MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy az előttem szólók többször, többféleképpen, de megerősítették a lényeget, nemcsak Magyarországra, hanem szinte a világ összes országára vonatkozó biztonságpolitikai helyzet alapvetően megváltozott, új igények, új kihívások és új feladatok várnak mindenkire, különös tekintettel itt az Európai Unióban és ezen belül is különös tekintettel a bevándorlás okozta krízisre.
Ha körbetekintünk szűkebb környezetünkben, az európai szűkebb környezetben, akkor azt láthatjuk, hogy tőlünk keletre, Ukrajnában egy elég sajátos fegyveres konfliktus zajlik, tőlünk délre vagy ha úgy tetszik, déli határainkat naponta ostromolják százak és ezrek illegális bevándorlóként. Hogyha Boszniára vagy a Balkán egyéb térségeire nézünk és figyelembe vesszük - különösen a Nemzetbiztonsági bizottság tagjai - azokat a hírszerzői jelentéseket, amelyek az Iszlám Állam különböző dzsihádista sejtjeire vonatkoznak, akkor minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a Balkán, ha még csak hamu alatt is, de izzik. Ha pedig a Közel-Keletre tekintünk, ott meg lassan senki által át nem látható, elképesztő kaotikus háború zajlik, ártatlan emberek életét követelve nap mint nap.
Ilyen értelemben nem kérdés, hogy valamit tennünk kell nemcsak fizikálisan, nemcsak morálisan, hanem jogalkotói szinten is. Azonban ne felejtsük el, hogy honnan indultunk. Én itt elsősorban Gulyás Gergely képviselőtársamra mint előterjesztőként elmondottakra szeretnék reagálni, hogy nem volt ez azért ennyire korrekt, nem volt ez azért ennyire konstruktív, hiszen januárban egészen másképp indult ez a történet. Amikor először fölmerült az Alaptörvény hatodik módosításának lehetséges szükségessége - hogy így fogalmazzak -, akkor egy kevésbé konstruktív vitára, egy kevésbé konstruktív ötpárti találkozóra került sor, ahol egy olyan tervezetet kaptak meg a pártok, amely szinte mindenről szólt, csak a terrorizmus visszaszorításáról, a terrorizmus elleni harc megelőzéséről nem. Ehhez képest természetesen néhány hónappal később, napjainkra egy egészen más szintre jutottunk, de tekintettel arra, hogy mit szeretnénk elérni, érdemes ezért lépésről lépésre végigvenni azokat a dolgokat, amelyek során kialakult ez a mai tervezet, amelyről itt beszélhetünk.
Úgy fogalmaznék, és talán többször, több alkalommal megfogalmaztam már azt, hogy a szó nemcsak klasszikus értelmében vett terrorizmus létezik, hanem politikai terrorizmus is, és ha politikai terrorizmusról beszélünk, akkor nem tudok elmenni a mellett a januári, a Honvédelmi Minisztérium által elénk rakott tervezett mellett, amelyről az imént beszéltem, hogy sok mindenről szólt, csak éppen a terrorizmus elleni harcról nem.
Akkor pontosan az volt a Fidesz-KDNP kommunikációja, amelyet most Gulyás Gergely egészen más kontextusban adott elő, egészen más előjellel, akkor arról szólt a történet, hogy aki nem támogatja ezt a javaslatot, az lényegében bevándorláspárti, az lényegében terroristabarát, és ha úgy tetszik, a magyar állampolgárok biztonságát, Magyarország biztonságának egészét teszi kockára. De, tisztelt képviselőtársaim, érdemes akkor megnézni, hogy ez az úgynevezett terrorizmus elleni harc jegyében előterjesztett normaszöveg miről szólt. Ebben olyan elképesztő javaslatok voltak, és most én nem mennék bele, hogy a kormány egy rendeletben ezt kihirdette volna, 60 napig életbe lép, és addig hol és miként lehet garázdálkodni, de néhány pontot kiemelnék, amelyet azért tisztázzunk a jövőre vonatkozólag is, hogy meddig tart a terrorizmus elleni harc, és meddig tart a politikai terrorizmusnak való gátat szabás fontossága.
