor is közel három fokkal fog még emelkedni a globális átlaghőmérséklet - mondta a köztársasági elnök úr. Ez is azt támasztja alá, hogy bizony nagyon nincs még itt a cselekedeteink vége, sőt ennél sokkal radikálisabb cselekedetekre volna szükség ahhoz, hogy valós eredményeket érhessünk el, hiszen hiába születik meg egy ilyen megállapodás, ha ez nem okozza a helyzet javulását. Párizs tehát, gondolhatjuk, hogy egy önelégült vállveregetéshez elegendő, de a valós eredményekhez, a Föld globális felmelegedésének megállításához egyelőre, úgy tűnik, hogy nem. És ez egyben a nagy veszélye is, hiszen elhitetheti velünk, és elhitetheti a részes országokkal, hogy megtettük, amit a haza megkövetelt, megtettük, amit a Föld megkövetelt, és most már nincs más dolgunk, hátradőlhetünk.
A fenntarthatóság nemcsak környezeti, hanem szociális kérdés is, és világszerte talán még kevesebb az okunk az elégedettségre, ha a szociális oldalát is megnézzük a fenntarthatóságnak. Óriási az éhezés világszerte, nincs megfelelő mennyiségben egészséges ivóvíz, és a termőföld is óriási mértékben pusztul. A Föld népességszaporodásának mértéke sem ad okot elégedettségre, hiszen a biztonságos és egészséges élelmiszer termeléséhez szükséges feltételek nincsenek meg, a termőföld óriási mértékben pusztul világszerte, egyáltalán nem optimista a jövőkép, és ez a GDP-alapú világ, ez a gazdasági fejlődésre alapozott nézet, társadalmi kép egyáltalán nem biztosítja számunkra a túlélést.
Amíg ez a pénzközpontú szemlélet, az anyagi felhalmozásra alapozó szemlélet nem változik meg, és nem térünk vissza Kassai Lajost idézve ahhoz, amit őseink követtek, tehát a teremtett világ és a teremtett világgal harmóniában élők szelíd életképéhez a felhalmozás agresszív példájától, addig nem fogunk tudni valós és reális eredményeket elérni.
De nem a múltba való visszatérésről beszélek, hanem szemléletváltásról. Ez globálisan szükséges. Ha mi Magyarországon változtatunk csak szemléletet, az természetesen semmire nem elegendő, de minden helyben indul el. A környezetvédelem egyik fő jelmondata: „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” - ezt ebben az esetben is nagyon jól lehet alkalmazni.
Mi a helyzet hazánkban? Elhangzott állítólag a miniszterelnök úr szájából, Illés Zoltán, az előző ciklus államtitkára mondta ezt egy interjújában, hogy Orbán Viktor szerint a környezetvédelem egy baloldali issue, és ő erre, ilyen dolgokra nem hajlandó áldozni. Nem tudom, hogy ez a mondat valóban elhangzott-e a miniszterelnök úr szájából, de a tények, a cselekedetek sajnos azt mutatják, hogy igen, hiszen 2010 óta, a második Orbán-kormány regnálásának kezdete óta épül le hazánkban a környezetvédelem. Először az önálló minisztérium szűnt meg, majd az önálló zöldombudsman intézménye, később a környezetvédelmi hatóság is a kormányhivatalokba integrálódott, és mindehhez közben egyre kevesebb költségvetési forrás társult a zöldügyekre. Legyen szó környezeti kármentesítésről, legyen szó megújuló energiák támogatásáról, energiahatékonysági programokról, folyamatosan fogynak a források, és az európai uniós pénzek sem úgy vannak elköltve, és nem oda vannak csoportosítva, ahol annak akár környezeti szempontból, akár a lakosság szempontjából a legnagyobb hasznát látják.
Szerintünk nem baloldali issue és nem baloldali érték a környezetvédelem, sőt, aki a hazáját szereti, nyilvánvalóan csak környezetvédő szemléletű lehet. Szerintem teljesen egyértelmű és logikus, hogy a nemzeti érzülethez, a nemzeti oldalhoz kötődik a környezetvédelem mint eszme, és éppen ezért tart ott a helyzet, a környezetvédelem állapota, ahol most tart, mert ezt egyfajta baloldali, liberális értékként kezelték egészen mostanáig vagy a közelmúltban.
A konkrét példák tekintetében azt látjuk, hogy mi történik Magyarországon: a megújuló energiák elterjedése segíthetne a szén-dioxid-kibocsátás megfékezésében, korlátozásában vagy csökkentésében, ehhez képest a napelemek termékdíjjal sújtása nem éppen ebbe az irányba ható folyamatot sejtet. A klímaváltozást próbáljuk megfékezni, közben a megújuló energiák elterjedését akadályozzuk.
