DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (Független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció számára a magyar polgárok biztonsága, szabadsága és jóléte, Magyarország biztonsága elsődleges kérdés. Természetesen ugyanilyen fontosnak tartjuk a terrorizmus elleni küzdelem ügyét is. Világossá kell tenni, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt talán az elmúlt hat évben a magyar kormány rendszeresen az úgynevezett biztonságiasítás politikáját folytatta, nevezetesen minden egyes ügyben, ahol szükségét érezte, hogy politikailag támogassák az ő javaslatát, elővette a polgárokkal szembeni és a polgárok érdekében alkalmazott biztonsági kártyát. Nem véletlenül mondtam, hogy szembeni biztonsági kártyát, hiszen ellenzéki képviselőtársaim nagyon sokat beszéltek arról, hogy ötpárti egyeztetéseken, füstös kis szobákban miről beszélgettek akkor, amikor terrorveszélyhelyzetről vagy éppen új szupertitkos szolgálatról volt szó.
Az elmúlt hetekben a kormány két miniszterének, a honvédelmi miniszternek és a belügyminiszternek jutott az a feladat, hogy végrehajtsa Orbán Viktor nagy álmát. Ebben sajnálatos módon a honvédelmi tárca volt a rossz rendőr, és ahogy itt hallhattuk még ellenzéki képviselőtársainktól is, a Belügyminisztérium volt a jó rendőr. Szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a jó rendőr cseles rendőr, mert a BM által benyújtott törvényjavaslatnak csak kicsi köze van a terrorizmus elleni küzdelemhez, sokkal több köze van az úgynevezett szuper-titkosszolgálat felállításához, amely korlátlan módon jutna mindenféle információhoz, tulajdonképpen felelősség nélkül, hiszen a TIBEK csak kiosztaná az információs igényt, ezeket az információkat a titkosszolgálatoknak kellene beszerezni, és most először fordulna elő az, hogy egy civil szervezet, a TIBEK - mert az tulajdonképpen civil - katonai titkosszolgálat felett diszponálna. Azt gondolom, a honvédelmi tárcának ehhez azért kellene hogy legyen némi mondandója.
(14.00)
Arról nem is beszélve, hogy a BM által benyújtott törvényjavaslatban mostantól, amennyiben elfogadásra kerül, a magyar polgárok egészségügyi adataiban is korlátlanul kutakodhat bárki, beleértve a TIBEK-et, és a TIBEK-en keresztül a kormányt is. Úgyhogy lehet, hogy egyedül maradunk ebben a dologban, de a Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek ez a formája nem fogadható el. Ahogy nem fogadható el a HM által benyújtott alkotmánymódosítás sem.
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Beszéltek ellenzéki vagy kormánypárti képviselőtársaim a nyilvánosság kérdéséről és a bizalom kérdéséről. A nyilvánosság kérdése szerintem akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy nincsen, amikor mindenféle ötpárti egyeztetést hívogattak össze, ahelyett egyébként, hogy az Országgyűlés illetékes szakbizottságaiban lefolytattunk volna egy valóban szakmai vitát a terrorizmus elleni küzdelemről, és aztán kinyitottuk volna ezt a vitát a magyar társadalom felé. Ugyanis a terrorizmus elleni küzdelem, és ebben egyetértek képviselőtársaimmal, óhatatlanul együtt jár bizonyos szabadságjogok törvényi garanciák melletti korlátozásával. És azt gondolom, ezt a kérdést a magyar polgárokkal meg kell vitatni. Ha van értelme nemzeti konzultációnak, akkor ilyen ügyekben van értelme nemzeti konzultációnak, hogy mennyi az a határ, amit a magyar polgárok ebben elviselnek bármelyik kormánytól.
