MIRKÓCZKI ÁDÁM

Teljes szövegű keresés

MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim, akik még jelen vannak eme késői órán, vagy úgy is mondhatnám lassan, hogy jó reggelt kívánok mindenkinek.
Nyilvánvalóan szeretném kiegészíteni a vitát annyiban, hogy az általam betöltött szakbizottsági tisztségek területét illetően néhány kiegészítést, sokkal inkább figyelemfelkeltést szeretnék megtenni, amely akár az ország biztonságpolitikai tekintetében, akár a jövő kihívások tekintetében fontos és talán közös minimum, hogy vitathatatlan egyes kritikai megjegyzések formájában.
Azt gondolom, hogy a jelenkor kihívásai, amelyek akár a bevándorlási krízist, akár a terrorizmus legkülönbözőbb és legújszerűbb terjedését illeti, nem kérdés, hogy akár a hírszerzés, akár az elhárítás tekintetében nagyon komoly pluszforrásokat igényelnek. Az sem kérdés és talán azzal sem mondok nagy meglepetést, hogy nincs a világon olyan pénz, amelyet bármely titkosszolgálat ne tudna akár csak modernizációra, akár csak humánerőforrás-fejlesztésre elkölteni.
Ilyen értelemben mindig elmondhatnánk, hogy még több forrás szükségeltetik, még több összeg átcsoportosítása szükségeltetik, de én azt is eredménynek tartom, hogy az előző évihez képest nem csorbul az ország biztonsága szempontjából kiemelt szervezetek költségvetése, sőt nyugodtan hozzá lehet tenni, hogy kapnak pluszforrásokat. Bár hozzáteszem azt is némi kritikai éllel, hogy egy olyan propaganda után, amely sokszor az adott kihívásokat nemhogy nem megfelelően kezeli, hanem adott esetben túloz, és az emberek félelmére vagy naivitására játszva egyfajta kommunikációs pánikot is kelt, nem is tehet mást egy adott kormányzat, ha igazolni akarja saját politikáját, akkor értelemszerűen növeli ezen költségvetéseket.
Hozzáteszem, a titkosszolgálatokról nem szeretnék különösebben részleteiben elveszni költségvetési tételeken, ellenben a rendvédelmi területről néhány dolgot kiemelnék. Nem akarom elvitatni azt, hogy a rendvédelemben elindult, önök által életpályamodellnek nevezett program, amely hozott a tényleges hivatásosok tekintetében fizetésemelést, de azt is szeretném hozzátenni, hogy azért vannak hiányosságai is ennek a rendszernek. Gondolok itt a túlórák fizetésére, és sok más olyan juttatásnak az elmaradására, amely egyébként korábban megvolt.
Természetesen ezt minden rendvédelmi dolgozó a saját bőrén tapasztalja. Egyesek kifejezetten jól jártak, mások kevésbé, de összességében az megállapítható, hogy ha ez a folyamat nem feltétlenül csak egy 5 százalékos növekedésben, hanem komolyabb szinten megvalósulna, akkor valóban lehetne életpályának nevezni, így azonban megértem azokat a kritikai hangokat is, akik ezt átverésnek tekintik, de megértem természetesen a Belügyminisztérium álláspontját is, aki komoly előrelépésnek nevezi. Van mind a két olvasatban igaz megállapítás, és van mind a két olvasatban erős csúsztatás is természetesen.
Amit én fontosnak tartok kiemelni, hogy bár az elmúlt időszakban főleg Kontrát államtitkár úr szájából legalább háromezerötszázszor hallottuk, hogy 3500 új rendőrt avattunk, mármint az önök kormánya.
(0.50)
De azt szeretném megjegyezni, természetesen el nem vitatva a rendőrség létszámának növekedését, hogy Magyarország 3200 településén, főleg a kistelepülések tekintetében nagyon sok olyan lakóközösség van, és nagyon sok olyan település van, amelyeken továbbra is hiánycikk a rendőr. Az kétségtelen, hogy ma Magyarországon hivatalosan, papíron nem létezik olyan település, amelynek ne lenne körzeti megbízottja, de azt szeretném kiemelten hangsúlyozni, hogy amíg egy körzeti megbízottra olykor négy-öt kistelepülés jut, így fizikálisan képtelenség ellátni a szolgálatot. Tehát az, hogy minden egyes településnek van körzeti megbízottja és van állandó rendőri jelenléte - noha a Belügyminisztérium hangzatos szólamaiban ez benne szokott lenni -, ez nem igaz.