De ugyanez igaz a szélerőművekre is. Erre is elhangzott példa, hogy milyen nagy mértékben növekszik, mondjuk, Kínában a szélerőművek aránya. Ehhez képest itthon nem írtak ki tendert 2010 óta szélerőműparkok létrehozására, tehát a második Orbán-kormány hatalomra kerülése óta.
Világszerte a megújuló energiáknak egyébként több mint 90 százaléka vízenergiából származik, és bár hazánk földrajzi környezete nem feltétlenül alkalmas nagy esésű vízerőművek létrehozására, a vízgazdálkodás mégis egy szintén gyermekcipőben járó és hátrányos helyzetű ágazat Magyarországon, ami egyébként nemcsak energiatermelés szempontjából rossz, hanem az éghajlatváltozás hatásaira történő felkészülésben is, hiszen a víz tározására, visszatartására, az öntözésre egyáltalán nem vagyunk felkészülve. Ebben óriási teendői lennének a mindenkori kormányoknak. Jelen pillanatban nem látjuk ennek a nyomait, hogy a vízgazdálkodásban megtennénk azt, ami az éghajlatváltozás hatásaira való felkészülés szempontjából szükséges.
Vannak intézményeink, mint például a Köztársasági Elnöki Hivatal kereteiben működő Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság, és minden tiszteletlenség nélkül, engedje meg, köztársasági elnök úr, hogy egy-két kritikus szót szóljak egy gyakorlati példa kapcsán, ami igencsak kapcsolódik a fenntarthatósághoz. A közelmúltban csepeli állampolgárok fordultak a helyi Jobbik vezetőihez, mondván, hogy egy beruházás készül Csepelen, egy konténerterminál, amely Budapest hidrogeológiai vízbázisának védőterületén fog megvalósulni, emiatt aggódnak, és amiatt, hogy a környezetben lakóépületek vannak, és amiatt, hogy a cég azt mondta, hogy bármilyen veszélyes anyag a tevékenységük során előfordulhat. Mi úgy gondoltuk, hogy leghelyesebb, ha a köztársasági elnök úrhoz fordulunk, aki nagy szószólója a környezeti ügyeknek a világban mindenütt, hogy hátha valamiféle segítséget vagy támogatást remélhetünk.
El is küldtük ezt a levelet a köztársasági elnök úrnak, néhány héten belül meg is érkezett a válasz, nem a köztársasági elnök úrtól, hanem Kőrösi Csabától, a Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság vezetőjétől, amelyben megköszöni tájékoztatásunkat a csepeli szennyvíztisztítóval kapcsolatban, amiben az az érdekes és felháborító, hogy a csepeli szennyvíztisztító szóba sem került a levélben, nem erről beszéltünk. Tehát a levelet valószínűleg el sem olvasták, ami rendkívül aggályos egy közpénzből fenntartott ilyen intézmény tekintetében.
Tudom én persze, hogy ezek a problémák a globális éghajlatváltozás problémáihoz képest talán csekély súlyúnak tűnnek, de még egyszer mondom, a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” kettősből, köztársasági elnök úr, önnél a „cselekedj lokálisan” rész hiányzik a jelek szerint, hiszen globálisan gondolkodni és szép szavakat mondani nemzetközi konferenciákon és egyezmények aláírása alkalmából rendkívül dicséretes dolog, kell, és értékeljük is ebbéli tevékenységét, de bizony itthon az itthoni állapotok pedig azt mutatják, hogy szükség volna a köztársasági elnök úr határozottabb kiállására és fellépésére a környezeti ügyekben itthoni színtéren is, mert a helyzet sajnos nagyon nem azt mutatja, mint amit a különböző szónoklatokban akár hazai kormányzati képviselőktől is hallhatunk nemzetközi színtéren, nemzetközi konferenciákon.
Igen, csökkent az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, igenis továbbra is fenntartjuk, hogy ennek egy részét valóban a nehézipar rendszerváltás után bekövetkezett leépülése okozta, valóban vannak már olyan intézkedések, amelyek ehhez még hozzájárultak, de itt azért a termelőszektor egy részének, a szennyező iparágaknak a kitelepítése ebben szintén közrejátszik, ez pedig csak a szennyezés exportálása, nem a valós szennyezéscsökkentés vagy -megszüntetés.