Ha a frekvenciagazdálkodásra, műsorszórásra gondolunk, amelyeket önök, finoman fogalmazva is, elég erőteljesen szerettek volna még januárban korlátozni, itt megállapíthatjuk, hogy ettől nem lesz kevésbé biztonságos vagy bizonytalanabb Magyarország kitettsége a különböző terrorcselekedetekre vonatkozólag. Aztán korlátlanul természetes személyek, jogi személyek vagy egyéb cégek, érdekeltségek, szervezetek zárolása ezen időszak alatt, minden vagyonának, ha úgy tetszik, elkobzása, ez megint sok mindenre magyarázatot adhat, egyre biztosan nem, hogy ez a terrorizmus elleni küzdelem jegyében zajlik. S hogy minden ilyen lépésből kihagyták a célhoz kötöttséget, én azt gondolom, az önmagában kulcsmomentuma volt annak a tervezetnek, amely igazából az egész társadalom felháborodását kiváltotta, nem kevésbé egyébként az önök táboráét, az önök szavazói jelentős részének felháborodását is. Az internet, levél, csomag és egyéb postai küldemény szinte korlátlan ellenőrzése ugyancsak ebbe a sorba tehető.
Hogy aztán olyan elképesztő javaslatokat is megfogalmaztak, amely szerint a rádiókat, televíziókat, egyéb tömegkommunikációs eszközöket, szolgáltatásokat vagy korlátlanul szüneteltetni, vagy önök által megszállni és ellenőrzésük alá vonni, ez megint sok mindenre adhat magyarázatot, de arra semmiképp nem, hogy ez a terrorizmus visszaszorítását szolgálná. Hogy a külföldiek beutazásának tilalmának vagy egyéb szigorú korlátozásának van-e helye, ez már kétségkívül kapcsolódhat a terrorizmushoz, ahhoz azonban, ahogy önök ezt januárban kitalálták, semmiképp, hiszen idesorolták egyébként a magyar állampolgársággal nem rendelkező összes határon túli magyart. Gondoljunk csak a felvidéki magyarokra, hiszen ott a szlovák jogszabályokból kifolyólag a többség nem rendelkezik magyar állampolgársággal, de ezzel az egy tollvonással lényegében önök őket is kizárták volna, miközben jelentős részük magyar családtagokkal, Magyarországon élő rokonokkal, munkahellyel, iskolával és egyéb kötődésekkel rendelkezik.
És ha csak azt emelem ki, hogy önök az államháztartásra vonatkozó kötelezettségeket, a költségvetésből fakadó kötelezettségeket teljesen egyoldalúan ezen 60 napos időintervallum alatt felrúghatták volna, itt megint lehet sok mindenre gondolni, de terrorizmus elleni harcra kevésbé. Hogyha abból indulunk ki, hogy az ország évről évre a költségvetésben azért terjeszt elő és azért tesz félre úgynevezett tartalékokat, hogy ha ne adja a jóisten, a szükség úgy hozza, hogy valamilyen nem várt, akár merénylet, akár más katasztrófa bekövetkezik, akkor legyen mihez nyúlni, akkor ezt a pontot nyugodtan kivehetnénk. De önök nem ezt tették, hanem hosszú hónapokon keresztül kötötték az ebet a karóhoz, és azt mondták, hogy aki ezt nem támogatja, az Magyarország ellensége, hogy nagyon sarkosan fogalmazzak.
Mi azt mondtuk - és itt rátérnék konkrétan a Jobbik álláspontjára - már januárban is, hogy nyitottak vagyunk minden olyan észszerű, minden olyan szakmai javaslatra, amely Magyarország tényleges biztonságát, a terrorizmus elleni küzdelmet vagy a terrorizmus megelőzését szolgálja.