Egy költségvetési vitában fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha ezt a célkitűzést, amely maximálisan támogatható, sőt adott esetben nem egy rendőr kéne, meg nem egy rendőri körzeti megbízott, hanem kettő vagy három, mert egyes vidékeken, egyes régiókban vagy egyes településeken sajnálatos módon olyan a közbiztonság, hogy mindezt elbírná, akkor egy költségvetésben arra is kellene gondolni, hogy közép- és hosszú távon a további létszámfejlesztéseknek - és itt nem hivatalnokokról beszélek, nem bokrok mögé bebújt traffipaxos közlekedési rendőrökről beszélek, hanem tényleges járőrszolgálatot ellátó hivatásosokról - meg kellene jelenni, vajon hogyan lehet akár évről évre százzal, kétszázzal, ötszázzal több rendőrt kifejezetten erre a feladatra fölállítani. Ez ebben a költségvetésben sajnos nem köszön vissza. Még egyszer mondom, természetesen látjuk azt az 53 milliárdos pluszforrást, amely az életpályamodell további folytatásához alkalmasnak tűnik, de az igazán kulcsfontosságú fejlesztéseket, a hatékony, tényleges, közbiztonsági szempontból a bűncselekmények megelőzését szolgáló járőrök létszámának a növelését nem lehet látni.
Ugyanez vonatkozik a büntetés-végrehajtás területére is. Ott is nagy a probléma. Ha jól emlékszem, Ágh Péter képviselő úr volt az, aki üdvözölte azt, hogy újabb fegyintézmények fognak épülni és bővülni. Nem mondjuk, hogy nincs rá szükség. Nem ismerem a legfrissebb statisztikát, de utolsó emlékeim szerint mintegy 140 százalékos telítettséggel üzemelnek Magyarországon a büntetés-végrehajtási intézmények, ami már önmagában szükségessé teszi, hogy újabb ilyen létesítményeket kell építeni. Ezt nyilván sokféleképpen lehet értékelni, bárcsak ne lenne rá szükség, sajnos azonban van rá szükség.
Viszont arra is szükség lenne, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben dolgozó munkatársakat olyan szinten becsüljék meg, hogy ott is köszönjön vissza egyfajta életpályamodell. Legalább néhány éves távlatban jelenjen meg egy kiszámítható bérfejlesztés, mert nem elég, hogy mostoha körülmények között dolgoznak, nem elég, hogy az egyik leghálátlanabb feladatot ők látják el napi szinten, de a fizetésük tekintetében a megbecsültségük a BM alá tartozó munkakörök között az utolsó helyen áll. Mi erre természetesen tettünk módosító indítványt. Nem vagyunk naivak, természetesen nem várjuk azt, hogy ezt a módosító indítványunkat támogatni fogják, de abban azért bízunk, hogy a hozzáértők vagy a szakminisztérium illetékesei fel fogják mérni azt az igényt, ami ezen a területen nagyon jogos. S ha hozzáteszem, hogy mellette milyen összegeket szánnak a következő évi költségvetésben csak kormányzati kommunikációra és propagandára - szándékosan nem lélegeztetőgépeket és inkubátorokat szeretnék párhuzamba állítani -, akkor azt látjuk, hogy nincs az életnek olyan területe, amelyen ne lehetne ennél sokkal fontosabbakra, akár bérfejlesztésekre, akár más területekre elkölteni ezeket a pénzeket.
Ami pedig, most már talán kijelenthető, hogy hosszú-hosszú évtizedek óta a magyar rendőrségben óriási probléma, az a felszerelés, annak a minősége, milyensége és gyakorlatilag az alkalmatlansága. Anélkül, hogy elvesznék a részletekben, nézzük a fegyverzetet. Beszédes, hogy a PA 63-as pisztolyok 1963-ban lettek rendszeresítve a magyar rendőrségnél. S bár az igény rendszeresen megjelenik és minden évben sokat hallunk róla, 1963 óta nem sikerült megoldani ennek legalább a folyamatos cseréjét, ami nélkülözhetetlen lenne, egyszerűen azért, mert ilyet ma már a környezetünkben - ne az Európai Unió egészére gondoljunk, hanem a közvetlen szom-szé-da-ink-ra - senki nem használ, vagy csak olyan minimális mértékben van meg, ami egyfajta szégyenlista élére teszi Magyarországot. Ezeket haladéktalanul le kell cserélni. Ha jól emlékszem a statisztikákra, akkor évi húsz-harminc lövéssel „büszkélkednek” a magyar rendőrök. Ezeket nem lehet használni sem biztonságosan, sem hatékonyan. Ilyen értelemben a közbiztonságot fenntartani és azt a célt szolgálni, amire létrehozták ezeket az egységeket, nem lehet. Ezeket haladéktalanul le kell cserélni, ami viszont pénzbe kerül.