A légi közlekedést és a tengeri hajózást említette a köztársasági elnök úr, amiben fel kíván lépni nemzetközi színtéren. Ezek valóban nagyon fontos dolgok. Sajnos Magyarországnak vajmi kevés ráhatása van ezekre a területekre, lévén hogy egyikben sem vagyunk már sajnos érdekeltek, hiszen saját nemzeti légitársaságunk sincs és tengerhajózási táraságunk sincs. Ennek ellenére ezek valóban nagy szennyezők, a légi közlekedés is és a tengeri hajózás is, oda kell figyelni a problémára. De én mégis arra szeretném kérni a köztársasági elnök urat ebből az ünnepélyes alkalomból, hogy legyen szíves, támogassa a környezetünk itthoni védelmét is, a Kárpát-medence természeti értékeinek a jövő generációk magyarjai számára történő megőrzését.
(12.00)
Mi egyébként jelen esetben is, ezen törvényjavaslat elfogadásánál is és minden olyan törvényjavaslatnál, amely hozzásegít akár csak egy jottányival is, hogy közelebb kerüljünk a célokhoz, a környezeti állapot javításához, Földünk megmentéséhez a következő generációk számára, mi mindig partnerek vagyunk. Soha nem ellenkezünk, nem hivatkozunk semmiféle klímaszkeptikusokra.
Itt ez is szóba került köztársasági elnök úrtól, hogy már 94 százalékos egyetértés van abban, hogy az emberi tevékenység okozza a klímaváltozást. Nem tudom, hogy ezt a számot honnan vette köztársasági elnök úr, de igazából nem is lényeges. Valóban, annak sincs jelentősége, hogy milyen mértékben járul hozzá az emberi tevékenység. Nekünk abban van felelősségünk, hogy a mi tevékenységünkből adódó szén-dioxid-kibocsátás, üvegházhatásúgáz-kibocsá-tás minél minimálisabb legyen. Akár ez okozza elsődlegesen a klímaváltozást, akár nem, ez semmiféle különbséget nem okoz abban, hogy mit kell tennünk. Nekünk mindenképpen meg kell tennünk, amit csak meg tudunk tenni, maximális mértékben. Akkor lesz tiszta a mi lelkiismeretünk, és akkor tudjuk azt mondani, hogy azok a folyamatok, amelyek bekövetkeznek a következő évtizedekben, azok nem a mi tevékenységünk miatt eszkalálódnak olyan mértékben, mint ahogy várhatóan fognak eszkalálódni.
És ráadásul a megelőzés mellett a hatásokra való felkészülés is ugyanolyan fontos, erre ugyanolyan energiákat kell fektetnünk a következő években. Ezért említettem a vízgazdálkodás példáját is, és ezért említhetnék még sok más példát. Ugyanis fel kell készülnünk, nem dughatjuk homokba a fejünket.
Tudjuk, hogy többek között óriási migrációt fog elindítani a következő évtizedekben a globális klímaváltozás. Az a migrációs nyomás, amivel most szembesülünk, semmi ahhoz képest, amely akkor fog ránk várni, ha majd az éhezés, az ivóvízhiány, az élelmiszerhiány miatt akár Afrika belsejéből, akár a Közel-Keletről vagy más térségekből tömegek indulnak meg Európa felé, ahol egyébként a mezőgazdasági termelés feltételei még adottak.
Van egészséges termőföldünk, nagy mennyiségben áll rendelkezésre ivóvizünk, és nyilván ez vonzó lesz azon népcsoportok számára, azon népek számára, akik hazájában ez nem áll rendelkezésre, és ahol szegénység van, ahol éhezés van, és a betegségek tizedelik a lakosságot.
Nekünk erre fel kell készülnünk, mert a mi hazánk egészséges termőfölddel és ivóvízzel rendelkezik. A mi hazánk életfeltételei alkalmasak arra, hogy a jövő generációk magyarjai itt éljék életüket és jó minőségű életet élhessenek, de nekünk ehhez meg kell tudni védeni hazánkat. Ugye, erről is szól napjainkban a sajtó. Tele vagyunk a migrációs kérdések által okozott problémákkal, és azzal, hogy hogyan védekezzünk ellene, hogyan védjük meg magunkat, de ez még csak a kezdete annak, ami a következő évtizedekben jönni fog.
A Jobbik mindehhez támogatását nyújtja, jelen törvényjavaslat elfogadásához is. Amellett, hogy kritikáinkat elmondjuk, természetesen akár migrációról, akár a fenntarthatóságról és a klímaváltozás hatásainak kivédéséről van szó, bennünk a kormány mindig partnerre lel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