Ami pedig a bizalom kérdését illeti, talán Répássy képviselő úr emlegetett bennünket ellenfélként, én maximum riválisnak gondolom őt, de ha ő ellenfélként, netán ellenségként tekint rám vagy az ellenzéki képviselőkre, ez az ő dolga, de a bizalom kérdése akkor, amikor rendkívüli jogrendben a kormány például rendeletet akar alkotni, akkor valóban nagyon fontos. Kérdés az, kormánypárti képviselőtársaim, hogy bármilyen módon az elmúlt hat évben ez a kormány a tetteivel akkor, amikor biztonsági kérdésekről volt szó, rászolgált-e a bizalomra.
Egyetlenegy olyan eset volt, amikor a Demokratikus Koalíció, bár eléggé köztudomású és eléggé ismert, hogy mi az álláspontunk a kormány politikájával kapcsolatosan, támogatott egy javaslatot, amit a kormány nyújtott be, ez pedig az Iszlám Állam elleni katonai hadműveletben való magyar részvétel. Ezt egy nagyon fontos kérdésnek tartottuk, de szeretném mondani, hogy ez a szavazás sem, ez a támogatásunk sem a magyar kormánynak szólt akkor, hanem sokkal inkább az ügynek. Mert ez az egy ügy volt az elmúlt időszakban, biztonsági ügyeket tekintve, ahol azt láttuk, hogy igenis az az elfogadható felelős magatartás az ellenzéki képviselők, vagy legalábbis a Demokratikus Koalíció részéről, ha ilyen, többnemzetiségű harci kötelékben a magyar katonák részt vesznek.
De nézzük meg, hogy más olyan kérdésben, ahol egyébként nem távoli biztonsági kérdésről, hanem közvetlenül Magyarországot érintő biztonsági kérdésről volt szó, akkor vajon lehetett-e bízni a kormányban. Itt három ügyet szeretnék kiemelni. Az első a brüsszeli merényletek után elrendelt magasabb terrorfokozat kérdése. Önök alkották, önök szabályozták újra, hogy mikor kell hármasról kettesre emelni a fokozatot. Tudják, amikor Magyarországot közvetlen terrorfenyegetettség éri, vagy olyan konkrét, részben vagy egészében ellenőrzött információ áll az illetékes szervek rendelkezésére, amiből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon terrortámadás fog bekövetkezni. Képviselőtársaim! Sem a bizottsági ülésen, sem más helyen a magyar kormány képviselői nem tudták azt igazolni, hogy ilyen információ rendelkezésre állt. Ez volt az első vagy az egyik olyan ügy, ahol bizony a bizalom egy kissé megingott.
Aztán következett a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatos kormányzati intézkedés, ahol egyszer csak azt vettük észre, hogy már nemcsak a déli megyékben van ez a válsághelyzet, hanem azt elrendelték egész Magyarországra nézve. Bizottsági ülésen egész konkrétan rákérdeztem, hogy az önök által hozott törvény melyik pontja alapján rendelték el a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet Magyarország egész területén. Képviselőtársaim, nem kaptam rá érdemi választ. Nem tudták megmondani, hogy az adott paragrafus a), b) vagy c) pontja alapján. Tehát ma Magyarországon úgy van tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Újlipót-városban, hogy nem tudjuk ennek törvényi hátterét és feltételeit.
Aztán volt konkrét ügy is, képviselőtársaim, ahol pedig, azt kell mondjam, nemcsak a kormány, hanem a terrorelhárítással megbízott legfőbb szerv is végérvényesen leszerepelt. Addig sem volt, hogy mondjam, mintapéldánya a terrorelhárításnak a Terrorelhárítási Központ, de akkor végérvényesen leszerepelt, amikor a Nemzetbiztonsági bizottságban kormánypárti és ellenzéki képviselőket szó szerint megvezettek. Azt állította a TEK főigazgatója, hogy nagyon súlyos terrortámadás lehetséges Magyarországon, nemzetközi szállal, és akár állami vezetők élete is veszélyben lehet. Aztán kiderült, hogy az egész egy nettó hazugság volt.
Ezek után, képviselőtársaim, szeretném megkérdezni, hogy amikor nem tartják be a saját törvényeinket, nem tartják be a saját rendeleteiket, majd az önök által fölállított szerv belehazudik a Nemzetbiztonsági bizottság tagjainak a szemébe, válogatás nélkül, mert a kormánypárti képviselők szemébe is ugyanúgy belehazudott, akkor hogyan lehet önökben megbízni? Ebben a kormányban hogyan lehet megbízni? Ha még eltekintünk ettől a bizalmi kérdéstől is, mert a terrorizmus elleni küzdelem, legalábbis az én tanulmányaim alapján, nem feltétlenül kell hogy arra épüljön, hogy bízzunk önökben. Nem feltétlenül. Még ettől is el lehet tekinteni.
Ha meg tudnák nekem magyarázni, hogy terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye esetén az arra illetékes szervek miért nem teszik a dolgukat, és kapják el, ha ilyen információval rendelkeznek, a terroristákat, ahelyett, hogy bejönnek a parlamentbe és rendkívüli jogrendet szeretnének bevezetni, hát, én ezt tényleg nem tudom. Mert a terrortámadás ügye egészen más. Ebben osztozom azoknak a képviselőtársaimnak a véleményében, akik azt mondják, hogy üljünk le, és tényleg darabra nézzük át, hogy a rendkívüli jogrend jelenlegi eseteiben ha terrortámadás történne, ne történjen, de ha ilyen eset előállna Magyarországon, akkor egyébként az arra illetékes szervek, elsősorban nyilván a magyar rendőrség, a katasztrófaelhárítás mire lenne képes és mire nem, és kevéssé, mondjuk, a Magyar Honvédség, de mire lenne képes és mire nem.
És ha azt látjuk közösen, valóban szakmailag, hogy itt valami probléma van, akkor azt mondom, hogy rendben van, egy terrortámadás bekövetkezte esetén mindannyiunk érdeke, hogy gyorsan léphessenek föl azok a fegyveres és rendvédelmi, de főleg rendvédelmi szervek, amelyeknek ez a dolguk. De terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye, tisztelt képviselőtársaim, még a hivatkozott Btk.-tényállás alapján sem definiálható. Ugyanis, hogy mondjam, az általános indoklás nem képezi az Alaptörvény részét, ezt szeretném mondani, miközben itt az szerepel a részletes indoklásban, hogy a terrortámadás értelmezésénél a büntető törvénykönyv szerinti terrorcselekmény tényállása az irányadó.
Képviselőtársaim! Ez a magyarázat nem része az alaptörvénymódosításnak! Tehát azért ez nincs definiálva. Ráadásul a terrortámadás már egy bekövetkezett eseményre utal, a terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye pedig valamiféle feltételezésre. Éppen ezért azt gondolom, hogy ebben a formában ez a része az önök módosításának mind jogilag értelmezhetetlen, de el szeretném mondani, képviselőtársaim, ha tanulmányozták kicsit a terrorizmus elleni küzdelem szakirodalmát, akkor tudják, hogy értelmezhetetlen is. Mert ebben az esetben, ha van valami közvetlen veszély, akkor ez az információ a titkosszolgálatoknak és az arra hivatott szerveknek rendelkezésére áll. Ekkor viszont törvényben előírt kötelezettségük, hogy fellépjenek ezekkel szemben.
Hiszen ha van olyan információ, hogy Magyarországon valaki terrorista támadásra készül, és a rendőrség vagy a titkosszolgálat birtokában van az az információ, akkor a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak a törvény erejénél fogva föl kell lépni. Ehhez nem szükséges a kormánynak külön rendeletet alkotnia. Csak mindenkinek tennie kell ebben az ügyben a dolgát. Jelen pillanatban úgy látszik, hogy sokkal inkább valamilyen homályos, lebegtetett dologról van szó, aminek az értelmét még nem nagyon tudjuk és nem nagyon látjuk.
Azt persze tudomásul vesszük, hogy lesznek olyan ellenzéki képviselők, ez most itt nagyjából kirajzolódott, bár volt, aki leginkább pávatáncot járt ebben az ügyben, lehet, hogy lesznek olyan ellenzéki képviselők, akik támogatják majd ennek az Alaptörvénynek a módosítását. Éppen ezért mondom, hogy tanulmányozzák már, legyenek szívesek, képviselőtársaim. És ez mindenkire vonatkozik, kormánypárti képviselőkre is, mert nekik sem kell automatikusan mindig igent nyomni a remekbe szabott kormányzati javaslatokra. De különösen az ellenzéki képviselőkre, hiszen az ellenzék részére, az ellenzék irányába érkezett kérés a kormánytól, hogy támogassuk ezt a javaslatot, hogy bizony-bizony terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye jelen pillanatban nincsen definiálva ebben a törvényjavaslatban vagy ebben az alkotmánymódosítási javaslatban.
(14.10)
Többször elhangzott a Magyar Honvédség bevethetőségének kérdése. Én egyébként őszintén sajnálom, hogy az Alaptörvényhez kapcsolódó módosító javaslatok, törvénycsomag, törvénypakk egyik aláírója egyéni képviselői indítványként a honvédelmi miniszter, és jobban örültem volna egyébként, ha itt ül a honvédelmi miniszter. Természetesen ez nem tiszteletlenség az államtitkár úrral szemben, de mégiscsak a tárca vezetője Simicska István honvédelmi miniszter, és ő az egyik előterjesztő.
A Magyar Honvédséget előszeretettel szeretik alkalmazni olyan feladatokra is, amelyekre egyébként még az Alaptörvény sem ad lehetőséget. Kerítésépítésre biztos, hogy nem lehet alkalmazni a Magyar Honvédséget, ahogy egyébként önálló járőrözésre sem Röszkén, amit én tapasztaltam, mert még az önök szabályai szerint is a rendőrökkel együtt kellene járőröznie a katonáknak, miközben én személyesen azt tapasztaltam Röszkén, hogy bizony-bizony ott a magyar katonák egyedül járőröznek a határon, amit nem tudom, hogy milyen törvényi felhatalmazás alapján tesznek.
Azt viszont feltétlenül tudom, képviselőtársaim, hogy könnyű feladatot szabni a Magyar Honvédségnek ebben az ülésteremben, és könnyű azt mondani, hogy majd a katonák ezt a problémát megoldják, csak a katonáknak ahhoz kell adni felszerelést, a katonáknak kell ahhoz adni kiképzést, a katonák létszámát növelni kell, hiszen a jelen pillanatban is legalább 5-6 ezer fős hiánnyal küzd a Magyar Honvédség, és a Magyar Honvédség és a honvédelmi tárca költségvetését pedig emelni kell. Addig semmilyen feladatot nem lehet kiszabni a Magyar Honvédségre, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek.
Összességében tehát azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy a Demokratikus Koalíció sem a BM által benyújtott, a szuper-titkosszolgálatot és a magyar polgárok mindennapi életében kutakodó törvényjavaslatot sem támogatja, mert nem elfogadható az, hogy felhatalmazás nélkül, csak biztonságpolitikai célokra hivatkozva egészségügyi adatoktól kezdve bármilyen személyes adatba bárki betekinthessen, sem pedig a jelen pillanatban a rossz rendőr szerepét eljátszó HM által - és ezt őszintén nagyon sajnálom, mert ez degradálja a honvédelmi tárcát és a Magyar Honvédséget -, sem a honvédelmi tárca által benyújtott alaptörvénymódosítást nem támogatja, mert ez az alaptörvénymódosítás nem a terrorizmus elleni küzdelemről szól, hanem arról, hogy valamilyen átláthatatlan feltételek mellett hogyan kíván az Orbán-kormány újra kizárólagos hatalomra szert tenni, és hogyan kívánja a magyar polgárok szabadságát és a szabadságához kapcsolódó minden jogát korlátozni. Köszönöm szépen.