Itt szeretném kiemelni azt is, ami lehet, hogy a szubjektív biztonságérzetet növeli. A terrorkészültség II-es fokozata esetén láttunk AMD géppisztolyos hivatásosokat a budapesti utcákon, de szeretném hangsúlyozni, Isten ments, hogy ezeket a fegyvereket bármelyik azt viselő rendőrnek vagy katonának használnia kelljen, ugyanis ezeket a fegyvereket kifejezetten deszantos katonai egységekre hozták létre. Ezek a fegyverek olyan tulajdonsággal bírnak, hogy közelről, egy bizonyos távolságon belül egyetlen lövése képes a 10 centis betonfalat átütni, ami azt jelenti, hogy Budapest utcáin vagy egy olyan területen, ahol több civil van, hiába a fegyveres támadóra szeretnék hatékonyan használni, ez körülbelül négy emberi testet képes átvinni.
Mindezt csak azért mondom, és tényleg nem szeretnék elveszni a részletekben, mert ilyen alkalmatlan fegyverek vannak jelenleg a magyar rendfenntartók birtokában. S akkor arról még nem beszéltünk, hogy nincs meg az a megfelelő háttér, amely a magabiztos és biztonságos alkalmazását megalapozná. E tekintetben tehát megint csak zsebbe kellene nyúlni, s nyilván itt is a határ a csillagos ég. De egyszerűen csak figyelembe kellene venni azt, hogy közvetlen környezetünkben a hasonló gazdasági szinten lévő országok ezt hogyan oldották meg; ezt Magyarország is bőven-bőven megtehetné. Mi természetesen erre is fogunk benyújtani költségvetési módosító indítványt, kifejezetten azzal a céllal, hogy vegyék komolyan a rendőrség fegyverzetének a modernizációját, és évről évre legalább egy bizonyos százalékának a cseréjét, mert Isten ments, hogy ezeket a fegyvereket alkalmazni vagy használni kelljen, mert sokkal több kárt okoznak vele az azt viselő kollégák, mint amennyit használnának.
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kiemelt és többletfeladatai miatt szintén igényelne nagyobb forrásokat. Azt gondolom, nem kell különösebben magyarázni, hogy ebben a krízishelyzetben, amikor ennyi kérelmet és minden egyéb bürokrata tevékenységet el kell látni és a lehető leghatékonyabban, gyorsan kellene kezelni, akkor akár új munkatársak felvételére, akár túlórák fizetésére lényegesen nagyobb pluszforrás kellene. Ellenben ezek nem akkora tételek, amit egy ekkora költségvetésből kevésbé fontos területekről - gondolok megint például a kormányzati kommunikációra - ne lehetne kigazdálkodni.
(1.00)
Itt szeretném csak megemlíteni azt, ha maradunk a bevándorlás kérdésénél, hogy továbbra sincs Magyarországon határőrség. Nincs megfelelő határőrizet, határvédelem. És mindez azt okozza, hogy amikor tetőfokán volt, vagy mondjuk úgy, csúcspontján volt tavaly nyáron és ősszel az illegális bevándorlás, akkor Magyarországon szinte minden megyéből, de a megyék döntő többségéből nemcsak a Készenléti Rendőrséget, nemcsak a tiszti és tiszthelyettesi iskolák különböző évfolyamos hallgatóit, hanem a körzeti megbízottakat és rengeteg-rengeteg rendőrt elvezényeltek a déli határra, mert szükség volt rájuk. De ez azt jelenti, hogy ha egyszerre több ponton, több helyen, nemcsak a szerb-magyar határra kell gondolni, hanem másra is, ha egyszerre több ponton újra történik egy ilyen hullám, és mindezt, mondjuk, a nem jó szándékú emberek, bűnözők és rossz szándékú állampolgárok megneszelik, Magyarország különböző települései, megyéi, régiói teljesen védtelenek lesznek, mert fizikálisan nincs rendőr.
Nyilván nem egy 2017-es költségvetési javaslatként, de továbbra is azt mondom, hogy nagyon komolyan meg kell azt fontolni, hogy bizony szükség van Magyarországon önálló határőrségre. Nem a katonáknak és nem a rendőröknek kell azt ellátni ideig-óráig, hanem önálló határőrségre van szükség. Ennek szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Európai Unióban a schengeni határral rendelkező, sőt, még néhány, schengeni határral egyáltalán nem rendelkező tagállam közül egyedül Magyarország mondhatja el azt magáról, hogy nincs önálló határőrsége. Ennek nagyon egyszerű utánanézni. Ezt javaslom további megfontolásra, és bízom mindenki bölcsességében, felelősségének tudatában olyan értelemben, hogy megfelelően kezeli ezeket a biztonságpolitikai kérdéseket, és a jövőre nézve a politikai munka annak szolgálatába álljon, hogy a pártpolitikát félretéve ezeket a kérdéseket a lehető leghatékonyabban, a megfelelő cél elérése érdekében véghez vigyük akár közösen is. Köszönöm szépen a figyelmet.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem