DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rétvári Bence, az EMMI államtitkára azt jelentette be márciusban, hogy a KLIK megszűnik, és egy egészen új intézményrendszer fog létrejönni, majd Lázár János a kormányinfón mindezt cáfolta, és arról beszélt, hogy nemhogy nem szűnik meg a KLIK, hanem a feladata kibővül.
Az elmúlt időszakban, az elmúlt kormányzati ciklusban az oktatásban kétségkívül az egyik legnagyobb átalakítás az volt, hogy állami fenntartásba vették az iskolákat, és ezeknek egy része pedig önkormányzati működtetésben maradhatott meg. Lázár János a kormányinfón az oktatási rendszer egyik nagy problémájaként jelölte meg azt, hogy ez a vegyes rendszer egész egyszerűen nem működik, tehát az önkormányzatoktól el kell venni a működtetést is az ő logikája szerint, ezt jelentette be, és a KLIK feladatává kell mindezt tenni. Lázár János azonban nem beszélt arról, hogy mikortól tervezi a kormány, hogy az önkormányzatok most már működtetői sem lehetnek az iskoláknak, és a KLIK feladata lesz az, hogy ezt is ellássa.
Túl azon, hogy ennek milyen szakmai vetületei vannak, arról most a költségvetési vita keretében nem kívánok beszélni, ez egy nagyon fontos kijelentés, és nagyon lényeges abból a szempontból is, hogy a KLIK finanszírozását hogyan fogja érinteni, hiszen az önkormányzatok működtetésbe fektetett pénzei így majd a KLIK során kell hogy megjelenjenek, illetve a KLIK lesz az, amelynek ezekért a feladatokért is felelősséget kell vállalnia. Ha Lázár János elegáns, nem tesz olyan ígéretet, amely a következő kormányzati ciklusra vonatkozik, tehát elképzelhető lehet, hogy a KLIK ezt a feladatot is akár 2017 szeptemberétől, vagy 2018 januárjától átveszi.
Ha megvizsgáljuk, hogy egy kormányzatnak mennyire fontos egy adott szakterület, általában a GDP-arányos ráfordítást szoktuk figyelembe venni, hiszen nyilvánvalóan igazságtalan összehasonlítani egy német és egy magyar gazdaságot. Azonban ha feltesszük azt a kérdést, hogy a kormányzatnak mennyire fontos az az ágazat, az az intézményrendszer, ahol a gyerekeink a legtöbb időt töltik el, akkor már érdemes összehasonlítani az oktatásra szánt GDP-arányos költéseket. Erre vonatkozóan nemzetközi adatok állnak rendelkezésre, az Eurostat és az OECD is rendszeresen ad ki erre vonatkozó adatokat. Ha ezt megnézzük, akkor Magyarország bizony elég rossz helyzetben van.
Gyakorlatilag 2004 óta folyamatosan, egy év kivételével, csökkent Magyarországon a GDP-arányos ráfordítás az oktatásra és regionális összehasonlításban is kevesebb, mint a környező országokban. Bár itt nem tartanám azt sem igazságtalannak, ha nyugat-európai országokkal hasonlítjuk össze, mert, mint említettem, mindenki a saját erőforrásaiból gazdálkodva mutatja, hogy mennyire fontos neki az oktatás, de Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában is többet költöttek oktatásra az elmúlt években, 2004 óta folyamatosan, mint Magyarországon.
A 2000-es évek közepén volt az, amikor kicsit fel tudtunk zárkózni, akár még az Európai Unió átlagát is megközelítettük, de azóta a folyamatos csökkenés miatt ez nem érhető tetten. Az első Orbán-kormányhoz képest is, ha megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy az első Orbán-kormány mindegyik évében többet költött az állam oktatásra a GDP arányában, mint a 2010-es évet követően, tehát a második és harmadik Orbán-kormányok esetében volt erről szó. Tehát az, hogy többet költenek az oktatásra a 2017-es évben, mint a 2016-osban a tervek szerint, így önmagában megállja a helyét, de ha egy hosszú távú tendenciát veszünk figyelembe és azt, hogy 2004-től kezdve hogyan változott az oktatásra fordított források aránya, illetve hogy a ’98-2002 közötti időszakhoz képest mennyire tartja ez a kormányzat fontosnak az oktatást, akkor bizony sokkal szomorúbb képet látunk ezzel kapcsolatban.