(13.00)
Azt is elmondtuk már januárban, hogy el tudunk képzelni akár egy új, egy hatodik különleges jogrendet, de azt is el tudjuk képzelni, hogy már meglévő különleges jogrend bővítésével fokozzuk vagy teszünk újabb lépéseket a terrorizmus elleni küzdelemre. Ez egészen áprilisig nem talált halló fülekre az önök részéről. És közben a Belügyminisztérium ötpárti egyeztetéssorozatot hívott össze egy terrorellenes csomag megalkotása érdekében. Nos, az, amit Gulyás Gergely elmondott, hogy mennyire konstruktív, mennyire konszenzuson alapuló, mennyire pozitív ötpárti tárgyalássorozat zajlott, valóban, csak ezt más minisztérium, a Belügyminisztérium mondhatja el magáról.
Hiszen nem készen kaptunk egy vállalhatatlan tervezetet, nem készen kaptunk egy olyan jogszabálycsomagot, amelynek egyébként semmi köze a tényleges vagy a megnevezett célokhoz, hanem egy ötpárti tárgyalássorozat alatt. Ha jól emlékszem, három ilyen találkozó volt hétről hétre, ahol minden, frakcióval rendelkező ellenzéki párt megtette a javaslatát, mindenki elmondta a konkrét, elég éles kritikáit, és nem is nagyon tudok olyan ellenzéki javaslatról, egyébként pártállástól függetlenül, akinek a javaslata ne talált volna halló fülekre, főleg azért, mert a politikai lózungokat kerültük, a politikai kommunikáció ebből a szempontból nem játszott ezen a pályán, hanem pusztán szakmai, és mondjuk úgy, hogy felelős hozzáállást viseltetett mindenki. És ebből született meg a BM-nek az a javaslatcsomagja, amely szerintem a parlament nagyon széles konszenzusán alapuló támogatását fogja bírni.
De mindemellett, mintha a kormány szempontjából a jobb kéz nem tudta volna, hogy mit csinál a bal: a Honvédelmi Minisztérium is előállt az ötpárti találkozó igényével, amelyet természetesen a Jobbik ugyanolyan nyitottan fogadott, mint korábban bármely más minisztérium által bármely más témában indítványozott ötpárti találkozót, annak érdekében, hogy Magyarország biztonságát ténylegesen növeljük. És mivel szembesültünk áprilisban? Azzal, hogy mondván, hogy a Honvédelmi Minisztérium három hónapig dolgozott tovább ezen az új különleges jogrenden, de pusztán annyi történt, hogy a januári 30 pontból kihúztak 6-ot, köztük 4 olyat is, amit egyébként senki nem bírált. Hogy ebben mi történt, vagy miért kellett ehhez három hónap, az egy talány, nem is igazán fejtettük meg, de a történet szempontjából lényegtelen.
Az ott részt vevő, frakcióval rendelkező pártok nem mindegyike - hiszen az MSZP, ha megengedik, most nem térnék ki az MSZP felelősségére és politikájára; én azt gondolom, hogy az itt lévő üres padsorok mindent elmondanak arra vonatkozólag, hogy egy ilyen fontos kérdésben ők hogyan állnak ehhez az egészhez, pusztán pártpolitikai célokból és pusztán kommunikációs célokból, hogy később aztán miket lehet majd mondani -, de az LMP és a Jobbik részt vett, és ott elég világosan leszögeztük rögtön az elején, hogy ez így ebben a formában számunkra teljes mértékben vállalhatatlan, hiszen ez ugyanaz, mint amit januárban megismertünk, némi módosítással, ugye hat pont kihúzásával. Aztán, mintha történt volna a HM részéről is egyfajta belátás, a következő ötpárti találkozón már egy egészen más hangnemmel, egy egészen más hozzáállással találkoztunk, és egy egészen korrekt egyeztetést folytattunk le.
A nagy kérdés, hogy ha önök is ilyen felelősséggel viseltetnek egy ilyen fontos ügyben az ország biztonságáért, akkor vajon ezt januárban miért nem lehetett megtenni. Vajon miért nem indítottunk januárban rögtön úgy, hogy megváltozott a biztonságpolitikai környezet, amit soha senki nem kérdőjelezett meg, legalábbis a frakciókkal rendelkező pártok részéről aligha; más politikai erőktől természetesen hallottunk egészen eltérő álláspontokat, de mindenkinek ez legyen a saját felelőssége, hogy hogyan vélekedik a kialakult helyzetről, ami egyébként Magyarországtól teljes mértékben független. Viszont mi szenvedő alanyai vagyunk mindannak, ami az Európai Unió területén és itt Közép-Kelet-Európában napjainkban zajlik.