(13.20)
Szólnom kell a pedagógus-életpályáról is, amely szintén az oktatási tételeknek egy jelentős részét adja a közoktatáson belül. 2013-ban, amikor ezt bevezették, akkor miniszter úr, Balog Zoltán azt mondta, hogy egy átlagos pedagógusnak a bére 34 százalékkal emelkedik a korábbi rendszerhez képest. Ha megnézzük azt, hogy a 2013. szeptemberi bevezetést megelőző pedagógusbéremeléshez képest mennyit veszített az értékéből egy átlagfizetés, hiszen miniszter úr is arról beszélt 2013-ban, akkor azt látjuk, hogy ez a reálérték-emelés - kizárólag a kormányzat és a KSH adataival számolva - 2,8 százalékot tett ki. És akkor, 2013-ban az addigra tervezett emelésnek a 60 százalékát tudták biztosítani, ezt követően minden év szeptemberében emelkedik a maradék 10-10 százalékokkal a pedagógusok bére. Ráadásul akkor azt is ígérték, hogy minden évben a minimálbérhez kötötten emelkedik januárban is a pedagógusok bére, és így az értékállóságát biztosítják. Majd amikor erre ténylegesen sor került volna, hogy a minimálbérhez kötötten januárban emelkedjen, akkor ezt a rendelkezést eltörölték, és most már nincsen a pedagógusok bére a minimálbérhez kötve.
Az utolsó ilyen 10 százalékpontos emelés az, amely 2017 szeptemberében fog bekövetkezni várhatóan, azonban most a hírek szerint erre differenciáltan kerül sor. Ezt mind a szakszervezetek, mind egyébként a Nemzeti Pedagógus Kar elutasítja, ez ellen tiltakozik. A differenciálás megjelenése akár egy béremelési rendszerben, akár az életpályamodellben szükséges, helyénvaló, de ezt nem ilyen eszközzel kell megoldani, hanem világos, egyértelmű, előrelátható szempontok alapján kellene hogy megtörténjen a differenciált béremelés, ahogyan a pótlékok például azt lehetővé teszik, számos más módon is, szakmai törvényjavaslatokban kellene ezt megalkotni.
A felsőoktatásról néhány szót ha ejtünk, akkor azt látjuk, hogy szintén, ha egyetlen évvel hasonlítjuk össze, az eggyel korábbi évvel, akkor itt is valóban növekményt látunk. De ha hosszú távú tendenciát nézünk meg, akár 2010-től kezdődően a felsőoktatásra fordított kiadásokat, akkor azt látjuk, hogy eddig bizony évről évre csökkenés volt megfigyelhető a felsőoktatási kiadások vonatkozásában. És ha a korábbi évekre, a 2000-es évek elejére tekintünk vissza, mondjuk, a 2003-as adatot vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy 2003-ban a felsőoktatásra fordított összeg a költségvetésben 210 milliárd forint volt, a 2017-re tervezett 240 milliárd forint. Ahhoz képest persze, 30 milliárddal több, de ha itt szintén figyelembe vesszük az értékállóságot, akkor azt látjuk, hogy azon a szinten mindössze 144 milliárd forintnak felel meg.
Nemcsak azért fontos az oktatásról beszélni, illetve az oktatási kiadások hatását az egész társadalomra vetítve figyelembe venni, mert ez az a hely, ahogy említettem, ahol a gyermekeink a legtöbb időt töltik, hanem azért is, mert a magyar gazdaságot és a magyar emberek életét, a felnövekvő generációk életét ez az, ami leginkább meghatározza. Nagyon sok tanulmány készült arról korábban is, hogy mennyire határozza meg a kormányzati kiadás, önmagában a kormányzati kiadás az oktatásra vonatkozóan azt, hogy később a gyerekeknek milyen lesz a fizetése, az életlehetősége, az életminősége, de most publikáltak nemrégen egy ehhez hasonló felmérést, amely azt állítja, hogy ha a 2008-as szintre emelnénk vissza GDP-arányosan a ráfordítást, akkor ez hosszú távon 14 százalékkal növelhetné meg az átlagos keresetet Magyarországon, tehát még egy ilyen emelés is 14 százalékos lehetőséget biztosítana hosszú távon az átlagkeresetek tekintetében.
A magyar oktatási rendszer nemzetközi összehasonlításban is híres arról, hogy nem tudja csökkenteni a különbségeket. Magyarországon az, hogy egy gyerek milyen családi környezetbe születik, az hosszú távon meghatározza, szinte beskatulyázza őt abba az életbe, amit a szülei is élnek. Ezen nagyon fontos lenne változtatni, például felzárkóztatási programokkal lehetne, ha ezeket szakmailag is hatékonyan oldanák meg és valósítanák meg. Az állami fenntartásba vételnek ez volt az egyik, kétségkívül helyes indoka, hogy csökkentsék a különbségeket.
Ugyanakkor a minisztérium háttérintézményeként működő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek a tanulmányából is kiderült, hogy a KLIK ebben a formában nem képes csökkenteni a különbségeket, és valóban, a KLIK létrehozása óta, 2013 óta érdemben e tekintetben nem sikerült előrelépni. A társadalmi szelekció továbbra is jelen van, és az oktatási rendszer, ha szakmai változtatások nem követik, és az állami fenntartásba vételt még inkább erősítik, a KLIK hatásköreit tovább bővítik, akkor akármilyen oktatási pluszforrásokat biztosítunk, nem fogják tudni meghozni azokat az eredményeket, amelyek a társadalmi igazságosság vonatkozásában szükségesek lennének. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