Egy egészen más hangnemben már egy egészen más konstrukció született, amelynek egy későbbi változata vagy formája most már önök által is olvasható. Amelyről megállapíthatjuk, hogy most már tényleg arról szól, mint ami igény megfogalmazódott januárban, amely nem volt más, hogyha nagyon sarkosan szeretnék fogalmazni, hogy ami sajnálatos képsorozatokat láthattunk akár a párizsi merényletek során, akár a brüsszeli merényletek során, hogyha - ismételten mondom, ne adja a jóisten - Magyarországon hasonló bekövetkezne, akkor ugyanaz a rendvédelmi erő, ugyanazok a rendészeti szervek és ugyanazok a hatóságok legalább oly mértékben felléphessenek a helyzet kezelése érdekében, mint amit láttunk a párizsi és a brüsszeli utcákon. Egészen konkrétan a katonaság jelenlétére célzok.
Ez teljes mértékben támogatható. A mi részünkről abban semmi kivetnivalót nem látunk, hogy a magyar katonáknak az legyen a feladatuk, hogy a magyar emberek és a magyar vagyonok vagy vagyonelemek biztonságáért dolgozzanak és azt szolgálják, történjen ez akár jelenleg a déli határokon, vagy történjen ez Magyarország bármely településének bármely utcájában. Hogyha a szükség úgy hozza, akkor a mi alapvetésünk és a mi álláspontunk, hogy igen, a magyar katonák álljanak a magyar lakosság rendelkezésére, és védjék meg őket, és védjék meg anyagi javaikat.
Ezzel semmi probléma nincs. A problémánk ott van, hogyha, amint már említettem, a politikai terrorizmus jegyében olyan túlhatalmi törekvések is megjelennek a különböző normaszövegekben, amelyeknek egyébként semmi köze mindahhoz, amilyen célt szeretnénk elérni. Viszont a visszaélés lehetőségére 0-24-ben lehetőséget adnak. Hogyha önök - kinyomtattam a januári tervezetet - megnézik azt a 30 pontot, és ha önöknek most odaadom, és valaki végigolvassa, és azt a költői kérdést felteszem, hogy például a Gyurcsány Ferenc vezette kormánynak adtak volna-e önök ilyen felhatalmazást, nem 60 napra, csak 60 percre, nagyon kíváncsi lennék az őszinte válaszukra. Mert én egészen biztos vagyok benne, hogy nem. Az elmúlt hatévnyi kormányzás különböző visszaéléseit, különböző botrányos ügyeit tekintve csodálkoznak-e azon, hogy azt mondták az ellenzéki pártok összességében januárban arra a tervezetre, hogy ezt sem Orbán Viktornak, sem egyébként pártállástól függetlenül a mindenkori kormányfőnek nem akarjuk odaadni, mert ez nem erről szól? És azt hiszem, hogy ebből a szempontból ezt a vitát lezárhatjuk. Ha valóban szakmai javaslatot nyújtanak be, akkor teljesen világos, hogy szakmai alapon mindent fogunk támogatni, amely az ország biztonságát szolgálja.
Ugye, itt az előttem szólók kivétel nélkül a bevándorlás elképesztő mértékére vetítették azt a biztonságpolitikai krízist, amely Európa különböző térségeiben, különböző intenzitással, de fennáll. Ezt mi is alá tudjuk támasztani, többször elmondtuk már, hogy nem minden bevándorló terrorista, de minden terrorista bevándorló. Erről a párizsiak, a brüsszeliek, a kölniek és sok-sok országban nagyon sok-sok merényletet elszenvedett tömegek és társadalmak tudnának beszélni. Teljesen mindegy abból a szempontból, hogy valaki másod- vagy harmadgenerációs, teljesen mindegy, hogy milyen alapokon radikalizálódott, legyen az vallási vagy legyen az más, anyagi vagy egyéb alap. Ha megtörtént a radikalizálódás, akkor ezeket az embereket egy cél mozgatja: megbüntetni a szerinte bűnösöket, kerüljön ez bármely és bármennyi emberéletbe. Ezt mi is szeretnénk elkerülni. Ehhez azonban olyan felelősséggel kell hozzáállni, amely nem adhat olyan bizonytalanságot, és nem lehet olyan rés a pajzson, amelyet egyébként mások más céllal ki tudnak szolgálni.
Így tehát azt hiszem, hogy egyértelművé tettük, hogy a Jobbik minden olyan lépést támogatni fog, amely ténylegesen és szakmai alapon az ország biztonságát szolgálja.
(13.10)
Viszont mi az aggodalom az ellenzéki pártok részéről, és minek köszönhetik önök azt, hogy senki nem fogalmaz egyértelműen és senki nem tör pálcát egyértelműen a tekintetben, hogy ezt az Alaptörvény hatodik módosítását támogatja, avagy elutasítja? Bár - bocsánat - a szocialisták világossá tették, hogy ők nemcsak azért nem vesznek részt, mert nem támogatják, hanem ők már hetekkel ezelőtt eldöntötték, hogy ezt a felhatalmazást nem fogják megadni. Itt lehet kötözködni a napokon, most a legújabb tervezet szerint már csak 15 napra szól ez az új különleges jogrend, és 15 napon belül kell az Országgyűlésnek kétharmados felhatalmazással dönteni. Én szeretném hangsúlyozni, hogy ha szakmai egy javaslat, és tényleg azt a célt szolgálja, amelyet kitűztünk célul, akkor lehet az 150 nap is az én személyes véleményem szerint, viszont ha nem azt a célt szolgálja, akkor meg nem 15 nap, hanem 15 perc se legyen.
Én azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő javaslat már megfelelően szakmai alap arra, hogy erről érdemben tudjunk tárgyalni, és az különösen fontos, ami egyébként elhangzott a minisztériumi ötpárti egyeztetésen is, hogy nem azt jelenti, hogy 15 napig nem fog dönteni róla, csak mondjuk, a 15. napon az Országgyűlés kétharmaddal, hanem bekövetkezhet az 3 nap múlva is. Viszont mi ide tennénk egy módosítást az Alaptörvénynek megfelelően: azt, hogy „haladéktalanul”. Amennyire csak lehetséges, ha egy ilyen különleges jogrendet kihirdet a kormány, akkor az Országgyűlés ne várjon 10 vagy 13 napig, hanem haladéktalanul legyen összehíva, és haladéktalanul hozzon döntést, túl azon természetesen, ahogy az előterjesztők részéről is elhangzott, hogy a megfelelő szakbizottságok tájékoztatva lesznek. Én azt gondolom, hogy az elmúlt hónapos huzavona után, a több hónapos bizonytalanság után, hogy kell-e egy ilyen különleges jogrend vagy nem, szimbolikussá vált ez a történet, az Alaptörvény hatodik módosítása a tekintetben, hogy támogatjuk-e vagy sem.
Én szeretnék egy nem régmúltbeli példát felhozni, konkrétan az általam és egy másik képviselőtársam által a honvédelmi törvényhez benyújtott módosító indítványról beszélek. Emlékeznek a szörnyű brüsszeli merényletekre - aznap hirdette ki Magyarországon a belügyminiszter úr és egyébként Orbán Viktor is a terrorkészültség 2. fokozatát, és az élet furcsa fintora volt, hogy éppen aznap tárgyalta a Honvédelmi és rendészeti bizottság azt a módosító indítványunkat, amely pontosan a januárban a Honvédelmi Minisztérium által megjelölt igényt elégítette volna ki, történetesen, hogy mindenfajta új különleges jogrend bevezetése nélkül, ha Magyarországon kihirdetik a terrorkészültség 2. fokozatot, akkor a Magyar Honvédség automatikusan felhasználható legyen az ország bármely területén, ahol a szükség megkívánja, legyen az objektumvédelem, legyen az személyi védelem, legyen az bármilyen más jellegű katonai feladat. Amennyiben a honvédség, a titkosszolgálatok és az egyéb szervek munkája vagy éppen kapacitása nem elégséges a biztonság megőrzéséhez vagy fenntartásához, akkor legyen ott a honvédség, amely biztosítani fogja azt a létszámbeli, technikai vagy tudásbeli hiányt, amelyet egyébként megkíván az adott pillanat vagy az adott helyzet.
Erre természetesen a Honvédelmi és rendészeti bizottság fideszes többsége nehezen tudta azt mondani, hogy nem, hiszen pont aznap lett kihirdetve a terrorfokozat 2. szintje, és azon a napon a Magyar Honvédség jelenlétének például a déli határokon nem a terrorkészültség 2. fokozatának kihirdetése adott alapot, hanem a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetése. Viszont képzeljük el azt a szituációt, és ezt mondtam el a bizottsági ülésen is, hogy megtörténik egy brüsszeli merénylet, egy párizsi merénylet, vagy mondjuk, még közelebb, megtörténik Bécsben vagy éppen Magyarországon egy ilyen, hiába hirdet a magyar kormány terrorkészültség 2. fokozatot, a Magyar Honvédség marad a laktanyában, mert éppen nincs bevándorlás okozta krízishelyzet, tehát nincs meg az a jogalap, ami miatt bevethető a katonaság.
Éppen ezért tartottuk mi fontosnak ezt a módosítást, de természetesen a tárgysorozatba vétel ugyan támogatva lett a szakbizottság által, viszont napirendre már nem lett tűzve, és mindenféle jogi kifogás lett találva annak érdekében, hogy ez a módosító indítványunk ne kerüljön ide a plenáris ülésre. Ugyanakkor hogy ez mennyire hasonlatos ehhez a javaslathoz, azt pontosan a javaslat lényege és mivolta adja, ami arról szól, hogy a katonaság ilyen helyzetben bevethető legyen.
Én azt gondolom, hogy ez egyfajta pitiáner és arrogáns erőpolitika, amikor arról tapasztalunk nap mint nap - egyébként teljesen mindegy, hogy mely minisztérium által - különböző jeleneteket vagy perceket, hogy egy-egy szükséges hiánypótló és mindenki által szakmailag alátámasztott, bármilyen ellenzéki indítványt lesöprünk valamilyen mondvacsinált ürüggyel, majd önök egy teljesen más jelleggel, de lényegében ugyanazt behozzák, hogy na, így már jó lesz.
Én azért mondtam, hogy egy ilyen szimbolikus ügyben, mint az Alaptörvény hatodik módosítása, amely egy új különleges jogrendet kíván megteremteni, amely terrorhelyzetben vagy terrorizmus által fenyegetett helyzetben a Magyar Honvédséget kívánja alkalmazni Magyarország bármely területén, itt ne legyünk pitiánerek és ne legyünk arrogánsak. És ezt a fajta politikai stílust messzire kerüljük el, mert ez nemcsak szimbolikus ügy, hanem bizalmi kérdés is. Ezt nem lehet pártpolitikai alapra degradálni, ezt ne várja el senki, hogy ha erőből politizálunk, és egyfajta pártpolitikai alapon most éppen a megfelelő parlamenti többséget kihasználva vagy éppen az emberek félelmére és naivitására alapozva egyfajta kommunikációs nyomást helyezünk az ellenzékre, ha nem támogatja, akkor hazaáruló, ha nem támogatja, akkor bevándorláspárti, ha kritikát fogalmaz meg, akkor terroristabarát, nem akarom felsorolni azt a sok-sok negatív példát és stigmát, amit az elmúlt hónapokban számos ellenzéki frakció, párt, képviselő megkapott az önök különböző politikusaitól, de itt nem erről van szó.
Ha egy új különleges jogrendet akarunk bevezetni, ha ténylegesen a terrorizmus ellen akarunk küzdeni, ha ténylegesen egy olyan széles konszenzuson alapuló szakmai javaslatot akarunk elfogadni, amely Magyarország biztonságáról szól, amely a Magyar Honvédség alkalmazásáról, felhasználásáról, bevethetőségéről szól, akkor azt ne tegyük pártpolitikai alapon.
Ez a javaslat, azt gondolom, megfelelő alap arra, hogy szakmai vitát folytassunk, megfelelő alap arra, hogy nyilván a különböző ellenzéki erők által egy-egy módosítóval még tovább csiszolva még jobbá tehető, és megfelelő alap arra, hogy egy hiánypótló rést a pajzson kiaknázzon, de ezt ne tegyük úgy, hogy ha X., Y. vagy Z. nyújtja be azt a javaslatot, akkor elutasítjuk, és ne használjuk fel arra adott esetben az ellenzéki kritikát vagy az ellenzéki elutasítást, hogy akkor ő biztos bevándorláspárti vagy terroristabarát, mert szó sincs róla. Ilyen kérdésben csak a lehető legszélesebb konszenzusra szabad törekedni, és innen, nem az én tisztem, de egyelőre nem látok LMP-s képviselőt a teremben, viszont szeretném én is felhívni arra a figyelmet, hogy az LMP-nek például volt egy olyan javaslata, hogy van a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, vagy… (A jegyzői székben ülő Ikotity István felé:) - bocsánat, ha a jegyző úr itt van, akkor van LMP-s a teremben, elnézést kérek.
Szóval, az LMP-nek volt egy olyan javaslata, hogy akár a Nemzetbiztonsági bizottságban, akár a Honvédelmi és rendészeti bizottságban tessenek bemutatni, hogy a már meglévő öt különleges jogrend bármelyike a BM által benyújtott terrorellenes csomaggal kiegészítve miben szenved hiányt annak érdekében, hogy szükség van erre a hatodik különleges jogrendre. Én azt gondolom, hogy van rá szükség olyan értelemben, hogy az öt meglévő különleges jogrend más kihívásokra válaszol, a BM terrorellenes csomagja szintén hiánypótló a maga nemében, de nem teszi meg és nem is teheti meg értelemszerűen azt a jogalapot, nem teremti meg azt a jogalapot, hogy a honvédség bevethető legyen, tehát ilyen értelemben itt tudok erre válaszolni, hogy ezért van rá szükség, hogy a katonaság használható legyen.
(13.20)
De hogyha egy ellenzéki pártnak ez a kívánsága, akkor én azt gondolom, ha ebben a kérdésben önök széles konszenzusra törekszenek, és konstruktív elfogadást kívánnak mindenkitől, akkor tegyék meg ezt. Nem egy nagy kérés, sorozatban ülnek hétről hétre a különböző szakbizottságok, szerintem kipipálhatunk ezzel sok-sok későbbi vitát és sok-sok későbbi félreértést.
Én a magam részéről támogatandónak és fontosnak tartom azt, hogy a Magyar Honvédség számára legyen egy olyan jogalap, amikor olyan helyzet áll elő, ami még nem állt fönn, és reményeink szerint nem is fog, de ha a szükség úgy hozza, akkor használhatók legyenek a magyar katonák, ne csak a kerítések mentén tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején, hanem akkor is, hogyha valamilyen szörnyű tragédia vagy egyéb nem várt esemény történik, és a kapacitásra, a technikai készültségre vagy éppen a fizikai és egyéb szellemi tudásra szükség van.
Én arra biztatom tehát önöket, hogy pusztán szakmai alapon közelítsenek ehhez a kérdéshez, és ne azt nézzék, hogy az ellenzék mely részéről fogalmazódik meg akár szakmai, akár politikai kritika. Önöknek az elmúlt hónapokban mutatott kommunikációja miatt, én azt gondolom, hogy tűrniük kell néhány kritikát ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de azt nem kérdőjelezhetik meg, hogy a többi frakció is szakmai alapon a biztonságot választja és a biztonságra törekszik, viszont a túlhatalomra nemet mond. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
